Szép jó estét mindenkinek! Mint ismert, Orbán Viktor a mai nap örömére ellátogatott Szerbiába, hiszen azért annyira nem foglalja le a járvány elleni védekezés, hogy jóbarátjához, Aleksandar Vucichoz ne látogasson el. Ugyan Brüsszelbe nem tudott sajnálatos módon elutazni – nem túl nagy meglepetésre –, arra volt energiája, hogy elrepüljön Belgrádba, ahol már természetesen maszk nélkül jelent meg. Igazi tahó módjára, teljesen figyelmen kívül hagyva azt, hogy a járvány még nem ért véget, akkor sem, ha egyébként valóban lassul a terjedése. Sőt, nem csak hogy maszkot nem volt hajlandó húzni a fejére, de még azt is jó ötletnek gondolta, hogy kezet fogjon a szerb államfővel. De nem is ez volt a találkozó lényege, hanem az, hogy a szokásos péntek reggeli igehirdetésében még egy büdös szóval nem említette, de Belgrádban már kijelentette: készen áll visszaadni a különhatalmat a parlamentnek.
Legalább nem kertelt, egy az egyben kijelentette, hogy egyszemélyben birtokolta a teljhatalmat, amelyet készen áll – egy-két gyalázatos törvénytervezet parlamenten történő áttolását követően – visszaadni. Mondjuk ez nem jelent mást, mint azt, hogy tovább folytatja kétharmados rombolását az országban. Május végére ígéri a felhatalmazási törvény hatályon kívül helyezését, ami azt jelenti, hogy addigra vélhetően sikerül mindent véghezvinni, amihez szüksége volt erre a kétharmadnál is jelentősebb túlhatalomra. Jelen pillanatban Semjén Zsoltnak köszönhetően épp az önkormányzati rendszert kívánják értelmetlenné tenni, ami lényegében semmissé teszi a tavalyi önkormányzati választás eredményét, hiszen kivérezteti a településeket. Első körben gyámság alá kívánták volna őket helyezni, de ettől végül visszatáncoltak. Ezt követi a mostani törvénytervezet, amelynek értelmében lényegében kifosztják az ellenzéki településeket, majd a felhalmozott összeget szétosztják azok között, akik ezt „megérdemlik”.
A fővárossal, valamint annak kerületeivel ezt nem tudja eljátszani Orbán, így vélhetően erre valami teljesen mást kell kitalálniuk. Azonban az, hogy Orbán május végére már úgy érzi, visszaadhatja a teljhatalmat, szerintem azt jelenti, hogy kitalált valamit annak érdekében, hogy a fővárosi ellenzékkel leszámoljon. A kérdés csak az, hogy pontosan mi lehet ez a húzás. Leginkább azt érdemes figyelni, hogy mit művel Semjén Zsolt az éjszaka közepén, hiszen ő lett megbízva a magyarországi demokrácia maradványainak néveleges lebontásával. Ő nyilván csak bábként van jelen ebben az egész történetben, mégis rá érdemes fókuszálni, hiszen kicsit több, mint két hét múlva végetér a májusi hónap.
A szerbiai jóhírek mellett volt még azért más érdekesség is a mai napon, ilyen volt például az, hogy 8,3 milliárd forintos egészségügyi fejlesztést jelentett be Kásler Miklós. Mint az EMMI miniszter elmondta, az Egészséges Budapest Program (EBP) keretében a központi régió kórházaiban és szakrendelőiben újítják meg az orvostechnikai és informatikai eszközöket. Ez pontosan 23 kórházat és járóbeteg-szakrendelőt érint. Ennek lehetne akár örülni is, de ha belegondolunk abba, hogy ez mennyi pénz, akkor már nem sok ok marad az örömre. 8 milliárd forint 23 intézmény között szétosztva lényegében semmire sem elég, ezért nagy csodákat nem kell várni a bejelentett fejlesztéstől. Kásler mégis borzasztóan optimista, és konkrétan a magyar egészségügy teljes átalakításáról beszélt. Egy pozitív dolgot mégis ki lehet emelni a miniszter mondandójából, mégpedig a következőt:
Az ellátás technikai színvonalának javításával szeretnénk meghosszabbítani az emberi életet.
