December 12,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Semmi sincs ingyen

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 713,854 forint, még hiányzik 2,286,146 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azt már régóta tudjuk, hogy ingyen ebéd márpedig nincsen. A mi társadalmunk végtelenül igazságos, nem úgy van az, hogy egyesek tisztességesen dolgoznak, mások eközben csak lógázzák a lábukat és nyerészkedni próbálnak. A kormány folyamatosan teremti a sok-sok munkahelyet, aki tehát azt állítja, hogy nem talál munkát, az egészen egyszerűen hazudik. Igenis vannak lehetőségek. Na jó, nem feltétlenül ott, ahol él valaki, meg nem is annak közelében, de hát hol van az megírva, hogy mindenkinek helyben kell dolgoznia? Végül is az egész ország nem annyira nagy, hogy ne lenne megoldható egy párszáz kilométeres ingázás.

Ennek ellenére sokan vannak, akik nem képesek segíteni magukon, segélyekből élnének, ha lennének segélyek, de mert nincsenek, közmunkára várnak. Az átmeneti megoldást jelent a problémájukra, persze csakis a sajátjukra, a családjuk helyzete olyan, amilyen, de mit lehet tenni, ha nem képesek gondoskodni magukról. A feleségek, a nagykorúvá váló gyerekek például nem rendelkeznek társadalombiztosítással, a 18 éven aluliaknak egyelőre jár, de ki tudja, meddig lesz ez így. Egy viszonylag új törvénynek szellemében a biztosítással nem rendelkezőknek ki kell fizetniük az egészségügyi szolgáltatást, amelyet igénybe vesznek, persze azt még senki se tudja, hogyan fog ez ténylegesen megtörténni, az azonban biztos, hogy nagy változások lesznek az egészségügyben. 

Eddig úgy tudtuk, hogy a sürgősségi ellátást a reform nem érinti, most azonban fényt gyújtottak ebben a kérdésben is, mint kiderült, az sem lesz ingyen. Természetesen mindenkit ellátnak, így az azért nem fordulhat elő, hogy nyilvánosan döglődik valahol egy ember, csak mert nincs biztosítása. El fogják takarítani a színről, beszállítják valahova, ahol megtörténik az életmentő beavatkozás, ám utólag az illető megkapja a számlát tételesen arról, mennyivel tartozik a kapott ellátásért. Hogy mekkora összegről fog szólni a számla, rejtély, egyelőre annyit tudni, hogy legfeljebb 750 ezer forint lehet. Azt végképp nehéz elképzelni, hogyan fogják az ilyen követeléseket behajtani azoktól, akik mondjuk hajléktalanok. Más kérdés, hogy vannak olyanok, nem is kevesen, akik átmenetileg kerültek nehéz helyzetbe. Főleg most, amikor a koronavírus eléggé nagy zavarokat okozott, elvesztették a munkájukat és hónapok óta nem találnak másikat, nincs munkáltatójuk, aki fizetné utánuk a biztosítást, és természetesen lehet okoskodni, hogy miért nem fizetik maguk után átmenetileg a havi minimumot, de amikor az embernek összességében dől romba az élete, a legkisebb gondja is nagyobb, mint hogy a biztosítása fenntartásáról gondoskodjon. Ha ezt az embert most például baleset éri, mentőt hívnak hozzá, beszállítják egy kórházba, ellátják, utána pedig kap egy több százezres számlát, a tartozását pedig adók módjára fogják behajtani, lehet, hogy ezzel már annyira reménytelen helyzetbe kerül, amelyből ki tudja, mikor és hogyan lesz képes kikecmeregni. 

Egy szavunk se lehet, szólnak előre, ha változnak a törvények, így senkit sem ér váratlanul, még időt is hagytak a felkészülésre, mindenki gondoskodhat róla, hogy legyen biztosítása, aki nem tette, az így járt. Ideje ráébrednünk, hogy nem a szocializmusban élünk, a társadalmunk nem segély, hanem munka alapú, és ez nyilván az embereknek így felel meg. Aki nem dolgozik, az ne is egyék, illetve ne várja el, hogy mások gondoskodjanak az ő szükségleteiről is. Aki utazik, váltson jegyet, aki pedig egészségügyi szolgáltatást szeretne, szerezze meg az ehhez szükséges jogosultságot, ellenkező esetben fizessen érte. Ha úgy gondolja, hogy a saját biztonsága nem ér annyit, hogy havonta megfizesse a társadalombiztosítási hozzájárulást, dönthet így, de akkor ne akarjon kedvezményes ellátásban részesülni. 

Ezt szépen el lehet így magyarázni, csak éppen az élet ennél bonyolultabb. Bárki bármikor kerülhet olyan helyzetbe, amikor hónapokon át nem lesz munkahelye, így biztosítása sem, hamar fel tudja halmozni a kritikus hathavi elmaradást és ezzel jogvesztetté válik, ami aztán újabb és újabb bajokat hoz, így olyan lesz, mint az elhajított hógolyó, amiből a végén lavina válik. Arról, hogy ez egy igazságos társadalom jellemzője-e, vagy inkább egy kíméletlené, lehetne vitatkozni. Az, hogy vannak emberek, akik nem rendelkeznek biztosítással, más országokban sem ismeretlen, de tudomásom szerint nem az az általánosan elfogadott megoldása ennek a problémának, hogy utólag mindent kiszámláznak. Van egy határ, ameddig bárkit ellátnak közköltségen, és ez nyilván terhet jelent az ottani költségvetés számára is, de meg tudják oldani. 

Most a megváltozott helyzet ismeretében bárki elgondolkodhat azon, hogy ha valaki rosszul lesz a környezetében, szabad-e segítséget hívnia, vagy előbb tájékozódni szükséges, van-e az illetőnek érvényes TAJ-száma. Ha van, semmi gond, indulhat a riasztás, ha viszont nincs, előbb talán meg kell tudakolnia, akarja-e a bajban lévő, hogy jöjjön érte a mentő, bevigyék esetleg egy kórházba, ugyanis ez meglehetősen sokba fog kerülni neki, tehát akkor járunk el helyesen, ha lehetővé tesszük számára, hogy eldöntse, megengedhet-e magának ilyesféle luxust, vagy esetleg jobbnak látja, ha helyben jobb létre szenderül. 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.