December 3,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Esti horror mesék. Szemet szemért, fület fülért

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 37,820 forint, még hiányzik 2,962,180 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Amikor a király belépett a királyné szobájába, és meglátta a szájában a véres gyerekkéz csonkot, tudta, hogy a harmadik gyermeküket is kidobta az ablakon.

Másik. Útra kel a Jó és a Gonosz. Csak a Jónak van élelme. Amikor elfogy, a Gonosz megöli a Jó lovát, azt eszik meg. Megint élelem nélkül maradnak. A Gonosz azt mondja, levágja Jó füleit, és megeszik. Ez is elfogy, a Gonosz úgy szól Jóhoz, kiszúrom a szemed, azt esszük meg. Aztán Jó azt kéri, vigye el őt egy teljesen sötét erdőbe. Ott furfanggal, állatok segítségével visszanyeri Jó a látását, és a füleit. Király lesz belőle. Találkozik Gonosszal. Emlékezik rá, hogy mit tett vele, így azt javasolják az állatok, hogy szúrja ki a szemét, vágja le a füleit. Jó meg is teszi, kiszúrja Gonosz szemeit, levágja a füleit. Jó él tovább boldogan.

…és akkor a számból kiesett az alma. Horror gyerekeknek. Mert ez a kakukk közpénzlopó Kossuth adó esti meséjéből egy-egy részlet. Ha normális szülő még nem dobta ki az ablakon ezt a hangos dobozt/ládát, nyugodtan tegye meg. Már ha van e földön, aki még esti mesét hallgat a rádióban. Ilyent ne is. Igazából az sem érdekel, hogy ez Benedek Elek fordításában egy izlandi meséből való. Nem való. Gyerekeknek meseként nem való.

Mert a büdös életben már, miért kell a közpénzlopó állami rádiónak is beállni a gyűlölet, a napi horror terjesztése sorába. Azért arra kíváncsi lennék, hogyan magyarázza meg a kincsemnek a szülő a véres csonkot, meg azt, hogy a szülők kidobják a gyereküket az ablakon. Mint az életben. Most már naponta szállnak a brutális hírek az országban: gyerekeit végezte ki a szülő, vagy késsel, vagy vascsővel verte agyon őket. Ki tudja milyen gonosz lélek szállta meg az agyukat, vagy csak begőzölve szerelmi féltékenységből a saját kislányaikon, kisfiaikon állnak bosszút(?). Dúl a durvaság, a gyűlölet, a gyilok. Hol van a lapátra tett boszorkány, hol van már a mérgezett alma; azok a mesebeli hősök, akik elnyerik jutalmukat. De csak lájtosan. Mert a mai horror felnőttek már nem boszorkányok, nem vasorrú bábák, hanem ennek az egyre durvább, embertelen világnak a gyilkos főszereplői.

Amikor a mese tartalmát megmutattam pszichológus ismerősömnek, igazából nem is bírt mondani semmit. Nem csodálom, mert az ilyen durvaságokra nincs semmilyen receptje a gyermeki léleknek. Hogy az úristenbe lehet ki- és megmagyarázni a hat-tízévesnek, hogy kidobja a szülő a gyerekeit az ablakon; milyen erkölcsi tanítás az, ahol érvényesül a szó szoros értelmében a szemet-szemért, fület fülért vandál igazsága – miközben a Jó él tovább. Pláne boldogan. Lószart, ez nem kisgyereknek való mese. És a kakukk közszolgálati rádióban nincs egy szerkesztő, aki odafigyelne, hogy ne borzolja se a gyerekek, se a szülők idegeit. Ilyen módon ne. Úgy, hogy nagyon gazdagok vagyunk – legalább ebben – mai és klasszikus történetekben. Mintha ez nem számítana. Az értékes nem itt kezdődik.

Persze, nem burokban nevelkednek a kisfiúk és kislányok, de azért van az életnek és a halálnak olyan szelete, amit nem zúdítunk rá direktben a gyerekekre. Nem kéne még olyan lovat kapniuk, amelyik gyermeki bájukat és igazságérzetüket kikezdi – a felnőtt életükben lesz úgyis sok borzalmat meglovagolni. A kímélet nem tart sokáig – ha nem vigyázunk rájuk, amennyire tartásunkkal, önbecsülésünkkel lehet. Kell.

A napokban Charles Lamb angol írónak és Mary nővérének Shakespeare műveinek megmesésített változata hallható a Kossuthon. Megnéztem, hogy ajánlják a könyvet a kiadók.

  • Sokáig azt hitték, és talán még ma is sokan hiszik, hogy Shakespeare olyan nagy író, akit csak a beavatottak érthetnek igazán. Pedig Shakespeare még ennél is nagyobb: egyszerű emberek, sőt gyerekek is érthetik és élvezhetik. Ez a gondolat vezethette a múlt század elején Charles Lamb angol írót és kritikust és Mary nővérét, amikor mesévé oldották gyermekek számára a drámaíró húsz művét, a vígjátékokat, a regényes színműveket és a tragédiák legjavát. Olyan korú gyermekeknek szól ez a könyv, akik még nem járnak színházba, hogy a lebilincselő elbeszélések olvasása készítse elő őket az igazi találkozásra. Aki meghitt ismeretséget köt ezekkel a történetekkel – amelyeket Shakespeare maga is másoktól kölcsönzött –, az tudja majd igazán értékelni, mivé formálja őket a drámaíró és költő lángelméje.

Ne! Shakespeare drámáival még a középiskolában is meg kell dolgoznia a diákoknak. Nem tudom, hogy mitől emészthetőbb Otello és Desdemona vagy Rómeó és Júlia tragédiája. Emitt szerelmi féltékenység vége a halál, amott két család gyűlölködése. Ez a gyűlöl szavunk már beeszi mindenhová magát – teljesítendő ennek a rohadt rendszernek a hatalmi ámokfutását.

Esti mese. Desdemona halála. Alexandre-Marie Colin festménye (Forrás: Wikipédia)

Abban sem hiszek, hogy a rémisztő mesékből annyi belső képet alkot magának a gyerek, amennyi kell neki. Mennyi kell, meddig lehet feszíteni a kicsik lelki világát? Nehogy már! Ebben a kicsordult mocskos világban a gyerekek szoronganak, sokan ki vannak szolgáltatva a felnőtteknek, és ha még horror mesékkel ráteszünk egy lapáttal, nem csináltunk értük semmit. Miért gondoljuk azt, hogy az ablakon kidobott testvérek szórakoztatják őket, felkeltik a kíváncsiságukat. Gyermekgyilkossággal. Úgy tudom, a jó mese, jóra tanít, és lelki tápláléka a kicsiknek.

Lehet velem vitatkozni, de nekem ezektől a közszolgálati meséktől (is) kifordul a szép piros alma a számból. Pedig az nem is mérgezett.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.