Szabadság helyett mondhatnék liberalizmust is. Meg kell végre tisztítani a liberális szót attól a mocsoktól, amit a Fidesz rákent. De mit jelent a liberalizmus az oktatáspolitikában? Lehetne erre a kérdésre hosszú és bonyolult elméleti választ adni, én megpróbálok rövidet és gyakorlatit.
Jelenti a szektor-semleges oktatásfinanszírozást, vagyis azt, hogy az állam a közoktatásban ugyanannyit áldoz egy diákra, tanuljon akár állami, akár egyházi iskolában.
Jelenti az iskolák és a pedagógusok önállóságát, vagyis azt, hogy maguk határozzák meg, hogy a központilag előírt követelményeket milyen helyi tantervekkel, milyen tankönyvekkel és milyen pedagógiai módszerekkel sajátíttatják el a gyerekekkel.
Jelenti azt, hogy minden gyerekből megpróbálják kihozni a maximumot.
Jelenti azt, hogy egy gyerek iskolai pályafutása (és aztán egész élete) nem attól függ, hogy szegénynek született vagy gazdagnak.
Jelenti azt, hogy a pályaválasztási döntések minél későbbi életkorban születnek, hogy minél megalapozottabbak lehessenek. Jelenti azt, hogy ennek érdekében bővítik, és nem szűkítik a továbbtanulási lehetőségeket.
Jelenti azoknak a kompetenciáknak a kialakítását, amelyekkel az egyén meg tud oldani új és váratlan helyzeteket, folyamatosan tudja gyarapítani tudását, és alkalmazkodni tud a változó körülményekhez.
Nem állítom, hogy az 1990 és 2010 között érvényesülő oktatáspolitika teljes mértékben megfelelt ezeknek a követelményeknek. Nem sikerült csökkentenie a szegregációt, mert az integrációhoz nem biztosította se az intézményi, se a szellemi feltételeket. Nem sikerült általánossá tenni az egyéni képességekhez igazodó pedagógiai módszerek alkalmazását, mert nem teremtette meg feltételeit a pedagógusképzésben. Nem sikerült csökkentenie az iskolai teljesítménynek a családok anyagi és kulturális különbözőségéből fakadó különbségeit. Nem sikerült maradéktalanul megvalósítani az oktatás szektorsemlegességét, mert a Horn-kormány elvtelen – ráadásul utólag tévesnek bizonyult – politikai megfontolásokból kedvezményeket adott a katolikus egyháznak.
De ha nem is valósult meg minden, ami egy liberális oktatáspolitikából következhet, egy dolgot biztosan ki lehet jelenteni: sem szervezeti, sem törvényi akadályokat nem állítottak a liberális oktatáspolitika megvalósulása elé. Ahol tehát az iskolafenntartó önkormányzatnak volt rá pénze, a szülőknek volt rá igénye, a pedagógusokban volt becsvágy és kreativitás, ott lehetett jó iskolát csinálni. Ezt a lehetőséget vette el fokozatosan a 2010-ben kormányra lépő Orbán Viktor.
Fölmerül a kérdés, hogy miért zavarja Orbán Viktort, ha az iskolákból egyre több gondolkodni képes személy jön ki? A válasz egyszerű: egy diktátornak nem érdeke megteremteni önmaga kritikusait és riválisait. Sokkal inkább engedelmes és elbutított alattvalókra van szüksége, akik teljesen kiszolgáltatottak neki.
Akik sokat tudnak, tájékozottak, ráadásul meg is tudják szervezni magukat, azok nem félnek. És akik nem félnek tőle, azok veszélyeztetik hatalmát. Ezért irt tűzzel-vassal minden autonómiát, önálló kezdeményezést, spontán civil összefogást, szolidaritási mozgalmat. Ezért rombol szét értelmiségi műhelyeket, dúlja fel a patinás egyetemeket, és alapít helyettük janicsárképzőket. Ezért rombolja le az Akadémiát. Ezért nehezíti önálló egzisztenciák létrejöttét – az államtól független önálló egzisztencia ugyanis bázisa lehet az állampolgári bátorságnak. A bátor állampolgároktól Orbán fél. Neki megfélemlített alattvalók kellenek.
Andor Mihály
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.