NEHAZUGGY

Kereszténynek és heteroszexuálisnak lenni nem erény

Lázár Gergő | 2021. Június 25, Péntek | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 692,930 forint, még hiányzik 2,307,070 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Rétvári Bence díjakat adott át a minap Budapesten, ahol elmondta, hogy szükség van olyanokra, akik a katolikus, keresztény közösségek élére állnak és megszólalnak a nyilvánosság előtt – mondta, hozzátéve, a Morus-díjjal ezt ismerik el. Az alapvetést még meg is értem, de mégis mit jelent ma a keresztény, katolikus érték Magyarországon? Mert a kormány annak vallja magát, mégis ezekkel teljesen ellentétesen cselekszik, gyűlöl és uszít. Lehet, hogy kereszténynek kívánják bemutatni magukat, de távolabb már aligha állhatnának a kereszténységtől. Véleményem szerint még a Jobbik politikája is közelebb áll a kereszténységhez, mint amit Orbán és csapata képvisel. A pápa sem véletlenül gondolkodott rajta, hogy találkozzon-e az állam és kormányfővel, hiszen ha olyannyira keresztényi lenne az, amit Orbán művel, akkor ez fel sem merül.

De Rétvári ennél jóval tovább ment, amikor is a következőket mondta, sokféle formában hallottuk már ezt is:

A következő években néha olyan dolgokat kell megvédeni, amit teljesen természetesnek gondolunk. Nem gondoltuk, hogy amiatt megbélyegezhetik az embert, hogy azt mondja: az anya nő, az apa férfi.

A büdös franc sem bélyegzett meg senkit a fenti kijelentés miatt, a gond azzal van, hogy ezt az alaptákolmányba fércelve a kormány lényegében lehetetlenné tette az egynemű párok örökbefogadását. Egyértelműen a homoszexuálisok ellen hangolnak már évek óta, hiszen ez több országban is bevált már, mint politikai termék. Orbán egyébként is imád gyűlöletet kelteni különböző társadalmi csoportokkal szemben, ezért ez kapóra jött neki. Az, hogy az apa férfi és az anya nő valóban egy természetes dolog, azonban vannak olyan esetek, amikor két apa, vagy két anya nevel fel egy gyermeket, mivel azt a gyermeket a saját szülei nem akarták. Heteroszexuális, talán keresztény szülők, akik biológiai apák és anyák voltak, mégsem kértek a gyermekükből. Persze ez nem minden esetben igaz, sokan árván maradtak egy tragédiát követően, amely nyilvánvalóan nem a szülők hibája.

Ha a kormány valóban törődne a gyermekekkel és a családokkal úgy általában, akkor nem korlátozná azok számát, akik örökbe fogadhatnak. Mert egy család nem attól lesz jó, hogy ott heteroszexuális körülmények uralkodnak, hanem attól, hogy szeretik a gyereküket. Ugyanis a heteroszexualitás önmagában nem garancia semmire, csak azért, mert valaki az ellenkező nem iránt vonzódik, még nem lesz jobb ember, jobb anya vagy apa. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a kormány még csak meg sem kérdezte az embereket arról, hogy hirtelen szeretnének-e újra egy katolikus, keresztény ország állampolgárai lenni. Kérdések nélkül kezdték közpénzzel kitömni az egyházakat, és átalakítani az oktatást. Az egyház kezébe adtak iskolákat, ingatlanokat, egyetemeket, miközben a vallásos emberek száma folyamatosan csökken Magyarországon.

A magyar kormány messze nem képvisel minden magyart, mégis úgy viselkednek, mintha minden kérdésre tudnák a választ. Önhatalmúlag döntenek borzasztóan fontos kérdésekben, nekünk pedig semmi beleszólásunk sincs ezekbe. Mi van azokkal, akik nem hisznek Istenben? Ők már nem is magyarok? És mi van azokkal, akik másban hisznek? Egyszerűen megfeledkeznek több millió magyarról, miközben a kisebbség véleményét képviselik. A francnak sem hiányzott ez a viselkedés, ez a kereszténykedő gőg, amely már évek óta körbelengi a kormányt. Átadhatnak 1000 új templomot és megszentelhetnek minden öltözőt, de akkor sem lesz az emberek többsége hirtelen a nyáj tagja. A vallást nem lehet ráerőszakolni senkire, pontosabban már nem lehet.

Évszázadokon keresztül ez folyt, amikor is az úgynevezett misszionáriusok a világ minden pontjára elvitték az igét. Teljes kultúrák tűntek el ennek következtében, vagy a misszionáriusok által hurcolt betegségek miatt, vagy pedig azért, mert a keresztény egyház nem tűrt meg más vallást maga mellett. Európa népének nem sok beleszólási lehetősége volt abba, hogy keresztény lesz-e, vagy sem. Ha kellett, erőszakkal térítettek meg teljes országokat, elüldözve a más vallásban hívőket. Erről ma olyan romantikusan beszélnek, mintha Isten szeretetével győzték volna meg a kontinensen élők millióit. Na de ezek az idők elmúltak, ma már nem kell a négy fal közé szorítkoznia annak, aki más vallást követ, vagy esetleg nem hisz semelyik Istenben.

Az Orbán-kormány a zászlajára tűzte a kereszténységet, miközben a tetteik köszönőviszonyban nincsenek a keresztény eszmeiséggel. Hazudnak szinte mindenben, uszítanak és gyűlöletre nevelnek, miközben vasárnaponként a templomokban imádkoznak. Tipikus viselkedés ez persze néhány millió papíron vallásos embertől, azonban a politikusok életét sokkal jobban lehet követni, ezért minden cselekedetük a közvélemény tudomására jut. Emlékezzünk csak a nagyon keresztény Borkaira vagy Szájerre. Ők testesítik meg az állampárt keresztény etikáját, amelyet lehetőség szerint el akarnak terjeszteni az országban. Na nem mondom, biztosan sokan vevők erre az álkeresztény dumára, de úgy hiszem, hogy sokan jobban meglennénk enélkül az ájtatos hazugság nélkül, amely romba dönti ezt az országot. Aki hinni akar Istenben, az tegye csak meg, de hagyják békén azokat, akik más állásponton vannak.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!