Április 30,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Szánalmas és szégyenteljes

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Magyarországon sajtó- és mindenféle szabadság van, de újságokat zárhatnak be egy hétvége alatt és rádiókat hallgattathatnak el, ha épp olyanjuk van. De nem csak a sajtóban van kegyetlen szabadság, hanem a kórházak környékén is, amelyek most a járvány miatt még a korábbinál is még szabadabbak lett. Ez nyilvánvalóan irónia, hiszen már eddig is nevetséges volt az, hogy ezek a kórházak lényegében Kásler (vagy Pintér?) parancsait voltak kénytelenek végrehajtani és a valódi véleményüket nem mondhatták el, tényekről pedig egyáltalán nem beszélhettek. A felsőbb szinteken egyszerűen megtagadták nekik, hogy válaszoljanak valódi kérdésekre, netalántán beengedjenek egy operatőrt, fotóst vagy riportert a kórház falai közé, hogy bemutassák, milyen harc is folyik a kórház falain belül.

Elvégre az egyik legbrutálisabb a koronavírus elleni harcban az, hogy egy láthatatlan ellenségről beszélhetünk. Mert ameddig az egészségügyi dolgozók vagy a halottasházakban tevékenykedők nyilvánvalóan látják a valóságot, addig az átlag állampolgár – ha csak el nem veszítette a járvány következtében valakijét – egyszerűen nem látja a pusztítást. Nem véletlen egyébként, hogy már a járvány legelején is sokan kétségbe vonták annak létezését és azért ágáltak, hogy ne fogadjuk el a kormányok pánikkeltését. Ezzel a láthatlatlansággal a vírus nincs egyedül, hiszen pont azok, akik minden nap szemtanúi az emberi tragédiáknak azok, akiket a betegeik nem láthatnak. Az orvosok, nővérek, ápolók és egyéb egészségügyi kisegítő személyzet tetőtől talpig védőfelszerelésben vannak, ezért a betegekkel képtelenek emberi kapcsolatokat kialakítani.

Pedig egy rettegő ember számára egyetlen mosoly is sokat számíthat. Pláne akkor, amikor még a saját családtagjaik sem lehetnek velük életük talán legnehezebb napjaiban. Erre találták ki valahol – nem tudni, honnan származik pontosan az ötlet -, hogy egy fotót ragasztanak a ruhájukra az egészségügyi dolgozók, ezzel is megpróbálva valamiféle emberi kapcsolatot kialakítani a betegeikkel. Egy mosolygós fotó, egy kedves üzenettel. Sokan nagyszerűnek gondolták ezt az ötletet, ezért követni kezdték a trendet. Amerikától kezdve Brazílián keresztül egészen Olaszországig egyre több ápoló és orvos védőfelszerelésén jelent meg a mosolygós fotó. Nagyszerű ötlet, nemde? Akkor biztos megjelent a magyar kóházakban is, gondolná a naiv olvasó.

Ez majdnem meg is történt, mivel az ARC plakátkiállítás szervezői ugyanilyen fotókkal kedveskedtek volna a Dél-pesti Centrumkórház orvosainak. Az ember azt gondolná, hogy még ha a kormány gyűlöli is az ARC szervezőit, azért ilyen pitiáner dologba csak nem kezd bele. De bizony, hogy beleszóltak ebbe is. Midenféle indoklás nélkül szóltak a kórház vezetésének, hogy nem ragaszthatnak semmiféle fotót a ruhájukra. De vajon honnan érkezett a parancs? Kettőt találhat az ember.

Bakos érdemi hivatalos indoklást nem kapott, de egy ott dolgozó forrása elárulta, hogy bár nagyon jó az ötlet, az emberi erőforrások minisztere, Kásler Miklós személyesen hívta fel a kórház főorvosát, és megtiltotta, hogy képeket ragasszanak magukra a dolgozók.

Majd így folytatta:

Azt tudom, hogy azt mondta, ez a projekt nem valósulhat meg, és megtiltotta a fotózást is. 

Mekkora egy utolsó surmó, gerinctelen sekinek kell ahhoz lenni, hogy valaki megtiltson egy ilyen kezdeményezést? Egyáltalán miért tilthat meg egy ilyet az EMMI minisztere? Talán az a gond, hogy nem a zseniális nemzeti kormányunk, pláne nem Orbán Viktor állt elő az ötlettel? Gusztustalan, hányingerkeltő ez az egész rendszer. Ezek az intézmények láthatóan úgy működnek, hogy azt kell teljesíteniük, amit valamelyik kormánytag mond nekik. Egyfajta katonáivá váltak a hatalomnak, akár vállalkoztak erre, akár nem. Csak megemlíteném, hogy egy normális országban nem kell semmiféle engedély ahhoz, hogy egy orvos vagy nővér fotót ragasszon ki magára, pláne nem állami engedély. Milyen abszurd, diktatórikus rendszer az, ahol ilyenekre van szükség? Kásler eddig is egy tudatlan, ostoba, azonban annál gerinctelenebb miniszter képét mutatta, de ez talán még azon is túltesz, amit eddig sokan gondoltak róla.

Kásler arra sem volt képes, hogy egészségügyi miniszterként tisztességesen tájékoztassa a lakosságot a koronavírussal kapcsolatban. Inkább elmebeteg döntéseket hozott a járvány első körében – aminek a mai napig nem tudni, hány halálos áldozata volt –, majd Orbán látva ezt a még NER szinten is példátlan elmebajt, inkább a háttérbe tolta. Azóta Kásler csontok kiásásával és összeragasztásával van elfoglalva, és az ember azt gondolhatta volna, hogy végleg eltakarodott az egészségügy környékéről. Ez lehet, hogy egyébként így is van, de azért arra volt ideje és energiája is, hogy egy ilyen kezdeményezést saját hatáskörben egyszerűen megtiltson. Tényleg nehezen találni már szavakat is az efféle viselkedésre, hiszen azt gondolnánk, hogy legalább világjárvány idején előjön valamiféle emberség még a legutolsó fideszes káderből is. De sajnos nem.

Én mondjuk ha egészségügyi dolgozó lennék – az biztos, hogy már nem otthon dolgoznék, de ez talán mellékes –, akkor egészen biztosan magasról tennék arra, hogy mit mond Kásler, és saját hatáskörben kiragasztanék egy fotót a védőfelszerelésemre. Ha ezt megtenné az összes kórházban dolgozó, akkor igen keveset tehetne Kásler, hiszen nem engedheti meg magának a rendszer, hogy csak úgy elbocsásson több tucat egészségügyi dolgozót a járvány harmadik hullámának felfutása idején. Ezzel viszont meg lehetne mutatni azt, hogy Káslernek semmiféle valódi hatalma sincs. Egyébként pedig megértem, hogy az egészségügyi dolgozóknak van jobb dolguk is annál, mint hogy szembeszálljanak a hatalom egyik  díszbohócával.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.