NEHAZUGGY

Nem pártpolitikai ügy, hanem a közös megaláztatás elleni közös fellépés ügye

Reményekkel teljes jó reggelt kívánok mindenkinek, a fideszes szavazóknak és a KDNP tömegbázisának is! Rohadtul boldog ország az, ahol miközben a tizenegy éve kétharmaddal regnáló miniszterelnök kiscsaládja – amely értelemszerűen nem tartalmazza az egyébként kiterjedt és állandóan éhes udvartartás apraját és nagyját – alsó hangon, bizonyítható módon 15 ezer millió forinttal gazdagodott az elmúlt hét évben annak nyomán, hogy közpénzes vályú körül sündörögtek, a miniszterelnök pártjának központi üzeneteit tolmácsoló médiagépezet arra van ráfeszülve hosszú hetek óta, hogy egy miniszterelnök-jelölt jelölt nem tud angolul, mekkora gáz, hogy nem tud angolul (a regnáló miniszterelnök bezzeg tud angolul!!!!), és hogy mi van a nyelvvizsgájával, mi nincs a nyelvvizsgájával, mi van a szakdolgozatával, és egyáltalán a haja is milyen. Ha már bútort összeszerelni nem tud, és nagyjából mindenre is alkalmatlan.

Rohadtul boldog ország az, ahol a tizenegy éve kétharmaddal regnáló miniszterelnök és az ő kormánya kormányzati dokumentumok által bizonyítható módon arra készül, hogy uralkodása egyik legnagyobb beruházását, a Fudan nevű kínai elitegyetem 540 milliárdos budapesti kampuszát jelentős részben kínai alapanyagokból, kínai munkával, nagyrészt kínai hitelből valósítsa meg, amit a magyar adófizetőkkel fizettetne ki, ráadásul a magyar diákok megfizethető lakhatását biztosító, eredetileg a fővárosnak beígért Diákváros kárára, de meg vannak sértődve és politikai hisztériakeltést kiabálnak a beruházás ellen meghirdetett, a gyülekezési jogok önkényes és indokolatlan korlátozása ellenére is sokezressé duzzadt tüntetés kapcsán.

Rohadtul boldog ország az, ahol a szombat kora esti órákban véget ért demonstrációról a több mint százmilliárdos költségvetésű közpénzmédia internetes oldala jelentős fáziskéséssel, eldugva, lábejgyzetként, áttételesen, és látványosan kényszeredetten számol be, miközben fontosabb a Kínai Népköztársaság külügyi szóvivőjének fenyegetőző becsmérlése a Fudan elleni tiltkozás jegyében kihelyezett utcanévtáblákkal kapcsolatban. Vagy az, hogy Karácsony Gergely természetesen ismét bakot lőtt, mert állításával ellentétben Merkel kancellár igenis jól beszél angolul. (A pártállami média egyéb vonatkozó tudósításait vasárnap reggel kizárólag erős gyomrú olvasóknak ajánlom, ITT és ITT is fellelhető egy-egy remekbeszabott darab.)

Rohadtul boldog ország az, ahol az állami-fideszes hírügynökségnek fontosabb és nagyobb hírértékkel bíró információ az, hogy egy államtitkár nertárs elcsámpázott egy felcsúti (!) szakácsverseny díjátadó ünnepségére, ahol patetikus ódákat zengett a párját ritkító magyar gasztronómiáról, megállapítva, hogy mimagyarok bármikor lefőzzük a világot, miközben még a fővárosi forgalomkorlátozásokról is úgy számoltak be, hogy elfelejtették megemlíteni, hogy pontosan milyen esemény képezi az apropót.

Tényleg iszonyú boldog ország az, ahol miután hosszú hetek óta azt harsogja a propaganda, hogy idejön a világ 34. legjobb egyeteme (Palkovics kiválasztotta a kínai kommunistáknak legkedvezőbb rangsort, pedig vannak egyéb rangsorok is), és milyen jó lesz nekünk nemzetileg, még hálásak is lehetünk azért, hogy kínai hitelből egyetemet építtethetünk a kínaiaknak, az állampárt által önkényesen és indokolatlanul nehezített körülmények ellenére összegyűlt tömeg láttán rikácsolni kezdenek. Egy másik ügyeletes államtitkárt utasítanak – neki mélyebb a hangja -, hogy mesélje már el, hogy a tüntetés valójában nettó politikai hisztériakeltés, hiszen alaptalan pletykák (?) és sajtóinformációk miatt tiltakoznak a szervezők. Holott – állítja bizonyos Schanda Tamás államitkár – teljesen világos, hogy a tiltakozásnak semmi értelme nincs, és azért nincs értelme, mert még csak a tervezésnél tart a folyamat, de sem a költségekről, sem a megvalósításról nincs döntés, az csak 2022 második felében várható, elfogadott tervek birtokában.

