Tárgy: nyelvújítás
Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba
Sok a gondom kenddel. Kenddel is. A jöhetnékje még csak hagyján. Néhány, általam küldött hírtől ezidáig megtorpant a honfoglalási szándéka. A minap is csábítóan csaholt kendnek a közpénzen hizlalt piár puli, de amint megírtam kendnek, hogy a csodatévő felcsúti vátesztől a Mátrai Hőerőmű visszakerülve az államhoz egyből szennyezi a környezetet, nagyon helyesen megtorpant kend és ki tudja hányadszor megint kicsomagolt. Megismétlem, nagyon helyesen. Mert azóta digitálisan beindult a súlyos közpénz milliókkal terhelt Békemenet, és az aztán ha rátapos a kend fájós bütykére, hát akkor nem csak Csaba királyfit a hadával látja a légtéren átvonulni, hanem a légihídon érkező lélegeztető masinákat is működőképes Soros rakétáknak véli.
Bár anyu már sokszor a lelkemre kötötte, hogy ne gondolkodjak, mert abból csak bajom származik, sőt most már a családomnak is, néha felelőtlenül, szinte magától beindul az agyam. Mint most. Azon agyalok, miért kell nekem állandóan kendet marasztalni? Mit nem ért kend? Vagy a magam felelősségét keresve, miért nem tudom kenddel megértetni, hogy nem simán az úti törődéstől óvjuk kendet, hanem az itteni inkvizíciótól, aminek csak a hangulatkeltő előjátéka a sósavas kerékbetörés ígéretével ízesített kommunistázás.
Akármint is forgatom a szót, kend mindig a hazajövetelről pöntyög. Ez nekem zsenánt. Tetézi a nagy bajomat, hogy a nagyiék meg azért rágják a fülem, hogy értsek már szót végre kenddel a jövetele dolgában és térjünk rá a családi témákra, mert példának okáért a nagyi már évek óta nem kapott választ arra, hogy kedves rokonunk, a kend nénikéje mit keresett a franciák földjén? A tatát, na meg engem a selyemhernyó tenyésztés érdekelne, a tatát még külön a büdös víz ízületekre gyakorolt áldásos hatása is, mert ha jön a front, akkor a válla, a dereka stb. majd leszakad (ezeket a testrész leszakadási törekvéseket próbáltam már legalább a lelki szemeimmel látni, de nem hogy csoportosan, hanem még egyenként lógva sem sikerült észlelni. Pedig a tata nem hazudik. Ezen a rejtélyen most tényleg nem morfondírozok, mert másra kell használnom az agysejtjeimet).
Mégpedig azt gondolom (jól van anya, de engedd már, hogy kísérleti jelleggel, kizárólag magánhasználatra gondolkozhassak egy pirinyócskát) nekünk kenddel nyelvi nehézségeink vannak. Mert a szavak is rendszert váltottak ám. Mondok egy egyszerű példát. Azt mondják az urak, akik valójában nem urak, hanem lakájok öltönyben, hogy „leszakadó rétegek”. Ez a két szó az első demokratikus vívmány. Amikor győzött a demokrácia, akkor a nemzeti vagyont hadizsákmányként szétrablók a magyarok többségét kirekesztették az osztozkodásból, tehát a leszakadó az valójában a kirekesztett demokratikus megfelelője. És azért réteges, mert az új elnyomás is sikeresen növekedik. Ami értelemszerűen nyomja a szakadt néptömeget. És a mélyszegény réteg megalkotásával lehetőség adódott, hogy a József Attila lakótelep szocreálos panelrengetege helyén a nemzeti hagyomány ápolása és a Trianoni évforduló jegyében az udvari kőművesek eredeti állapotba helyreállítsák a Mária Valéria telep barakkjait, és a barakk utak végén a nemzeti összetartozást a napi gyakorlatban erősítő közös latrinát, aminek a tartalmát a középosztállyal együtt szagolhatják.
Aztán itt van, ez a mimagyarok. Kend nem tudom ki fia borját véli magyarnak és minek alapján, mert az lényegtelen. A genetika se számít. Itten kérem tisztelettel faj-, mi több, fajta beazonosító és udvari klónozó operatív törzs működik. Tehát Horthy térdén belovagolva a Vörös Zászló Érdemrend alá simán lehet valaki a liberális európai közös valuta iránt elkötelezett, szabadon gondolkodó keresztény a korlátlan felhatalmazással rendelkező nemzeti kormány szolgálatában, ha képes megfelelő intenzitással bólogatni. A többiek jól teszik, ha nem kerülnek a korlátlan útjába. Az útja mellé se, mert néha a siker felé ezerrel száguldó mimagyarok svungjától is az árokba lehet szédülni. Bővebben Simicska bácsi az úti-, Borkai bácsi meg az útszéli- és tengeri élményeiről tudna mesélni. Ha tudna. De mióta feltalálták a bio betont, nincs kedvük, csak a köldöknézésre. Ezeket hosszabban a Miki bácsitól tudom, csak hát az anyu ízlése miatt muszáj volt a sok válogatott és módfelett kifejező jelzőt elhagynom. Így most jelzők nélkül kétségeim vannak, fogja-e tudni kend ki magyar, vagy ezt is kezdhetem elölről magyarázni.
A Trianon dolgába írott véleményét meg pláne ne nagyon hangoztassa, mert a nyelvét – mint hangképző szerv – létét is kockára teszi. Minket is, kínai cipőstől. Ez viszont már a megfelelő távolságtartással, a nyárikonyha ablakán keresztül lebonyolított videó konferencia konklúziója. Amelyet a lábon kihordott alapbetegségük miatt életben maradt hajlott korúak prezentáltak ppt. nélkül. Tessék tudomásul venni, hogy Károlyi a hibás! Horthy emberei csak arra jártak turistaként, és ha már ott voltak, hát aláírták. És Horthy Kásler jelentőségű történelmi tettet hajtott végre a kormányzás vállalásával, csak ő nem egyenesen, hanem a Don kanyaron keresztül küldte megboldogulni a bennszülötteket. És micsoda beszéd már megint, hogy „a nagyhatalmak csak piócát cseréltek a Kárpát-medence népein, és a magyar urak ivadékai még mindig azon siránkoznak, hogy a pióca azóta sem osztozik velük a bennszülöttekből kiszippantott vérből, a kis magyar határok közé szorult maradék magyar meg vérszegény.”
Nem. Nem és nem! Ne forgassa ki kend a szavaimat. A politikaielnyomórendszerváltást követően a beszélt/írott magyar nyelvet változtatta meg a hatóság. Az alattvalók nyelve változatlan, a nyalnivalót viszont a bátrak sunyin valóban megváltoztatták. De ez nem új, még csak nem is újszerű, sőt, szutykosabb, mint az eredeti. Képzelheti, Horthy óta nem nyalták.
Bütyökfalva, 2020. május 26.
Mirtill
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.