December 9,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Üzenet

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 417,199 forint, még hiányzik 2,582,801 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Manapság ismét divatba jött az üzenet. Régen volt, ugye, az üzenőfüzet, az „Elbocsátó szép üzenet”, a „Kossuth Lajos azt üzente” stb…, most meg van az üzenőfal meg sms meg a messenger. Sőt mostanság már egy műalkotásnak, egy írásnak, egy színdarabnak, egy filmnek is üzenete van. Én butuska meg azt hittem, hogy tartalma, meg mondanivalója van. Jó, akkor legyen üzenete, ne kötözködjünk már, a macska rúgja meg!

Nem szeretem az üzeneteket. Se kapni, se küldeni. Beszéljünk személyesen, vagy telefonon, De most itt a parancs, hogy üzenjek Brüsszelnek! Meghatározott időközönként ezt szajkózzák a tévében, persze pont a film legizgalmasabb jelenetét megszakítva, mikor végre kiderülne, hogy ki a főhős bérmakeresztanyja, vagy hogy hurkatöltővel vagy paradicsom passzírozóval ölték-e meg az áldozatot… (Itt meg is ragadnám az alkalmat arra, hogy a műsorok reklámokkal való felszabdalása kitalálójának kedvesen megüzenjem, hogy nőjön be az összes testnyílása!) Hol is tartottunk? Ja, üzenet a tévében. Meg a rádióban (mert azért még hallgatunk rádiót is, ugye.) De az utcán sem úszom meg a dörgedelmet. Baromi nagy szerencsém van, hogy viszonylag kicsi vagyok, mert ha mondjuk három méteresre nőttem volna, jártomban-keltemben állandóan beleverném a fejemet a kék, „brüsszeles” óriásplakátokba. (Bukósisakban meg elég gáz lenne közértbe menni…)

Na, de ne hülyéskedjünk. Üzenjünk. Brüsszelnek. Marha mázlista vagyok, mert személyesen ismerem. Igaz, csak háromszor találkoztunk, de azért ez már valami. Udvarias egyed vagyok, így hát illő lenne saját nyelvén üzenni. Hogy megértse. Tudom, hogy Brüsszel több nyelven is beszél, de azért mégiscsak… adjuk meg a módját. Flamandul csak koccintani tudok, úgyhogy marad a francia. Talán nem sértődik meg. Francia tudásom ugyan eléggé megkopott már, a beszéddel azért még csak-csak elboldogulok, de az írás már kicsit keményebb dió. Majd kinézem a szótárból… Most már csak azt kell kiagyalnom, hogy mit üzenjek. Kezdjük a megszólítással: Kedves Brüsszel! Ja, nem! Bruxelles. Na, eddig már eljutottunk. Hogyan tovább? Hű de jó, most hallom a tévéből, hogy nem udvarias üzenetet kell írnom, hanem követelnem kell! Nekem, innen, a tizennyóckerből. Szóval semmi „kedves”, meg „tisztelt”… Nekem ehhez nincs kedvem. Nem elég, hogy üzennem kell, amit utálok, de még goromba is legyek. Na ne! Különben is, most jut eszembe, hogy külföldre baromi sokba kerül az üzenet küldése. Így is sokba fog nekünk ez kerülni… Nélkülem is. Ennyi pénzért már személyesen is jól meg lehetne mondogatni a magunkét.

Mellesleg szerintem Brüsszel már réges régen megkapta nagyjaink üzenetét… De hamarosan úgyis megjelenik nála valamelyik Nagy Emberünk, hogy megint kérjen valamit. Mert azt aztán tudnak. Kéregetni. (De jó, hogy nem vagyok Nagy Ember. Leégne a bőr a képemről.) Ahogy az Írás mondja: odasz…runk a küszöbre (értsd: Brüsszelére), aztán becsöngetünk vécépapírért. Juppí! Miénk lesz a világ legdrágább vécépapírja! (Én kérek elnézést!)

Sági Zsuzsanna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.