December 12,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Nagy az Isten állatkertje

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 713,854 forint, még hiányzik 2,286,146 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

És mindennek, mindenkinek akad benne hely. Például egy „hungarikumok és nemzeti örökségtervezés” című egyetemi tantárgynak is. Meg egy olyan professzornak is, aki rendszeresen méri a hallgatók magyarságtudatát, de az empirikus társadalomkutatás elemi szabályaival sincs tisztában. Persze nincs egyedül, Orbán Magyarországa tele van csodabogarakkal. Ilyen a magyar őstörténetbe belekontárkodó onkológus emberminiszter, vagy ez a professzor, aki tulajdonképpen geográfus, környezetvédelmi szakember és térinformatikus, és – a Wikipédia szerint – a digitális formátumú műholdfelvételek földtudományi célú feldolgozásával és a földrajzi információs rendszerek hazai alkalmazásával foglalkozott. Hogy hogyan lett a Corvinuson egy társadalomtudományi diszciplína tanszékvezetője, ez Lánczi András személyzeti politikájának rejtelme.

A professzor fölpanaszolja, hogy a diákok nem tudják a térképen megmutatni, hol van Pannonhalma vagy Eger, nem ismerik fel a Rákóczi-induló dallamát, és „olyan mértékben hiányzik a magyarságukra vonatkozó kulturális ismeretük, mintha sosem jártak volna általános iskolába, mintha sosem tettek volna érettségit magyar nyelv és történelemből”. (Demokrata, 2019. november 13.)

A professzor mérésének eredménye, hogy „az alapszakos hallgatók magyarságtudata kognitív szinten 15-21 százalék, a mesterszakos kontrollcsoporté 33”. Ebből aztán le is vonja a következtetést: ez a tudatlanság az oka annak, hogy a hallgatók nem a nemzeti kormány mellett, hanem ellene tüntetnek.

Ha a professzor nem súlyos politikai előítéletekkel kezdene felmérésekbe, akkor nem a vizsgált személyekhez rendelne kontrollcsoportot, hanem a kérdőívhez kontrollkérdőívet. És akkor rögtön megtudná, hogy a hallgatók nagy százalékban nem csak azt nem tudják, hogy hol van Pannonhalma, hanem azt sem, hogy hol van Dánia, vagy mi a fővárosa Horvátországnak. Nem csak a Rákóczi-induló dallamát nem ismerik fel, de híres Verdi-operák nevesebb áriáinak vagy kórusainak a dallamát sem. Nem magyarságtudatnak vannak híján, hanem műveltségnek. 

A professzornak abban igaza van, hogy ha műveltebbek lennének, akkor nem tüntetnének Orbán „nemzeti” kormánya ellen. Ugyanis nem lenne mi ellen tüntetni, mert meg sem választották volna. Mert akkor nem lehetne megszédíteni őket azzal a nemzeti demagógiával, ami csak az Orbán-család gazdagodását leplezi.

Ha a professzor kedvenc kormányának tényleg fontos lenne a magyar kultúra, akkor nem szállította volna le a kötelező iskoláztatás korhatárát, nem növelné a funkcionális analfabéták számát, nem rohasztaná le a közoktatást, nem bővítené az egyszer használatos, eldobható szakmunkások képzését, nem szűkítené a gimnáziumi és felsőfokú képzést, nem akarná még nagyobb arányban fizetőssé tenni az egyetemeket, nem hagyná ebek harmincadjára az olyan Európa hírű magyar kulturális értékeket, mint az Iparművészeti Múzeum, vagy több tucat gyönyörű budapesti szecessziós épületet, nem szüntette volna meg a műemlékvédelmet, nem sodorná a vegetálás határára az egész múzeumi rendszert. Akkor támogatná, és nem uralni akarná a színházakat, az irodalmi életet. Akkor önálló, gondolkodni képes embereket, nem pedig alattvalókat képző iskolarendszert alakított volna ki.

Andor Mihály

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.