Napsugaras, rigófüttyös, boldogságos jó reggelt! Az adómentes pálinkát most nem emlegetem, mert hétfő van, kezdődik a gürc, és kevés munkahelyen örülnek annak, ha a biorobot négykézláb jelenik meg munkavégzése. Szalonnát ellenben tudok kínálni, ráadásul ez nem is hizlal, legfeljebb vérnyomásproblémát okoz egyeseknél.
Azt nem tudom, ezen a héten is feltalálják-e a koronavírusra a tuti gyógyszert. Most ott tart a történet, hogy Müller Cecília szerint előfordulhat, hogy az orvos előnyben részesíti valamelyik vakcinát a beoltandó személy betegségeinek és állapotának ismeretében. Én mondjuk már eddig sem értettem, mit keres mindenki a járványügyben, miért nem szakemberek – nem Szijjártóra, nem Orbánra, de még csak nem is Müller Cecíliára gondolok – vitáznak erről. Tartok tőle, a kormány már olyan szinten elbaszta a közbizalmat, hogy az valami elmondhatatlan. Eddig sem az volt, hogy a magyar szakhatóságban nem bíztak az emberek, hanem az volt, hogy abban nem bízik senki, hogy bármelyik politikus nem a saját érdekében preferálja valamelyik vakcinát. Miután már a szakhatóság kezéből is kicsavarták a jogosultságot, innentől csak romlik a helyzet, mert szerintem sokan abban sem bíznak, hogy amit engedélyeznek, az valóban jó, és nem politikai nyomásra született meg az engedély. Orbánék a nagy erőlködésben egy olyan intézménybe vetett bizalmat romboltak le, amely intézmény erre nem szolgált rá. Iszonyatos kárt okoztak mindenkinek.
Úgy látom, ebbe a körbe csatlakozik több uniós politikus is.
Sebastian Kurz egy vasárnapi német lapinterjúban kiemelte, hogy jó megoldás a közös vakcinabeszerzés, és a tárgyalásokat a gyártókkal a tagországok megbízásából folytató Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen megbízható partner a tagállami kormányoknak.
„Az viszont problematikus, hogy milyen lassú és bürokratikus az EMA” – tette hozzá az osztrák kormányfő a Welt am Sonntag című lapban közölt interjúban, hozzátéve, hogy „az EU-n kívül sokkal gyorsabb volt az engedélyeztetés”. (MTI)
Marhára nem arról van szó, hogy ne történt volna számtalan hiba. Azonban úgy gondolom, a tudósok iszonyatos munkát végeztek, hiszen olyan gyorsan előálltak a vakcinával, hogy arra még nem volt példa. Nekünk kurvasok idő az a tíz hónap bezárva, de egy oltóanyag kifejlesztéséhez iszonyúan kevés. Az is időt vesz igénybe, ameddig a szakértők megvizsgálják, hogy valóban beadható-e a vakcina emberek millióinak különösebb veszély nélkül. Nem hiszem, hogy most van itt az ideje annak, hogy a politikusok elkezdjenek beleugatni a tudományba, mert annak még soha nem volt jó vége. Helyette őszintén kellene beszélni az emberekkel. Meg lehetne kérdezni: mit szeretnétek? Nyissunk, és akkor garantáltan rengetegen meg fognak halni, vagy ne nyissunk, akkor viszont fejreáll a gazdaság? Aminek biztosan nincs értelme most, az a tudósok baszogatása. Nekem is elegem van a járványból és a bezártságból, nem hiszem, hogy van ember, akinek ez tetszik. De a politikusok dolga az lenne, hogy az adott ország lehetőségeihez mérten okosan gazdálkodjanak az erőforrásokkal, hogy lehetőleg minimalizálják az áldozatok számát. És nem csak az áldozat, aki elkapta a fertőzést, hanem az is, aki önhibáján kívül képtelen biztosítani a családja megélhetését. Rengeteg élet, rengeteg egzisztencia törik most derékba. A politikusok felelőssége nem elkenhető és nem megkerülhető. A technikai problémákat pedig nem sajtónyilatkozatokkal kell rendezni. Tudom, nagyon sokat beszélünk erről, de jelenleg ekörül forog az életünk, nem megkerülhető.