Ez nem pusztán új információ, de egyenesen lenyűgöző is, csak egy kiadós gyurcsányozás hiányzik belőle, hogy tökéletes legyen. Vagyis hogy alaptalan pletyka az, amire írásos bizonyíték van? Nevezetesen, hogy a magyar kormány már döntött arról, hogy a Fudan kampuszát mindenképp kínaiaknak kell megépíteniük, és hogy a folyamatot nem szabad leállítani? Vagyis akkor tegnap óta a kormányzati döntések csak tervek, amelyekről még nem is tudják, hogy meg akarják valósítani őket, vagy sem?  Tegnaptól akkor már semmi nem úgy van, ahogy eddig volt? Akkor most már nem a Fidesz választási ajándéka lesz a kínai kommunistáknak épülő kínai elitegyetem mi, hanem megvárják vele a választást? Beérik azzal, hogy Orbán Viktor esetleg – Baranyi Krisztina után szabadon – minden képzeletet felülmúló vagyonnal a zsebében megbukik jövőre, mint 1990-ben az akkori állampárt tagjai? Csak nem BESZXRTAK a nertársak? Csak nem rádöbbentek a pártközpontban, hogy nem úgy vannak a számok, ahogy kellene? Csak nem rájöttek, hogy a Fudannál nyilvánvalóbb módon semmivel nem lehetne szembeköpni a magyar társadalmat? Lehet, hogy nem lehet annyira meghajlítani a valóságot, hogy az legyen az eredmény, hogy Kompország lakói mégis inkább a keleti partoknál akarjanak kikötni? Lehet, hogy tényleg nem lehet erőszakkal átgyalogolni azon a tényálláson, hogy a magyarok kétharmada, de még a fideszes szavazók egyharmada is elutasítja ezt az erőszakos, pusztító kínai gyarmatosítást?

Természetesen Magyarországnak egyáltalán nem tűnik rohadtul boldog országnak. Sokkal inkább egy minden irányból frusztrált, ideges, megfáradt országnak tűnik. Ahol sok egyéb mellett a saját maga paródiáját alakító fideszes CÖF vérben forgó Facebook-posztban sértődik meg és bolsevikozik, amiért a tüntetés szervezői elkérték tőlük azt az elhíresült békemenetes molinót, amely alatt a rezsim szekértolói 2012-ben Brüsszel ellen vonultak, és a hanyatló Nyugat meg a hanyatló Európai Unió ellen hergelték a híveiket. Nem leszünk gyarmat, nertársak? Vagy csak Brüsszel gyarmata nem akarunk lenni? A világhírű antikommunisták vénülő és illiberális szövetségét az nem zavarja, hogy éppen Peking és Moszkva gyarmatává züllesztik az országot?

Akárhonnan nézzük, ez egy mélyen megosztott, boldogtalan, megfáradt, de megfáradtságában és kiégettségében is acsarkodó ország, ahol az erősnek látszani akaró hatalom évek óta erőszakoskodik a polgáraival. Karácsony Gergely a Fidesz végső és teljes erkölcsi öngyilkosságának nevezte a Fudan-ügyet, én azt hiszem, hogy innentől bármerre is haladjon ez az ügy, ez mindenképpen a Fidesz teljes erkölcsi megsemmisülésének ügye lesz. Pontosan azért, mert a Fudan-projekttel nem egyszerűen kirabolják, és évtizedekre eladósítják az országot, hanem mert az antikommunista identitásukat is most rombolták le visszafordíthatatlanul. A Fidesz most tette teljesen nevetségessé a kommunisták elleni küzdelmet (igen, nekik mindenki kommunista, aki nem velük van, de a Kínai Kommunista Párt kiszolgálása ezen jóval túlmutat), amire több mint 30 éve hivatkoznak. Ezért akárhogy bolsevikozik és kommunistázik ezután, és akárhány bicska is nyílik ki ezután Kövér László gumicsizmájában, szerintem ez a mítosz itt és most a Fudannal megbukott.

Magyarország legnagyobb problémája valóban és tényszerűen az a hatalom, aminek nincs erkölcsi célja. Nem tegnap óta, nem a Fudan ügye óta, hanem legkésőbb azóta, mióta a kétharmad a fejükbe szállt, és eldöntötték, hogy megkaparintják maguknak az országot. Ez nagyjából sikerült is, de arról valahogy megfeledkeztek, hogy ezt az országot nem csak ők lakják. És bár mindent megtettek azért, hogy fideszesek, kádéenpések, szocialisták, jobbikosok, dékások, másmilyenek, ellenzékiek és kormánypártiak, jobb- és baloldaliak megveszekedetten gyűlöljék egymást, a Fudan ügye nem pártpolitikai ügy, hanem a közös megaláztatás ügye. Talán nem Karácsony angol nyelvtudása a legfajsúlyosabb probléma, hanem a társadalom pártállástól független kirablásának ördögi terve. Az antikommunisták nem azokat verték át, akik eddig is tudták, hogy kivel állnak szemben, hanem elsősorban a sajátjaikat. Ezért találom nagyon fontos üzenetnek, hogy Budapest ellenzéki vezetői hozzájuk is beszéltek tegnap. Nem elsősorban az a szóra érdemes az elmúlt tíz év orbánista hatalomgyakorlásának fényében, hogy a főpolgármester testőrök nélkül elvegyül a tömegben, hanem az, hogy nem kizárólag a sajátjainak muzsikált, nem a sajátjait hergelte, nem a másik tábor ellen uszított, hanem megszólította őket.

Dömötör Csaba harmadik ügyeletes államtitkár és szakkommentátor, aki szerint a baloldal azért tüntethetett tegnap szabadon, mert az oltással leküzdöttük a járványt, rosszul tudja. Tegnap nem a baloldal tüntetett. Szánalmas és megalázó újra és újra baloldalinak bélyegezni a társadalom egy részét csak azért, mert nem a Fideszt támogatja. Ez rohadtul nem baloldali politikusok magánügye, és nem baloldalinak bélyegzett emberek magánügye. (Hogy az oltás ünnepe lett volna a tegnapi demonstráció, azt meg hagyjuk is.) A tegnapi a sokadik olyan megmozdulás volt, amelyet persze le lehet sajnálni, szét lehet hazudni, politikai hisztériának lehet minősíteni, de amely az erkölcsi célját elveszített hatalom gátlástalan pusztítása ellen irányult. Azok ellen a bibós kollégisták ellen, akik 32 évvel ezelőtti önmaguk csúfos karikatúrájává váltak.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább