A legvégén persze mégis, de vannak, akik mintha erről nem vennének tudomást. A mi miniszterelnökünk is úgy beszél a jövőről, mint aki biztos benne, hogy még legalább száz évig lesz hatalmon. A királyságokban fel se merül az utódlás kérdése, már amennyiben vannak a királynak leszármazottai. Ha nincsenek, az baj, belviszályhoz vezet és időbe telik, mire eldől, az aspiránsok közül melyik kerüljön a trónra.
Orbán – bár még nem király – sikeresen hozta létre a dinasztiáját. Ráadásul fiú is van az örökösök között, bár az apai elvárásoknak semmiben sem felel meg. Futballozott, az NB I-ig jutott el, igaz, ott a kispadon kapott helyet, elvégezte a jogot, de úgy tűnik, ott sem talált magára, aztán messiás próbált lenni, egyházat alapított, idővel azt is odahagyta, most éppen a katonai karriert valósítja meg. Belőle még akármi is válhat, de ha nem, hát baj esetére ott vannak még a lányok is. Ráhel volt a legígéretesebb, sajnos, okosabban is házasodhatott volna, a vő minden segítő szándék ellenére nem igazán vált be, jó, jó, összehozott már pár milliárdot, de egy ügyesebb ember jóval többre is képes lett volna.
Igazából az lett volna a szerencsés, ha a párt élvonalából választ valakit a leányzó, az persze nem lett volna könnyű, az érdemesebb fideszesek idősebbek is, családosak is. Van természetesen néhány partiképes, például Gulyás Gergely, nagy kár, hogy nem házasodott be a miniszterelnöki dinasztiába. A Miniszterelnökséget vezető miniszter fiatal kora ellenére elérte a legmagasabb hivatali rangot, amit a rendszerben ember elérhet, nála följebb csak a miniszterelnök van, a köztársasági elnököt kár is figyelembe venni, az ő rangja csak névleges. Önmagában az, hogy Gulyás Gergely ilyen magas polcra került, felér egy csodával, ugyanis Orbánról köztudott, hogy nem tűri meg az okos embereket a környezetében, márpedig Gulyás kétségkívül nagyon okos.
Érdekes összehasonlítani mondjuk a vele egykorú Hollik Istvánnal, aki szintén magasra jutott, országgyűlési képviselő, emellett ő a Fidesz kommunikációs igazgatója. Mint ilyen, nagyon gyakran megszólal, ám olyat mondania, amiről legalább feltételezhetnénk, hogy a saját gondolata, még sose sikerült. Tipikus pióca, megszívja magát a központi vérkészletből és abból él, annyi fáradságot sem vesz magának, hogy legalább átgondolja, van-e értelme az aznapi kinyilatkoztatásának. Hogy mindössze trehány vagy csak ennyire futja a képességeiből, azt nem tudni, bár valószínűleg az utóbbi az igaz. A napokban ismét sikerült nagy marhaságot mondania, amikor amiatt háborgott, hogy Soros György közölni merészelte az uniós költségvetési vitával kapcsolatos véleményét. Mint mondta, a milliárdos spekuláns kinyilvánította, elvárja szövetségeseitől, hogy „álljanak ki a nyílt társadalom mellett, ami egyet jelent a bevándorlás támogatásával”. Nem hiszem, hogy normálisan gondolkodó embernek el kellene magyarázni, mi a különbség Gizike meg a gőzeke között, Hollik szerint a kettő ugyanaz. Ami nem lenne önmagában probléma, a baj csak az, hogyha sokszor mondja, sokak számára ez válik hivatalos definícióvá.
Gulyás Gergely soha nem követne el ilyen elemi hibát. Tudásával vívott ki elismerést, elkötelezett, már gyerekként a Fidesz híve volt és azóta is rendíthetetlen. Őt látva arra jutunk, felül kellene vizsgálnunk, helyes-e, hogy a szellemi képességeknek túl nagy jelentőséget tulajdonítunk. Gyakori vélekedés, hogy a képzetlen emberek nem képesek felismerni érdekeiket, különösen a vidéki lakosság nem jut információkhoz, az ellenzéknek éppen ezért járnia kell az országot és elmondani az igazságot, aztán majd ha sok fórum lesz meg elegendő internetről kinyomtatott okosság kerül a postaládákba, akkor felnyílik az emberek szeme.
Lehet persze okoskodni meg világmegváltó terveket szövögetni, de azért jobb, ha nem hagyjuk figyelmen kívül Gulyás Gergely példáját, aki nem azért hűséges fideszes, mert ostoba lenne, nem a korrupció vonzotta a pártba, például a jog területén is jelentős eredményeket érhetett volna el. Őt valami más ejtette rabul, számomra egyelőre megfejthetetlen, mi lehet az, ami miatt nem képes meglátni a fától az erdőt. Márpedig ezt a gordiusi csomót feltétlenül ki kellene bogozni ahhoz, hogy világosan lássuk, mitől is látják szépnek a hívek a NER-t. Ha le akarjuk győzni, nem elég az ellenfél hibáira koncentrálni, azt is fel kell fedni, mivel nyűgöz le sokakat, mert az ereje abban van. Nem elég az alapjait megingatni, kínálni is kell valamit helyette, ami nem könnyű feladat, de nem is megvalósíthatatlan.
Most Orbán elvitte Brüsszelbe a hadüzenetét, és miközben aláaknázta a jövőnket, itthon arcátlanul tovább szónokol a fényes távlatokról, amelyeket úgy emleget, mint aki biztos benne, hogy beláthatatlan ideig ő dönti majd el, merre tovább. Az utóbbi tíz évet gyakorlatilag elvette az életünkből, soha senki nem fog bennünket kárpótolni ezért. Nem szabad hagyni, hogy a következő években, netán évtizedekben is megtegye, meg kell tőle szabadulnunk.
Már csak önvédelemből is.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.