Ez az én értelmezésem szerint annyit jelent, hogy végre már nem csak a Típarancsolatban bízik a miniszter, hanem végre rájött arra, hogy a kórházakban egészségügyi eszközökkel és nem imával gyógyítanak a szakemberek. Meglepő ez a pálfordulás Káslertől, noha üdvözlendő. Pályafutása vége felé közeledve talán megvilágosodik? Mindenesetre ez még mindig nem elég ahhoz, hogy valódi változások menjenek végbe az egészsgügy területén, hiszen nem 8 milliárdról, nem több ezer milliárdról kellene beszélni ahhoz, hogy ez meg is történjen. Ameddig sportra, vadászkiállításra és templomfelújításra csoportosít át a kormány százmilliárdokat, addig lényegében teljesen mindegy milyen aprópénzzel szórják meg a kórházakat, csoda nem fog történni.
Mai cikkeink:
Mennyire lehet hülyének nézni egy országot? Ennyire
Neked már nem is kell külön maszk. Immunis vagy a valóságra
Orbán Viktor esélyt ad, hogy bocsánatot kérjenek tőle
Indulni kellene a következő EP választáson
Bár ez egy következmények nélküli ország, de mi van akkor, ha ez változik?
Ideje lenne olyan jövőt építeni, ahol nem csak te és tettestársaid számítanak, hanem mi mindannyian
Mai kiemelt kommentjeink:
Persze, hogy nem tudott kimenni Brüsszelbe. Hisz ő már nagyon régen nem tud normális eszmecserét folytatni, esetleg vitázni, csak papírról tud felolvasni vagy saját szájúlag kinyilatkoztatni. Érdemi vitára még akkor is alkalmatlan lenne, ha igaza lenne. De mivel nincs, így még vitatkozni sem tud, esetleg lead egy hisztit, hogy mindenki a magyarokat bántja. Habony meg nem lehetne mellette, hogy súgjon, hiszen az meg nem hogy nem EU-s, de még orbán sem ismeri, ilyen nevű ember nincs a fizetési listán. (Transzporter)
Érdekes ez a szünet nélküli sürgetés a kormánypártiak részéről, hogy lépjen már Karácsony. Eljátszhatunk a gondolattal, milyen döntésre gondolnak, talán arra, hogy kövesse a hagyományokat és ha a felelősségét firtatják, kapásból tolja azt tovább a lentebb lévőkre, tehát rúgja ki az intézményvezetőt, adasson fegyelmit mindenkinek? Nem teszi, ettől a túloldalon már habzik a szájuk dühükben. Profi módon állja a sarat, le a kalappal! (Melinda)
„Ezek” egy piramisnyi használt papírzsebkendőt is megvettek volna szájmaszk gyanánt, csak kiszúrhassák mimagyarok szemét a rátermettségükkel. Majd a büfés meggyőzte őket, hogy a vásárolt termék nem való semmire, így aztán nem is nagyon adnak belőle a rászorulóknak, vagy egész egyszerűen elajándékozzák. (Ferenc)
A mai nap legjobb kommentje pedig Bengamangától:
„Egyébként nem is értem, Orbán miért nem ment el a tegnapi vitára?”
A kissebbik rosszat választotta. Ha elment volna, akkor megismétlődött volna a pár évvel ezelőtti eset, amikor is felmosták vele a padlót. Ott ugyanis nem az van, hogy kinyilatkoztat, elröfögi a zavaros álomfejtését, hanem kérdeznek: és ezek a kérdések nincsenek előre megírva a pártközpotban.
De ha még győztesen is jönne haza, akkor is elkerülhetetlen, hogy totál lefáradjon. Emlékezzünk, ahányszor el volt ilyen megmérettetésen, utána hetekre eltünt full szervizes karbantartásra. Most azonban ezt nem teheti meg, nem tűnhet el egy napra sem a világ szeme elől, két okból is: egyrészt mutatnia kell, hogy ő a legény a gáton (mint szar a lapáton); mástészt a frissen megkapott korlátlan hatalmával élve most kell cselekednie és padlógázig nyomni a NER úthengerének gázpedálját.Kiegészítés: az sem véletlen, hogy Varga Juditot tolta előre szószólónak. Tudta jól, hogy Vargának — EP jogkörök híján — semmi esélye a szereplésre és nem szólalhat fel. Ezzel is pont ez volt a célja: tisztában volt a biztos kudarcban, valamint, hogy az ügy totál védhetetlen. Látta, hogy még a nálánál bátrabb (mert őnála még az ostoros moszat is bátrabb) Varga Judit is el fog vérezni a meghallgatáson. Így viszont marad az itthoniak felé való melldöngetés és sipítozás: „megtámadtak, soroslibsi, bolsevik brüsszeliták”…
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.