Magyarország dicsőséges miniszterelnöke interjút adott a német Stern magazinnak, az interjút az MTI szemlézte. Én pedig az MTI szemlét szemléztem. Bevallom, most sokkal jobban értem Orbán Viktor elképzeléseit, mint eddig. Igen árulkodó kijelentések hangzottak el a beszélgetésben, bár meglepődésre kevés ok van. Eddig is pontosan tudtuk, hogy a miniszterek elnöke és az ő udvartartása mást és máshogyan beszél akkor, amikor az uniós partnerekkel tárgyal, és teljesen mást mond itthon. Merthát őt a magyarok választották meg miniszterelnöknek, tehát amit itthon beszél, azt nekünk, kéményen dolgozó kisembereknek szánja. Amit nekünk mond, annak viszont nincs köze ahhoz, amit külföldön mond. Sőt, ő még azt is megengedheti magának, hogy úgy beszéljen Magyarországon a németekről, hogy ahhoz a németeknek ne legyen semmi köze. Egészen pontosan: ne szóljanak már bele a németek, hogy a magyar miniszterelnök mit hazudozik itthon. Róluk. Az a magyar választóknak szól.
Az interjú készítői által a németek ellen irányuló világháborús retorikaként jellemzett beszédmódjáról Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy szavai soha nem irányulnak a németek ellen, és mivel nem is a németek, hanem a magyarok választják meg hivatalába, nem a németeknek, hanem a magyaroknak címezi szavait.
Azt is sikerült megtudni az interjúból, hogy az Európai Unió működésének a magyar felfogás szerint kell alakulnia. Igaz ugyan – ez nem az interjúban van benne -, hogy az Európai Unió alapvető célja mindig is az integráció volt, de ezt a magyar miniszterelnök nagy ívben lesajnálja. Szerinte minden tagország – de Magyarország mindenképpen – azt csinál, amit akar, abba az Unió nem ugathat bele. Orbán Viktor tehát úgy gondolja, hogy az Unió nem egy közösség, hanem egyfajta laza csoportosulás. Lehetőleg semmibe ne szóljon bele Brüsszel, ne legyenek közös hatáskörök, azonban a támogatásokra és egyéb forrásokra természetesen igényt tart a magyar kormány, ám azok elosztásába már megint nem szólhat bele senki. Nem csatlakozunk az uniós ügyészséghez sem, mert ahogy a közpénz elveszíti közpénz jellegét abban a pillanatban, ahogy mindenféle alapítványokba kerül, úgy az uniós közpénz a kormánypárt szabadon felhasználható, senki által nem ellenőrizhető, hatalomépítésre vidáman felhasználható magánforrása lesz, amint befolyik a kasszába. Ez remekül megfigyelhető számos esetben. Amikor például a kormánypárt őrületes mennyiségű közpénzből határkerítést épített – és soha nem számolt el az elköltött pénzzel -, majd elkezdte az Uniótól követelni, hogy térítsék meg a költségeket. A legutóbbi ilyen eset a vakcinabeszerzés volt. Bár erőlködött a magyar kormány – portyázók és Szijjártó -, hogy oltóanyagot szerezzen, ez nem sikerült. Nem is sikerülhetett, egy vadonatúj vakcináról beszélünk, sehol nincsenek elfekvő készletek, a gyártási kapacitást folyamatosan kell kiépíteni és bővíteni, sehol nincsen a hátsó raktárban néhány dobozzal, amit meg tudna venni a külügyminiszter, vagy bárki más. Végül Magyarország – ahogy a többi tagország is – az Uniótól kapott oltóanyagot, de ezt véletlenül sem lehetett egyetlen propagandaoldalon sem olvasni. Állítom, hogy a fideszes szavazók ma sem tudják, honnan jött a vakcina. Abban a hitben élnek, hogy a jómagyar kormány fürkészte és portyázta össze. Ezzel párhuzamosan úgy tudják, hogy a testvéri Oroszország is ad nekünk oltóanyagot, erre azért van égető szükség, mert az Európai Unió csődöt mondott a beszerzésekkel.
