Október 14,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Velünk vannak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 557,944 forint, még hiányzik 2,442,056 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Diktátorok jönnek, mennek, egyesek maradnak. Mindez nem számít olyankor, amikor azokra gondolunk, akik már nincsenek velünk. November elsején mindenkinek van kire emlékeznie. Egy nagyszerű gondolat szerint kétszer halunk meg – először, amikor „a lélek elhagyja a testet”, másodszor akkor, amikor már senki sincs, aki emlékezne ránk.

Lesz mécses nálam is. Sok mindenkiért. A legnehezebb olyanokra gondolni, akik a barátaim gyerekeként mentek el, idejekorán. Vagy arra a mézesheteit külföldön töltő ifjú párra, akik terrortámadás áldozatai lettek valahol. Mindegy, hol, nagy a világ. Emlékszem, egy pakisztáni esküvőn elkövetett merénylettel kapcsolatban, ahol több mint 60 áldozat volt, valaki azt nyilatkozta a nagyon beszélni szeretők közül, hogy „értelmetlen a haláluk…”, stb.

Csendben kérdezem, így Mindenszentek előtt, van-e értelmes halál? A szókapcsolat maga az abszurdum – meghalunk, mert megszülettünk, de melyik halálnemet lehet értelmesnek nevezni? Van olyan elmenetel, ami megváltást hoz, például egy reménytelen és szenvedésekkel teli betegség után – ettől még nem nevezném értelmesnek. Tudjuk, hogy be fog következni, de a hozzád tartozóé, még akkor is, ha próbálsz rá felkészülni, mindig megrázó. És nem csak az övék. Bár gyakorlatilag naponta látunk, hallunk ezzel kapcsolatos híreket, szerintem sok embert ugyanúgy megviseli a földrengések áldozatainak, a háborús övezetekben meggyilkoltaknak, a terrortámadásban gyakorlatilag kivégzett embereknek a halála.

Rövid leszek, mert sok mindent meg lehet osztani, de azt hiszem, a gyászt nagyon nehezen. Azzal mindenkinek egyedül kell szembenéznie. Ezért is simogatja a lelkemet egy nagyszerű kezdeményezés, ami pár éve indult Spanyolországban, és ma már több helyen követik.

Köztudott, hogy sok ezer menekültet veszítünk el évente a Földközi-tengeren. Ázsiából, Afrikából, még akár Európa nem uniós országából érkezettekről is lehet szó.

Teljesen civil kezdeményezésre jött létre az akció, ma már sok olyan szervezet támogatja, amelyek részt vállalnak a menekültekkel kapcsolatos tevékenységből. Például az Orvosok Határok Nélkül, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának regionális szervezete, egyes önkormányzatok. A tengerparti városokról van szó, amelyek első állomásai a kontinensre érkező kiszolgáltatott embereknek. (Lehet vitatkozni azon, mennyire fenyegetnek ezek közül hányan kiket, de ezt hagyjuk a szakemberekre.)

A lényeg: Halottak napján közösen bérelnek hajót azok, akik hozzátartozóinak nem sikerült az út végére eljutni. Ki egy szál virággal, ki csokorral, ki koszorúval a kezében lép a fedélzetre, és a hajó kimegy a nemzetközi vizekre, ahol általában a legtöbb az áldozat. Nem előírás, de szinte néma csend szokott lenni a fedélzeten. Szomorúság, fájdalom, megrendülés látható mindenki arcán. Nincs fecsegés, csak a végtelen tenger hullámait kutató tekintetek. Hol lehetsz?

A mi városunkból is indul ma egy ilyen bárka. Igaz, hogy én csak a szervezésben veszek részt, mert most a szárazföldön kell „ügyelnem”, de tegnap azon kellett dolgozni, hogy az eredetileg kibérelt hajó helyett nagyobbat találjunk. Mert  kicsinek bizonyult a jelentkezők száma miatt.

Nincs temető, ahova ezek az emberek ellátogathatnának, leróni kegyeletüket az elhunytak emléke előtt. Nem voltak hamvak, amelyekről legalább tudni lehetne, hol lettek esetleg szétszórva. Nincs semmi, csak a könyörtelen tenger, amely folyamatosan szedi emberi áldozatait.

Azokét, akik velünk vannak, ameddig emlékezünk rájuk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.