Gyerekkorában bokszolt, és más önvédelmi sporttal is foglalkozott. Mikor felnőtt lett, lőni járt tanulni egy sportklubba, és profivá lett ebben a „sportágban”. A hadseregben nem szolgált, állítólag. Anyjával élt együtt, akinek elmondása szerint fia sosem nősült meg, barátnője sem volt. Szinte senkivel nem találkozott, mert barátai sem voltak. Ő Manyurov, 39 éves orosz ember, aki tegnap megölt legalább három embert és többet megsebesített. Hét fegyver tartására volt hivatalos engedélye. Talán arra a kalasnyikovra is, amivel végrehajtotta az Orosz Biztonsági Szolgálat épülete elleni merényletét. Őt magát „ártalmatlanná tették”.
Szép, ugye?
Mi közünk hozzá? Szinte semmi, hiszen Moszkva messze van, meg amúgy is állandóan lövöldöznek, merényelnek valahol, és így tovább. Felnőtt, majdnem középkorú ember, azt csinál, amit….(akar, szeretne, tetszik, jónak lát.)
Nekem, sajnos, egyből beugrott egy régebbi hír, amit arról olvastam, hogy a magyar iskolákat felügyelő KLIK, leánykori nevén Klebersberg Központ, levélben érdeklődik arról az iskoláknál, van-e lőtérnek alkalmas terület az intézményben. Egy szakértő szerint erre elég egy hatszor tizenöt méteres helység. Akkor azzal indokolta a KLIK a felmérést, hogy „a lövészet választható szakkörként” jönne létre az iskolákban.
Azóta nem követtem az ezzel kapcsolatos dübörgő fejlődését a témának, anyai okok miatt. Egészen más szakköröket választanék én is, szerintem a gyerekeim is, ha ma ezt a lehetőséget felkínálnák nekik.
Sport-e a lövészet, vagy a vadászat (mármint az állatokkal kapcsolatos vadászat)? Nem tudom, nem értek hozzá, és szívesen olvasnék e „tevékenység” védelmével kapcsolatos véleményeket. Az állatok túlszaporodása elleni szakmai indokokat teljes mértékben el tudom fogadni. Ma ott tartunk néhány állatfajtánál, hogy ha nem sikerül mesterséges megtermékenyítéssel növelni a számukat, akkor egyszerűen kihalnak. Csak azért mondom, mert ez a másik véglet.
Az önvédelmi sportokat is értem, kellenek, egyetértünk. Én elég érett korban tanultam meg néhány fogást – leginkább a higgadtság megtartására való törekvést – arra az esetre, ha valakinek, mondjuk, pont az én pénztárcám vagy egyéb kincsem elvételére támadna kedve.
Visszatérve a két dolog közötti összefüggésre – igenis van. Mert azt szeretném, ha olyan országban élhetnének és nevelkedhetnének az unokáim, ahol NEM létezne iskolai szakkörként a lövészet.
Azt szeretném ha nyelveket kötelező lenne tanulni, legalább egyet. Azt is elvárom, hogy a testnevelés órának értelme legyen, és ne húszperces körbe-körbe, katonai erőltetett menetben való járkálást jelentene. Szakkörökben lehessen megismerni azt, hogyan lehet rajzolni, mi a sakk, vagy a sudoku, vagy a dominó. Furulyázni, gitározni, hegedülni, zongorázni, énekkarban énekelni – az adott iskola lehetőségei szerint. Virág- és madárvilági ismereteket szerezni. Tengerekről, sivatagokról, hegyekről és általában a természetről tanulni elmondva, mennyit romboltunk rajta. Talán akkor Pistike nem várná el, hogy reggel-este autóval vigyék a pár száz méterre lévő sulijába.
Legyen olyan szakkör, ahol megismerkedhetnének a Csöppjeim a világ kulturális (építészeti, festészeti, stb) kincseinek alapjaival, amelyekre később lehet építkezni. Röviden – legyenek olyan szakkörök, amelyek szélesítik a látókörüket, az érdeklődésüket, bemutatják világunk szépségét és nagyszerűségét, már ami megmaradt belőle.
Van némi fogalmam, családi és baráti körből, arról, milyen 2019-ben egy NERrendszerű iskola. Ahol, ugye, a jövőnk építőinek „alapkiképzése” folyik.
Sok kis Martyunov kell nekünk? Mona Lisa, Beethoven, Gaudi és Rubik Ernő helyett? Tényleg?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.