Az ideiglenesen soha véget nem érő karartén alaptevékenysége a ténfergés. Karanténfergés. Szoba-konyha-erkély-előszoba tengely vonalvezetésén. Majd alapos kézmosás és abban a nyomban vissza: újabb kézmosás, fertőtlenítés. Esetleg naponta egyetlen ajándék útvonal módosítás engedélyezett: összegyűjteni miden szemetet a legapróbb porszemig és levinni a kukába. Persze ez ugye már légtérelhagyást igényel, kötelező speciális védőöltözet használattal, előzetes szakmai eligazítás mellett. Mert a járvány felülír minden eddig érvényben lévő alapszabályt:
1. Maradj otthon, ha kedves az egészséged!
2. Vidd le a szemetet, ha kedves az életed!
Amúgy meg illiberális demokráciában a szabályokról azt gondolsz, amit akarsz. Csak előbb megkérded, hogy mit szabad gondolni. Az események sodrásában így sikerült hát felmarsolni kukaügyi különmegbízott funkcióba, és ha jól viselem magam, idővel még akármi is lehetek.
Beöltözve hát ufonautákat megszégyenítő védőruhába, gyanútlanul tártam ki a liftajtót, ahonnan a munkásmozgalmi idők hőskorát visszasíró penetráns cefreszag vágott orrba, Dezső szomszéd fülig érő szájtechnikája kíséretében. Nem is értem, miért kellett bezárni a kocsmákat, hiszen egy ilyen embertelen bűz ledönt a lábáról egy felnőttet is, nemhogy egy parányi vírust; ide már végképp nem kell külön vírusirtó.
– Hát te haver meg hova indultál, csak nem bankot rabolni, hehe? – érkezett szembe az első kérdés, rögtön a cefrebűz után, kaján vigyorral. – Figyu, ezt az egész vírus ökörséget Soros dobta be, nagy marha, aki beszopja, nekem nem kell semmilyen maszk, dugják fel, majd én megvédem magam. Há’ nehogymá’ Soros röhögjön a legvégén, érted má’?
Elmesélte, hogy neki egész életében csak egyszer volt pozitív a tesztje, amikor jött haza a telekről a Wartburggal, egy hülye rendőr meg lemeszelte. Pedig egész nap egyetlen pohárka bort ivott. Igaz, hogy azt úgy félóránként. Sajátos felfogása van a világ dolgairól az én kedves szomszédomnak, egyszer még a tengerparton is eszembe jutott egyedi tudományos világa, és muszáj volt elmesélnem a barátoknak, mert nem értették, hogy mitől tört ki belőlem a röhögés.
A hipotézis lényege, hogy a Föld lapos, ne is magyarázzak neki, mert ha gömbölyű lenne, a tengervíz lefolyna az oldalán.
– Próbáltál már vizet önteni egy labdára? Na azért. Tehát a Föld lapos, jó nagy gödrök vannak rajta, oda gyűlik össze az esővíz, abból van a tenger. Majd nézd meg a fotóidat és szólj, ha görbületet látsz a tengeren.
Ennyire meggyőző érvek mellett nekem nem maradt más, mint a bólogatás, pedig rendkívül kíváncsian hallgattam volna egy érdekfeszítő előadást a kvantumelmélet és a térgörbület szinergiáiról is, de kénytelen voltam sürgősen elhagyni Dezső auráját, mert inkább vírus által szeretnék meghalni, mint légúti mérgezésben. Úgyhogy a kukából áradó bűz már valóságos májusi orgonaillat volt.
Képes lettem volna könnyen túltenni magam a történteken, de az átkozott görbék később sem hagytak nyugton. Az esti híradóban országos tiszti asszony jelképes kézlejtésekkel gesztikulálva szemléltette a plató formára laposított görbét, amit természetesen a Kárpát-medence Trianon utáni legsikeresebb kormányzójának hatékony intézkedései nyomán sikerült megvalósítani.
A toporzékolásügyi miniszter naponta fogad ennyi meg ennyi millió maszkot kínai barátainktól, a reptér betonján, kartondoboz hegyek között, széles mosollyal hajbókolva a rakodómunkásoknak.
