Gulyás Gergely a tegnapi napon szép választ kapott arra felvetésére, miszerint néhány tucat aktivistán kívül senkit nem érdekel a klímaváltozás kérdése Magyarországon. De bizony érdekel, kedves Gergely. Nem egy tucat ember, hanem egyes becslések szerint, akár tízezer embert is. Ez persze csak Budapestre értendő, hiszen nem egyedül a fővárosban mentek utcára a fiatalok azért, hogy felhívják a figyelmet a klímaváltozás hatásaira. A szintén Gulyás által betegnek nevezett Greta Thunberg által indított mozgalom – aki Gulyás szerint csak a hatalom bábja – vilégméretűvé nőtte ki magát, nem ok nélkül. És itt ne olyan fiatalokra gondoljanak, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy miért mentek egyáltalán oda, hanem olyanokra, akik igenis tisztában vannak azzal, hogy ha nem változtatunk az életmódunkon, akkor pár évtizeden belül saját magunkat fogjuk elpusztítani.
Ez nem egy politikai csel része, még csak nem is arra irányuló kísérlet, hogy a menekültkérdés fontosságát kicsinyítsék. Aki nem vak, az rájöhetett már arra is, hogy a klímaváltozás bizony összefügg a menekültek helyzetével. Több millió ember kénytelen ugyanis elhagyni egykori lakhelyét az óceánok szintjének emelkedése, az aszályok és éhínségek kialakulása, vagy az egyre pusztítóbb áradások és hurrikánok következményeként. Az elsivatagosodás sem feltétlenül az ott élők hibája, sokkal inkább mindannyiunk felelőssége. A globális átlaghőmérséklet megemelkedése nem csak és kizárólag az arab világ vagy az afrikai országok hibája, hanem mindannyiunké, köztük Magyarországgal. Igen, vannak országok amelyek kisebb, és vannak országok amelyek nagyobb mértékben járulnak hozzá az emberi faj kipusztításához, ettől azonban a felelősségünk még nem csökken.
Budapest #ClimateStrike protest happening now #FridaysForFuture #Hungary pic.twitter.com/yGa69olv7P
— Peter Murphy (@MurphyPeterN) September 27, 2019
Greta Thunberg nyugodtan mondhatta volna azt, hogy hazája, Svédország szinte mindent megtesz azért, hogy csökkentse az ország szén-dioxid kibocsátását, tehát neki itt semmi dolga nincs. Moshatta volna kezeit, de mégsem tette. Nem tette, mert nem a saját, hanem az emberiség felelősségét firtatja, szerinte ugyanis nem elegendő az, amit az EU, az Egyesült Államok, India, vagy épp Kína tesz azért, hogy megpróbálja visszafordítani az egyre inkább visszafordíthatatlannak tűnő pusztítást. Péntekenként a világ számos pontján mennek ki fiatalok az utcákra, hogy megmutassák a politikusoknak, őket érdekli a bolygónk és vele az emberiség sorsa. Ők nem csak gyermekek, akiknek az iskolapadban van a helye, ameddig a felnőttek döntenek a jövőjükről, nekik is joguk van a véleményük kinyilvánításához. Különösképpen azért, mert leginkább az ő és gyermekeik jövőjéről van szó.
Ameddig a különböző országok politikusai ENSZ-csúcsokon okoskodnak arról, hogy mit lehetne tenni – aztán végső soron szinte semmi változás nem történik –, addig fiatalok milliói választják a köztereket arra, hogy ők is elmondják véleményüket. Úgy hiszem, elég egyértelmű: nem elégedettek a politikusok munkájával, amit az érintettek kénytelenek lesznek Sidneytől egészen Los Angelesig felfogni. A gyermekek változást követelnek, és ameddig ez nem történik meg, addig a Friday for Future mozgalom biztosan nem veszít erejéből. Az elmúlt években, évtizedekben az volt az egyik legfontosabb kérdés a különböző államok számára, hogy az évszázad végére kifogyunk-e a kőolajból vagy sem, az nem érdekelte őket, hogy az emberiség egyáltalán meg fogja-e élni a 2100-at, vagy sem.
Tudniillik ha így haladunk tovább, közel sem biztos, hogy így lesz. Ha az egyes államok nem csökkentik drasztikus mértékben a károsanyag kibocsátásukat, nekünk, embereknek vélhetően befellegzett. Mi, akik elviekben a bolygónk legértelmesebb lényei vagyunk, pillanatnyi haszonszerzés célból a saját kihalásunkat okozzuk. Az intelligencia önmagában mit sem ér, ha az önzőségünk elvakít bennünket. A világ fiataljai a vészharangot kongatják, ezért ahelyett, hogy egyes országok kormányai hülyének, vagy épp tudatlannak aposztrofálnák őket, inkább megtehetnék azt, hogy leülnek velük beszélgetni, ugyanis rengeteg dolog lenne, amit tanulhatnának tőlük.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.