Elnézést kérek, nem tudok posztolni.
Egyrészt kőkeményen dolgozunk a kulisszák mögött, hogy NE MARADHASSON BÜNTETLENÜL, ami szerencsétlen balotai kutyával történt. Az életével fizetett, megbüntették, mert félt a vihartól.
Másrészt: képtelen vagyok érzelmileg.
Nem egyedül. Erről IS beszélgettünk a szervezetvezetőkkel.
Rengeteget látott, a megéltektől kőkemény emberek. Nem tudnak aludni, sírógörcsök jönnek rájuk. Sokkban vagyunk a történtektől.
Tudjuk a nevét? Volt, egyáltalán???
Egyfolytában az jár a fejemben, mit érezhetett, amikor látta, megállítják a kocsit, szembeszállnak a gyilkosával. Az elkínzott testben, lélekben felébredt a remény.
És amikor újra elindult az autó? Ennél nagyobb elárultságot, cserbenhagyást nem tudok elképzelni. Nem is találom igazán a szót, minek nevezzem.
Hatalmas gonoszság volt otthagyni.
Ilyen árulást nem lehet elkövetni.
Betege vagyok. Módjában lett volna megakadályoznia a videózónak egy bűncselekmény, egy kegyetlen gyilkosság beteljesülését és nem tette. De akkor inkább már hagyta volna.
Hamarabb vége van szegénynek és nem árulják el.
És hányan mentek el mellette?
A helyiek azt mondják, komoly forgalom volt.
Az elkövetőről már nem is beszélek. Egy ország lakossága normális érzelmi világú részének is a lelkébe gázolt, mert ott van bennünk az iszony és a tehetetlenség. És lehet, hogy minden, összefogásban tett erőfeszítésünk ellenére tehette ezt büntetlenül. Az idő megmutatja
E mellett – számomra – az országimázs építő tevékenysége esik a legkevesebb súllyal a latba, De jelentős az is. Az ő döbbenetes barbárságán keresztül látnak bennünket.
Szégyellem, hogy ilyen világban élek, és nagyon érzem, hogy nekem ez nem otthonom.
Szégyellem magam a gyerekeimmel szemben, bocsánatot kérek tőlük, hogy egy ilyen világba szültem őket, bár ők elboldogulnak benne. Egész életemben a jobbításáért tettem, mégis ilyen rohadvány.
Szükségem van pár napra, hogy legalább egy pillanatra ne a balotai kutya horpaszát és a száján kijövő párát lássam.
Én Álomnak neveztem el. Álmodok neki egy szép világot, ahol szeretetben, elfogadásban, békében élhetett volna, ami minden élőlényt megillet. Talán a halála előtti pillanatokban, a haláltusájában ő is erről vizionált, egy olyan helyről, ahol már semmi nem fáj. Ha már életében nem kaphatta meg.
Köszönöm.
Kata
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.