Angliában is kezd lelassulni az élet, a múlt héten már erősebben kezdték behúzni a féket. Hét elején a kormány felhívást intézett a pubok tulajdonosaihoz, hogy esetleg zárjanak be a helyzetre való tekintettel, de rájuk bízzák a döntést, ez csak egy tanács. Nyilván nem akartak népszerűtlen intézkedést hozni, de hamar kiderült, hogy muszáj, különben minden megy tovább, mint eddig. Így péntek délután végül elrendelték a pubok, éttermek, bárok, kávézók, mozik, edzőtermek bezárását. (Az iskolákban is pénteken volt utoljára tanítás, a májusi-júniusi vizsgákat törölték.) A kocsmabezárás hírére péntek estére a népek letarolták az alkoholt árusító boltok polcait, a Budweiserhez azonban senki nem nyúlt, ebből lehet tudni, hogy nincs még itt az Armageddon.
Hétvégén tömegek rajzottak ki a parkokba, vagy indultak el a tengerpartra, a hegyekbe hosszú, tömött sorokban – ehhez inkább nem fűznék kommentárt.
A pánikvásárlás hetek óta tart, a tévében folyamatosan szajkózzák, hogy nincs erre szükség, mert folyamatos az áruellátás. A szombat esti hírekben a bemondó már gyógypedes hangon mondta el ezt, lassan, tagolva (nyilván ezredszerre a héten), és majdnem elröhögte magát ettől, inkább kínjában, mint örömében.
Néhány nagyobb élelmiszerüzlet-lánc már elrendelte, hogy maximum 2-4 (helyenként változó) darabot lehet venni egy adott termékből. Ez néha vicces helyzeteket szül, például pár napja a pénztárnál álldogált valaki egy csokor banánnal, 5 darab volt egy fürtben, és közölték vele, hogy egyet ott kell hagynia. Viszont ugyanitt árulnak bezacskózva is banánt (abban 6-7 db van), így ebből akár 4 csomag is vihető. Fuck logic. Végignéztem, amint egy nő fölpakol (alig bírta el) egy karton dobozos tejet (24 darabos kiszerelés) a bevásárlókocsijára. Majd még egyet. Majd még egyet. Amikor a 4. adagot emelte föl, odament hozzá az árufeltöltő lány, aki addig messzebbről figyelte, hogy mi lesz ebből, és kaján vigyorral közölte, hogy csak 4 darabot lehet vinni. Nem négy raklappal, hanem 4 litert. Aztán végignéztük, ahogy a nő csalódottan visszapakol szépen mindent a helyére. Mérges is volt, de lehet, hogy azért, mert túl hangosan röhögtem. Eközben megtudtam az árufeltöltőtől, hogy van egy hölgy, aki óránként jön állateledelért, megveszi a lehetséges maximum mennyiséget, hazaviszi, és megint jön. Minden nap legalább ötször. A hírekben pedig zokog a kórházi személyzet, hogy a 40 órás műszak után próbálnak vásárolni, kaját szerezni, de le vannak pusztítva az üzletek.
Nemrég az egyik rádióműsorban egy betelefonáló elmesélte, hogy Cheltenham-ben él, ami egy elég elit hely, és a lehető “legbritebb” dolgot látta a helyi boltokban. A normál angol (ha van ilyen) leginkább WC papírt, tisztítószereket, tésztát és egyéb tartós élelmiszereket halmoz a bevásárlókocsiba, de náluk ez nem így van. Náluk csak a tea és a teasütemény fogyott el a polcokról mindenhol. Történjen bármi, a lényeg, hogy az ötórai tea az elmaradhatatlan keksszel biztosítva legyen.
Szemezgettem az elmúlt napok legfontosabb fejleményeiből és intézkedéseiből (a BBC szerint):
Több weboldalon is megtekinthető a járvány pillanatnyi állása, ezek mutatják többek között a fertőzés területi eloszlását (az irányítószám beírása után megjelenik, hogy az adott környéken – városra illetve megyére bontva is – hány regisztrált eset van).
És végül egy telefonbeszélgetésemet idézném, amely Coelho magasságainak mélységébe repít majd mindenkit, és egyben rávilágít az átlag angol legnagyobb félelmére is:
– Ha véget ér ez a vírusmizéria, nagyon sok minden meg fog változni az életünkben, valószínűleg semmi sem lesz már olyan, mint eddig. Lehetséges például, hogy eltűnnek azok a kis üzletek, vállalkozások, amik már évek óta itt vannak.
– Úgy érted… úgy érted, hogy a KOCSMÁK is?!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.