Azt tudjuk, hogy a britek már 12 millió fölött járnak az oltások számával. Egy ideig ők voltak a példa arra, hogy lám csak, milyen jó kilépni az Unióból, mert akkor szabadon lehet dönteni a vakcináról – amúgy másnak is lehet -, és a szabadság beköltözött végre az angol otthonokba, most lesz igazán remek. Hát nem tudom, azért akadnak gondok. Az emberek már tényszerűen bediliznek a karantén miatt. Ott a szomszédok, rokonok sem látogathatják meg egymást. Barátok sem. Egy kint élő családtagom mesélte: egy baráti társaság egyik tagja a szülinapját ünnepelte. Vagy hát nem ünnepelte, de volt neki. Barátai vittek neki tortát. Letették a küszöbre, becsengettek, hátráltak három métert. Az ünnepelt előjött, megköszönte szépen az ajándékot, felvette, bevitte. Barátok hazamentek. Öt perc múlva megint csengettek, a rendőrség volt az. Valaki bejelentést tett. A rendőrök még a lakásban is körülnéztek, nincs-e ott valaki, aki nem ott lakik. De jelentettek már fel oltásért sorbanálló időseket is, hogy illegális bulit tartanak. Pedig az angolok eléggé olyanok voltak, hogy a maguk dolgával törődtek, nem a máséval.
És akkor még nem is beszéltünk a Brexit áldásos, és egyre jobban látszó hatásairól. Az egyik – teljesen érdektelen, ám tökéletes – példa. Az angol vámhatóság két hete kotlik öt mesekönyvön, melyeket én próbáltam meg bejuttatni az országba. Talán nem tudják eldönteni, hogy robban, mérgező, netán aláássa a brit szabadságot. Jelen állás szerint nem tudni, hogy kivetnek rá valami vámot (lehetőleg a könyvek értékének többszörösét), visszaküldik vagy megsemmisítik. És nem ám ez az egy csomag áll a vámraktárban, hanem az összes. Valamiért nem sikerült az elmúlt pár év alatt felkészülniük arra, hogy a Brexit ezzel jár. Nincs elég ember, nem is biztos, hogy aki van, az nagyon ért hozzá. Az angolok sem nagyon tudnak rendelni semmit Európából, annak a vámolása is pont ilyen gördülékeny. És akkor ez távolról sem a jéghegy, nem is a csúcsa annak, maximum egy morzsa a csúcsból. Ahhoz képest, hogy gyakorlatilag leállt az export is, az import is, de legalább ez csak romlani fog. És akkor nem beszéltünk a büszke brit halról, amiért annyira megküzdött a szigetország. Ez volt az oka annak, hogy majdnem rendezetlen kilépés lett a vége, az angol kormány utolsó csepp vérig küzdött azért, hogy Anglia több halat foghasson ki. Na, most az a megvédett brit hal ott rohad a brit partokon, mert az volt a koncepció, hogy majd jól eladják az EU-nak. Ez pillanatnyilag nem jött össze. Van persze jó oldala is a dolognak, ha nem tud bejutni az országba az élelmiszer, mert a vámon történő várakozást nem bírja ki a szállítmány, még mindig lehet brit halat enni. És brokkolit és tarlórépát. Csak legyen, aki felszedi a földeken. Kétség sem fér hozzá, kellett a Brexit, mint egy falat kenyér. Most aztán a kilépésre szavazó angolok kibontakozhatnak vége, visszakapják a munkájukat – mert eddig ők akarták leszedni a brokkolit, csak a sok migráns elette előlük a munkát -, szabadok és boldogok lesznek.
Ha mi nem is leszünk mostanában szabadok, legalább próbáljuk meg élvezni az enyhe időt. Állítólag a hét második felében iszonyú hideg jön, akkor mindmegfagyunk. Addig is kellemes ébredezést mindenkinek! Hamarosan jövünk az első beszólással.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.