A kormánypropaganda elhiteti az emberekkel, hogy az Unió rossz és tehetetlen, a magyar kormányfő és Putyin barátsága azonban képes garantálni az ország biztonságát. Ahelyett, hogy elmondanák a valóságot: ez az oltóanyag nagyon új dolog, a járvány is új, sokat hibáztak az egyes kormányok is, az Európai Unió is, de ez nem csoda, hiszen olyan helyzetet kell megoldani, amilyenre még soha nem volt példa. Ehhez képest már tavaly év végén kezdte Orbán naponta mondogatni, hogy mindjárt itt a vakcina, már a kanyarban dudál, egy hétvége alatt beoltunk mindenkit, és helyreáll az élet. Aztán az idén folyamatosan jöttek a hírek az orosz és a kínai oltóanyagról. Mostanra a kínairól egy árva hang nem esik, csak az oroszról, az fogja megmenteni az életünket. Azt valahogy kevéssé sikerül kommunikálni a hívek felé, hogy mindeközben az uniós vakcinával oltunk, mert az – ha zökkenőkkel is – folyamatosan érkezik.
„Magyarországon úgy mondjuk, hogy csak akkor lehetsz jó európai, ha jó magyar vagy” – válaszolta a kormányfő arra a kérdésre, mit jelent számára jó európainak lenni.
Kifejtette, hogy a magyar felfogás szerint Európa szuverén nemzetekből áll össze, egyes tagországok viszont az európai intézmények megerősítésre törekednek és egyre több hatáskört adnának át Brüsszelnek.
A magyarok ezt a „centralizmust” a történelmi tapasztalataikból adódóan aggodalommal szemlélik – mondta.
A magyar történelem vezérfonala a birodalmak elleni küzdelem, és „nem akarjuk már megint feladni a Közép- és Kelet-Európa számára 31 éve kivívott szuverenitásunkat és a jogállamiságot” – tette hozzá.
Arra a kérdésre, hogy Magyarország miért nem lép ki az EU-ból a brit példát követve, elmondta, hogy „jobb nekünk az unióban”, a Brexit pedig „nagy hiba volt, meg kellett volna akadályozni”.
Azt pedig most hallom először, hogy a Brexit hiba volt, és meg kellett volna akadályozni. Ámde:
A Brexit a brit nép bátor döntése, miszerint maga akar dönteni a sorsáról (…) A britek nagyságának bizonyítékaként tekintünk erre. (Orbán Viktor, 2020. 09. 25. Reuters)
Nem csak ez az egy ilyen megnyilvánulása volt Orbánnak, emlékeim szerint végig helyeselte és támogatta a Brexitet.
Végül:
Kiemelte: a Magyarországot ma kormányzó erők az „antikommunista jogállami mozgalomból” érkeztek.
„Jogállamiságunkban kételkedő nyugati partnereinknek mindig azt mondom, hogy kedves barátaim, ti hol küzdöttetek a jogállamiságért? Én Budapest utcáin harcoltam” – mondta Orbán Viktor.
„Már a helyzetet is abszurdnak tartom, hogy kérdéseket szegeznek nekem a jogállamiságról”, és „méltatlannak, mindenekelőtt azért, mert a bizonyítatlan vádakat soha nem kapcsolták világos, objektív kritériumokhoz” – mondta.
A sajtó helyzetéről a többi között elmondta: „objektív elemzések azt mutatják, hogy a kormánnyal szemben nagyon kritikus médiumok piaci részesedése jóval 50 százalék felett van”. Hozzátette, hogy a kormány „nem szól bele” médiaügyekbe. (MTI)
Budapest utcáin harcolt a jogállamiságért. Orbán Viktor. Tartok tőle, ez már súlyosan orvosi feladat, már nem fér bele a szokásos, politikai haszonszerzés céljából eleresztett hazugságok tömkelegébe. Úgy meg főként necces a dolog, hogy mindeközben kiderül, a Fidesz és a KDNP egy antikommunista jogállami mozgalomból jött létre. Tényleg először hallom ezt, de roppantul viccesnek találom. Gondoljunk csak a két párt vezető politikusainak hátterére, előéletére és gondoljunk arra, hogy ugyanezek a jogállamisági harcosok tizenegy éve mást sem tesznek, mint szétverik a jogállamiságot, a darabjait pedig beépítik a vadászkastélyaikba, vállalatbirodalmaikba, luxusvilláikba. És ráadásul nincs is definiálva a jogállamiság, tehát azt sem tudják ők, az micsoda pontosan.
Az utolsó két mondat a szokásos ócska hazugság, arra már egészen egyszerűen nem is érdemes semmit mondani, mert csak az ember vérnyomása emelkedik tovább. A kérdés az, hogy ezt a halom érdekes kijelentést a miniszterelnök kinek szánta? Külföldnek, vagy belső felhasználásra? Mert nem mindegy.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.