Október 14,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Múltidézés a magyar politikában

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 557,944 forint, még hiányzik 2,442,056 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hamarosan meg fog jelenni Ungváry Krisztián történész tollából egy új könyv Horthy Miklós működéséről, Horthy Miklós – A kormányzó és felelőssége 1920-1945 címmel. Megfigyelhető, a magyar politikában, közéletben visszatérő jelenség, hogy mindig előkerül a történelmi múlt egy érzékeny része, és érzelemdús vitákat gerjesztve, akár hónapokig uralja a politikai napirendet. Itt kifejezetten arra gondolok például, hogy régebben felmerült, legyen Horthy Miklós-emlékév, nem beszélve a nagy vihart kavart Horthy szoboravatásról. Tény, hogy még ma is nehéz megítélni Horthy második világháborúban betöltött szerepét. Sok megválaszolandó kérdés merül fel. Az akkori helyzetben Magyarország a pestis és a kolera között választhatott. Minden törekvése (?) ellenére függetlenségét, a kényes egyensúly fenntartását nem tudta kivitelezni. Hiányzott a szellemi muníció, a „hamis realizmussal” való bátor szakítás. Már csak azért is, mert mint ahogy manapság is, több esetben a politikai kiválasztás, kiválasztódás negatív szelekció útján történt. Farkcsóváló bólogatók hízelkedéssel, udvarlással nagy karriert tudtak befutni. A tehetség másodlagos volt, mint ahogy manapság is kezd torzulni a helyes értékítélet, és előnyben részesül a szervilizmus. A magyar politikai jellem deformálódása évtizedes károkat tudott okozni, amit egy egészséges fejlődésű ország újra már nehezen tudna elviselni.

Ennek okát és egy más szemszögből való megközelítést próbálom bemutatni a következő pár sorban.  

A rendszerváltás idején természetes jelleggel tört elő a történelmi emlékezésre való igény, mert a szocializmus akadályozta a történelmi tisztánlátást, az objektív tájékozódást. De vajon mi lehet ennek az oka, azon kívül, hogy egyes pártok, politikusok, érdeküknek megfelelően tematizálják a közbeszédet, a múltidézés pedig visszatérő jelenségként lefoglalja a közéletet? Ennek meglátásom szerint az egyik fő oka az, hogy a bizonytalan jövővel szemben az emberek a múltban keresnek valami támaszt, ami esetleg kapaszkodót jelenthet számukra. Az időnként fellángoló szoborállítási hullám, a különféle táblák avatása ennek az igénynek próbál megfelelni. Viszont ha valamelyik politikus, párt, feltűnően sokat foglalkozik a múlttal, az annak a jele is, hogy nincs mondandója a jövőről, és a kor kihívásainak hátat fordítva szívesebben nosztalgiázik történelmünkön, mindig bedobva egy csontot a nép közé.

A kérdés másfelől az, hogy a régi idők által kínált megoldások mennyire helytállóak a mai világban, mennyire ösztönöznek új célkitűzésekre, és mennyire világítanak rá az aktuális problémákra. A mai kor problémáira nem lehet hatvan éves válaszokat adni, elavult dogmákat ismételgetni, mert ez tűnik könnyebbnek, és csak azért elfordulni a jövőtől, mert nem ismerjük, mert nem tudjuk, mi vár ránk. A jelenkor politikusainak az a feladata, hogy új utakat keresve, jobb életesélyekért küzdve, a haladást szolgálják. A jelenkor politikai generációja felelős azért, hogy a következő nemzedék mit fog itt találni. Egy szoborparkra hasonlító országot, vagy pedig egy olyan országot, amely a múltból átemelte azt, amire szüksége van, és inkább a jövő felé orientálódott. A múlt folyamatos megjelenítése nem fogja megoldani a szegénységet, nem teremt több munkahelyet, sem gazdasági fellendülést és a korrupciót sem számolja fel. De arra éppen elegendő, hogy elterelje a figyelmet az embereket leginkább foglalkoztató kérdésekről.

Egy politikus, ha mindenképpen szeretne a nyomdokaiba lépni valamelyik nagy nemzeti példaképünknek, akkor azt nem azzal teheti meg, ha szobrot állít neki, hanem inkább azzal, hogy megoldást talál napjaink problémáira. Amelyek most aktuálisak és most várnak megoldásra. A politikának mindig a fejlődést kell szolgálnia, nem megrettenni a kihívásoktól, a kudarcoktól, a konvencionális politikával való szakítástól.  Másfelől a régi politikai diskurzus vonalán haladva soha nem fog sikerülni új megvilágításba helyezni korunk kihívásait.

Kalmár Benedek 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.