Június 17,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Vágjuk ketté a szalámit a gyerek szendvicsébe, akkor többnek tűnik

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 551,697 forint, még hiányzik 2,448,303 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Madárfüttyös, pálinkás, kakaós, rongyoskiflis jó reggelt! Aki mostanában kimegy az utcára, az nagyon körültekintően közlekedjen, mert Varga Mihály miniszter azt mondta, most fognak ők rálépni a gázra, hogy kanyarban előzhessenek. Nekem az az érzésem, ezek valami szerpentinen lehetnek, mert már több fideszes is bejelentette, hogy túl is vannak az előzésen, erre Varga most keresgéli a gázpedált, mert rá akar lépni. Szóval csak óvatosan, soha nem lehet tudni, mit néznek fideszék kanyarnak.

Szijjártó nem kanyarog, ő csak a repülőteret tévesztette össze egy nyilvános filmfelvétel helyszínével, mely filmforgatáson természetesen ő a főhős. Autózik, kanyarog, sétafika, kamerába mosoly. A dolog veleje:

Ne higgy a baloldali álhíreknek (Facebook-Szijjártó Péter)

Az álhír alighanem az lehetett, hogy Törökországba nem lehet majd utazni. Biztosan mondott ilyet a baloldal, én mondjuk nem hallottam, de az nem szempont. De lehet utazni mostantól, mert mipetink elintézte, kölcsönösen elfogadjuk egymás oltási bilétáját. Már csak az lenne még ennél is jobb, ha uniós tagállamokkal is sikerülne megállapodni. Legalább azok kedvéért, akik most nem Dubajba vagy Törökországba tervezik az utazást. Remélem, rendesen beégett a fideszes szavazóknak, hogy a baloldal álhíreket terjeszt folyamatosan. Csak az értelmét nem nagyon tudom megfejteni. Attól fél a Fidesz, hogy a saját szavazói nem rájuk voksolnak? Mert mást, mint a sajtjaikat, aligha hatnak meg ezek a sunyi kis üzenetek.

Napi boldogság: többen jöttek haza, mint ahányan elmentek az országból. Ez a KSH statisztikájából derül ki, ami nyomott véleményem szerint nem igazán tükrözi a valóságot. Ott azok jelennek meg, akik szabályosan bejelentik a távozást, de a túlnyomó többség nem szokott ilyet tenni, megtartják a magyar lakcímet. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne egy kétségtelen sikertörténet, kifejezetten Orbán Viktor személyes sikere, hogy csak úgy csődültek haza tavaly a kalandozók, elmenni azonban nem nagyon akartak. Tényleg nem akarom összetörni a szélsőjobbos álmokat, de a tavalyi év arról szólt, hogy a lakásból alig lehetett kimenni, pláne az országból. Mindenhol lehúzta a rolót a Covid, nyilván nem ez az időszak, amikor vándorútra indul az ember, hiszen minden bezárt minden országban. Nem a mászkálásról szólt az év, feltéve, ha nem friss szerelmes az ember, és az ország legmenőbb gázszerelője, akkor örült mindenki, ha tető volt a feje felett.

Karácsony Gergely tegnapra virradóra megtanult angolul – vagyis nem pont most, mert eddig is tudott, mint kiderült, csak éppen nem a beszélt angolja jó, mert arra nem annyira volt szüksége -, bár változatlanul nem értem, miért is kell ezen rugózni. Erre mit reagált a posványmédia? Karácsony Gergely magyarázkodni kezdett, amiért nem tud semmilyen nyelvet. Végre fellélegezhetünk, Karácsony megígérte, hogy megtanul angolul. Jól van akkor.

Nem véletlenül nagy kedvencem nekem Kósa Lajos. Képes volt megjegyezni a pártja egy régebbi, több éve alkalmazott kommunikáció paneljét az alma és a körte összehasonlíthatóságáról. Egy időben mindenre az volt a válasz, hogy a két gyümölcsöt nem lehet összehasonlítani, de aztán jöttek az egyéb, előregyártott központi konzervek. Ilyen volt például a keményen dolgozó kisember (ez nem élt sokáig, talán két hétig próbálkoztak vele), volt már moslékkoalíció, gyurcsányné,  karácsonygergelyalkalmatlan, és most reneszánszukat élik a karácsonyos mondások. Kósa Lajos – aki nem csak szép, hanem nagyon okos is – valahogy érezte, hogy arra a problémafelvetésre, hogy Mészáros Lölö egri szállodája (ezt is milyen természetességgel kezeljük már, hogy a csúti gázszerelőnek van egy rahedli szállodája, többek között Egerben is) miért kapott háromszor annyi állami támogatást, mint a komplett önkormányzat. Erre mondta ez a bölcs ember, hogy almát almával, körtét körtével hasonlítunk össze. Amúgy igaza van neki, a disznószerelő szállodája és a város önkormányzata nem hasonlítható össze. Hiszen a szálloda magántulajdon, aminek a felújítását mi, adófizetők finanszírozzuk. Képzeljük csak el, én veszek egy házat. Ügyesen összelopkodtam rá a pénzt, picit többet mért a mérleg, parányival nagyobb összeget ütöttem a pénztárgépbe, kicsit kevesebbet adtam vissza, lecsippentettem a bankszámlából, a nyugdíjból, ilyesmi. Összejött a pénz a vityillóra, megvettem olcsón, mert kicsit romos, fel kell újítani. Úgyhogy tovább fosztogatok, kicsit innen, kicsit onnan. A gyerek szendvicsébe egy szelet szalámival kevesebb jut, Juci néni kicsit lejjebb csavarja a fűtést, Kovácsék nem cserélik le a huzatos ablakkeretet. Egyenként nem olyan feltűnő, de nekem összejön a házam felújítására. Így az ingatlan már háromszor annyit ér, mint amikor megvettem, az enyém, azt csinálok vele, amit akarok. Akár el is adhatom, a pénz az enyém, a magántulajdonom, senkinek semmi köze hozzá. És büszke vagyok rá, hiszen kifosztottam ugyan a közösséget, de mégis úgy érzem, ügyes üzletember vagyok, nem tolvaj. Nem alma. Körte. Hát így valahogy.

Azt hiszem, napindítónak elég is ennyi. Jó ébredezést mindenkinek! Vágjuk ketté a szalámit a gyerek szendvicsébe, akkor többnek tűnik, Juci néni terítse a térdére a régi plédet, melegít az még, Kovácsék tömködjék be az ablakdeszka réseit rongyokkal, akkor nem húz be annyira a cúg. A kicsi almácskák éljék tovább szerény életüket, és örvendezzenek az épülő-szépülő magánvityillónak. Ez a dolgok rendje, mert elfogadjuk, hogy ez a dolgok rendje. Az önkormányzattól elvesz a kormány, majd az elvett pénz töredékét visszaadja, a nagyobbik részét odaadja egy vállalkozónak, azzal növelve annak az egy embernek a magánvagyonát. Vegyük tudomásul és véletlenül se hasonlítgassuk össze az almát a körtével, már csak azért sem, mert egyikre sem telik, mindkettő ott díszlik Lölö szállodájában a gyümölcstálon. Bakker.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.