Úgy tűnik, hogy a vérig sértődött Bölöni is visszaszállította már az Erdélybe küldött felszereléseket, mert már nincs hol tárolni a rengeteg cuccot, és két kézzel szórjuk a szélrózsa minden irányába, végtelen nagylelkűséggel.
Peti miniszter személyesen kísért el egy Moldáviába irányított szállítmányt a Magyar Légierő egyik nemkormány gépével. Természetesen a Prut folyón túl élő magyar testvéreinknek, akikről eddig valahogy nem is volt tudomásunk. „Felelősek vagyunk minden magyar emberért” -mondta a száguldozó miniszter. Oké, tehát ők is magyarok. De hogy miért kellett egy olyan repcsivel szállítani, amit csapatszállításra, vagy bajba került honvédeink háborús övezetből történő kimenekítésére vásároltunk a magyar adófizetők pénzéből, az számomra rejtély. És az is marad.
A Wizzair gépek Kínából jövet Kisinyovban tehettek volna egy pihenőt, vagy Bölöni átvihette volna a Gyímeseken, ha már semmiképp nem kerülhetnek a magyar emberekhez. Vagy a Türk Tanács kipcsak testvérei átugorhattak volna néhány kesztyűvel, meg maszkkal, ha már annyira segíteni akarnak. És azért sem vagyunk megsértődve, hogy közben egy szállítmány tett egy kisebb kitérőt a Vatikán felé. Tessék, csak tessék, van bőven, ki parancsol még?
Mert nem is oly rég, ragyogó csillagunk még az mondta a parlamentben, hogy nálunk azért nem kötelező a maszk viselése, mert nincs. Most meg, hogy sok van, már nem is kell. Lehet, hogy egyszer majd kérni fogunk valamit a moldávoktól? Meg talán a Szentatyától is? Akkor ő is magyar? Mit lehet tudni.
A nemzetközi helyzet fokozódik, az osztályellenség nem alszik, a vírus meg csak jön. Majd kimagyarázza valahogy a nyáron, ha elmegy Tusványosra szeánszot celebrálni.
Az viszont már felháborító, hogy a piszkos ellenzék a népjóléti bizottság ülésén olyan kínosan nehéz kérdéseket tett fel Cecília asszonynak, hogy miért szórjuk a védőmaszkokat mindenfelé, amíg nálunk még mindig nem látták el a piacot, meg miért állnak kazalban a raktárokban, meg hogy miért kell annyi üres ágy a kórházakban, ha kezelésre szoruló betegeket rugdosnak ki, meg hogy miből meríti a statisztikai adatokat, ha alig tesztelnek néhány embert, meg mindenféle uszító, meg provokatív kérdéseket.
Na de szerencsére ott volt az ülésen Selmeczi szenátorasszony is, aki ádáz küzdelemmel vette védelmébe a főasszonyt és egyesegyedül puszta kézzel kardélre hányta a teljes ellenzéket.
Nem igaz, hogy az operett-törzs a kormány szócsöve és az se igaz, hogy előre gyártott válaszokat kapnak a legfelső pártvezértől, ez mind aljas rágalom és politikai lejáratás, meg a vírussimogató ellenzék meg szégyellje magát és kérjen bocsánatot, meg minden. Ha a bajszos házmester hallotta volna, biztosan kiböfögte volna az orra alatti drótkeféből, hogy na ennek is kettessel kezdődik a személyi száma.
Nagyon remélem, hogy a főasszonyság nem vette rossz néven a váratlan védelmet, mert amit ez a szöszi védelmébe vesz, az szó szerint felrúgja az anyagmegmaradás törvényét és nyomtalanul eltűnik. Lavoisier foroghat a sírjában.
Egyébként meg minden rendben lenne, a kormány teszi a dolgát, többen kigyógyultak, mint ahányan lebetegedtek, mindenkinek lesz munkája, a szerencsésebbeknek fizetése is, mindenki meg van elégedve a lapos járványgörbével.
Csak az az átkozott hazugsággörbe, az nem akar már laposodni végre.
Elek
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.