Október 9,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Peti, mondjad te, neked mélyebb a hangod

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 367,060 forint, még hiányzik 2,632,940 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egy pillantást vetve Európa térképére, nehéz lenne egy olyan országot találni, amelyikkel sikerkormányunk még nem rúgta össze a port. Most, ahogyan már sokadik alkalommal, a bukaresti vezetés lett a soros. Ezúttal személyesen Iohannis elnök került fókuszba, aki a Székelyföld autonómiatörekvését szántotta keresztbe a tőle nem megszokott, meglehetősen paprikás hangulatban. A sérelem, amiért bevitt egy gyomrost az RMDSZ-nek az volt, hogy amíg ő és a kormány keményen harcol a vírusok ellen, addig a parlament berkeiben Kelemen Hunorék összebútoroztak Iohanniszék ősi ellenségével, a szocdemekkel és az autonómia törvényjavaslatát csendben sikerült átvinni az alsóházból a parlamentbe, egyszerű határidő túllépéssel.

Várható, hogy jelen kirohanásával Iohannis és pártja a nemzeti liberálisok, sok magyar szavazatot veszít a közeledő választásokon, de az is várható, hogy a nemzeti virtust meglovagolva, jelentős számú szavazatot nyer majd a nemzeti érzésű románoktól. Hogy a Kelemen Hunor vezette RMDSZ mire megy ezzel az ide is nyalok, oda is nyalok politikával, még nem tudjuk, de az már most eléggé világos, hogy ebből minden lesz, csak autonómia nem, és a románok sem fognak térdre borulni előttük, esetleg csak a még megmaradt hitelüket fogják végképp elveszíteni.

A román politikában a magyar kártya olyan, mint nálunk a migráns kártya. Bármikor elő lehet húzni, leginkább választások környékén, de mára már mindenki számára elég egyértelmű, hogy ahogyan Románia területi integritását, úgy a magyarokat sem fenyegeti semmilyen veszély. Viszont megfelelő tálalással rettegésben lehet tartani nagyobb tömegeket, és maga mögé utasíthat potenciális politikai riválisokat.

Ez az, amihez a mimagyarok egyélő istenkirálya is nagyon ért. Az eredmény pedig kézzelfogható. Az uszításon, konfliktusgerjesztésen kívül a mai napig semmit nem ért el vele.  Az országhatárok ugyanott húzódnak, egyetlen centit sem mozdultak, Nagy Magyarország pedig csak a dolgozószobáját díszítő hatalmas földgömbön díszeleg. Iohannis beszéde után a Bayer-Kövér-Deutsh színvonalú, finom lelkületű, cizellált stíluson szocializálódott párt és kormányvezetés pedig erőteljesen felszívta az iszapot, és postafordultával ment is az üzenet a román elnöknek a szokásos „Több tiszteletet a magyaroknak!” csatakiáltással. Na, ez jó nagyot ütött a román elnöki kabineten, Iohannis félelmében elbujdosott, a román parlament halálsápadtan várja a következő dörgedelmes fenyegetést, a román hadsereg már a fegyverletételre készülődik.  Érdekes, hogy ragyogó csillagunk valahogy ismét nem ért rá személyesen kiállni a barikádra, annak ellenére, hogy Iohannis a szocdemeknek címzett üzenetében név szerint megemlítette, hogy:”…mit ígért nektek a budapesti vezető Orbán Viktor az egyezményért cserébe?..” Ezért ismét egy ügyeletes fullajtár tolmácsolta a felháborodást.

Ezúttal Peti huszár olvasta be a szöveget, neki mélyebb a hangja. Miért van az, hogy ha a magyarokat kell ütni-vágni, a bölcs vezértől a parlament portásáig, egyből annyira bátor harcosokká vállnak, olyan egybecsengő vehemenciával ömlik a szájukból a trágyalé, hogy kínjukban beleremegnek a Kárpátok szent bércei? Miért van az, hogy egy bajszos portás teleokádja saját nemzetét és még a nyálas szájú Gulyás is rábólint a visszafogott megfogalmazásra? Amikor meg támadják a nagyvezért, hová lett a híres magyar virtus? Hová lett a gőg, az önteltség, a felsőbbrendűségi komplexus? Ébresztő van kipcsakok! Támadás érte a nemzetet! Már ami még maradt belőle azután, hogy a bajszos portás kitessékelte jelentős részét! A nemzetnek most nem gyáva szaralakokra van szüksége, akik függöny mögé bújva hallgatják a parlamenti vitát, nem zárt ajtók mögött, gondosan megválogatott seggnyalóknak kell ömleszteni a „Hajrá Magyarország!” csatakiáltást, hanem igazi, bátor vezérekre, akik legalább válaszolni képesek egy nyilvánvaló sérelemre.

Mit fogsz majd mondani nyáron Tusnádfürdőn a vérig sértett székelyeknek, hogy miért lapítasz sunyi módon a Karmelita biztonságában akkor, amikor a megtévesztett, elámított székelyeknek mindennél nagyobb szüksége lenne egy bátor, határozott, karizmatikus vezetőre? Hogy fogod majd megmagyarázni a székelyeknek, hogy az egész autonómia elmélet egy nagy büdös átverés és semmilyen más célja nem volt, mint ócska szavazatvásárlás? Most, hogy ország-világ színe előtt kifújták az orrod, hogy fogod elmesélni a székely testvéreknek, hogy még annyi vér sem volt a pucádban, hogy te üzenj vissza és nem egyik ágytálhordozódat állítottad mikrofon elé, hogy beolvasson egy agyoncsépelt szólamot?

Több tiszteletet a magyaroknak, azt. Majd ne felejts el matyóhímzéses Nagy Magyarország térképpel díszített szájmaszkokat vinni Tusnádfürdőre, örülni fognak nekik. Ha egyáltalán lesz még bátorságod oda betenni a lábad és nem fogod azt is kibekkelni a járványra hivatkozva.

Elek

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.