Október 6,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


A nyolcadik koporsó

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 192,860 forint, még hiányzik 2,807,140 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

90.2 milliárd. Ízlelgessük ezt a számot.
És most ne tegyük hozzá a Rogán-féle kötvény bizniszt (A magyar adófizetőknek 178 millió eurójába kerülnek a letelepedési kötvények, ami 66,5 millió euróval több, mint amennyibe a szokványos devizakötvények értékesítése került volna). Ne vegyük hozzá a világ számos országában elköltött, a keresztényi értékek védelmében elszórt sok 10 milliárdot. Ne tegyük hozzá a külhonban magyar adófizetők pénzéből épített stadionokat, létrehozott foci akadémiákat se. Mert ha minden elszórt milliárdot összeadunk, akkor a szám 1000 milliárd felett lenne.
Eközben a kórházakban ezerszám hallnak meg emberek az ellátás hiánya, kórházi fertőzések miatt. Gyerekek tízezrei élnek mélyszegénységben az állam által magukra hagyatva. Az otthonápolási díj felemelése 100 ezer forintra, kb. 20 milliárdba kerülne az államnak, de a Fidesz leszavazta. A családok védelmében a családi erőszak és csatolmányai kb. 7 milliárdba kerülne, ha végre a kormány ratifikálná az isztambuli egyezményt. Magyarországon sportra a Fidesz regnálása alatt 1470 milliárdot költött el a kormány. A kormányablakoknál lassan nem lesz ember, aki kiszolgálja a népet, csak mert a túlterhelés, a csekély fizetés miatt százak hagyják ott a pályát. De sorolhatnám az ápolónők, az orvosok a tűzoltók, a mentősök vagy a rendőreink méltatlanul alacsony bérét, miközben rabszolga bérért dolgoznak nap mint nap.

Valszeg velem lehet a hiba, ha ezeken a dolgokon felháborodom, és ökölbe szorul a kezem, hisz nem látom a tömegek elégedetlenkedését. De engem mégis mélységesen zavar, hogy mára sokszázezer fiatal, kreatív munkaerő lépett le az országból. Dühös vagyok, végtelenül dühös tehetetlenségemben, hogy a hazám ezerrel száguld lefelé a mentális agyrohadás, a társadalmi szolidaritás hiányának a lejtőjén. Tudom, velem lehet a probléma, hogy nem szarok eléggé bele ebbe az egész Fideszes ámokfutásba, hazám tönkretételébe. Talán hagyni kellene a francba az egészet. Talán úgy kellene csinálnom, mint a Fidesz tábor. Becsukni a szemem és csak a királyi segget látni, nyalni, fényezni. Csakhogy van ezzel egy kis probléma. ÉN, ellentétben pártunkkal és kormányunkkal valamint a Fidesz táborral, valóban tele vagyok nemzeti érzelemmel. Van bennem gerinc, és hazaszeretet. Valódi és nem a Fidesz-féle álkeresztény nemzethynek hazudott. Valóban aggódom a hazám sorsáért, a gyerekeim, a leendő unokáim jövőjéért, miközben tudom, egy fecske, de még száz sem csinál nyarat.

Végezetül, bár nemzeti himnuszként továbbra sem tudom elképzelni és elfogadni Kölcsey sorait, de megszívlelendő okulásként itt a végén a helye. 200 év után nem ártana elgondolkodni és tanulni végre belőle, nem továbbra is a szőnyeg alá seperni, másra kenni a problémáinkat. Végre nem ártana felvállalni cselekedeteink következményének a felelőségét, súlyát s akkor a jövő generációi talán majd felépíthetnek egy valóban élhető országot.

Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját e hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.
Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!
Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
1823. január 22. /Himnusz részlet/

Czotter József

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.