Még be sem indult hivatalosan a 2022-es választási kampány – hajrá, ellenzéki összefogás! – csak a tíz éve masírozó kombájn (Hofi) halad tovább a maga útján. Tarol, maga alá akar gyűrni mindent és mindenkit.
Soros, Gyurcsány, Brüsszel, migránsok, romák, hajléktalanok és egyéb nem kívánatos elemek mellé mostanság fidesznyikék találtak egy következő ellenséget. A MÁSOKAT.
Nem részletezem, hetek óta ettől visszhangzik Magyarországon minden, mostanra már óriásplakát is hirdeti, hogy a gyerekeinket kell megvédeni a MÁSOKTÓL. Lejárt az őket megenni akaró migráns-lemez, öt év alatt, mivel egy darab élő menekültet sem látott a magyar lakosság 99 százaléka. Most másra kell építkezni. Más nemi identitású ismerőse, rokona bárkinek lehet, ez ütősebb kártyának tűnik.
Pont olyan ocsmány, mint a nem-keresztények elleni uszítás, mint a szíriai szétbombázott településekről érkezők segítségkérésére való állami reagálás, mint a fedél nélküliek pénzbírságolása.
Mindegyiknek az a lényege, hogy OSZD MEG ÉS URALKODJ.
Szíts ellentétet az alattvalóid között. Mondd el sokszor, hogy a roma lusta szarházi, a migráns nagymamákat fog megerőszakolni, az Unió, alias Brüsszel, nagy nemzetünk ellen tör (milliárdos támogatások formájában), próbáld lejáratni a volt mecénásodat, és azokat, akik nem úgy gondolkodnak, ahogy elvárod vagy parancsolnád– a történelem során sokszor találkoztunk már ezzel a huszárvágással. Na jó, nem huszár, mert azok rendes harcosok voltak, nem fantom vagy kreált ellenfelekkel szálltak küzdelembe. És éppen a történelem bizonyította be, hogy nincs helyük közöttünk – hosszú távon – az ilyen elmebeteg vezetőknek. Sem egy ország, sem akár egy kis magáncég vezetésében.
Miért működik mégis, legalább egy ideig?
Mert a hülyeségen való csámcsogással el lehet terelni a figyelmet a valódi bajokról. Arról, hogy ugyanaz az álszent és korrupt vezetés, amely fröcsögi magából a fenti gyűlölködéseket, halálra lopja magát, hogy minden fontos – ma Magyarországon már szinte minden, kevésbé fontos – helyen is a haverok, a rokonok stb. ülnek. Hogy az ország szellemi tőkéjéhez hozzájárulók közül egyre többen külföldön keresnek élhető körülményeket. Hogy aki nem megy el, azoknak a nagy része fillérekért dolgozik multiknak – azokat is utálni kell, persze, csak adókedvezményeket kapnak sok évre –, a filléreket az EU-átlag keresethez mérten kell nézni.
Hogy aki nem megy el, az növelheti a munkavállalók számát, közmunkásként. Vagy, ha egészségi állapota nem teszi lehetővé, hogy elmenjen, mondjuk, x százalékig rokkant, akkor még segélyt sem kap. Vagy, ha nyugdíjas, elégedjen meg az infláció töredékét jelentő emeléssel, azt is négy év alatt adományozza neki a keresztényileg nagyon felvértezett kormánybagázs.
Minden, egy ország életében alapvetően fontos dologról el lehet terelni a figyelmet ezekkel az ocsmányságokkal. A félelem majdnem mindig nagyobb erő, mint a szeretet. A gyűlölet sokkal hatásosabb tud lenni, mint egy olyan felhívás, hogy vasárnap főzzünk együtt a rászorulóknak, és osszuk meg velük, amit összegyűjtöttünk. A kirekesztés és az el nem fogadás sokkal egyszerűbb, mint a megértés, az empátia.
Alantas dolgoknak sokan sokkal könnyebben be tudnak dőlni, mint a felemelő, emberséges cselekedeteknek. Rombolni sokkal egyszerűbb, mint építeni vagy létrehozni valamit.
A tragédia ebben az, hogy bedarál majdnem mindnyájunkat ez a gyűlölködő szemlélet. Már észre sem vesszük, de lassan alig tudunk emberi stílusban kommunikálni – tisztelettel, például -, még akkor is, ha nem értünk egyet a másik véleményével. Folyik a szar a szánkból és a billentyűnkről is. Én sem vagyok kivétel időnként, szégyellem is magam kellőképpen.
MÁS akarok lenni anyaként, nagymamaként. Szeretném visszaszerezni a régi mosolygós saját magamat, amikor egy hír hallatán megvontam a vállam, és azt mondtam: semmi sem tart örökké, ezek is el fognak tűnni a süllyesztőben.
Ezek mikor fognak eltűnni? Hol a tűréshatár? Az ingerküszöb tényleg csak az internet-adó volt, azóta elvagyunk a mocsarunkban, mert belefáradtunk az ocsmányságokba, és úgysem lehet ezek ellen tenni semmit?
Költői kérdés?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.