NEHAZUGGY

Hülyék országa

Lázár Gergő | 2019. Április 11, Csütörtök | 12:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,614,500 forint, még hiányzik 385,500 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A tankönyvbeszerzés céljára kapott támogatás kizárólag a hivatalos tankönyvjegyzéken szereplő eszközök beszerzésére fordítható, a jogosulatlan felhasználást a Klebelsberg Központ ellenőrizni fogja, ezért kifejezetten kérjük, hogy az egyes, engedélyekkel már nem rendelkező kiadóktól ne vásároljanak.

Ez a fent látható idézet a Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős helyettes államtitkár által körbeküldött és a Népszava által megszerzett levélből származik. A szövegből tökéletes látszik az, hogy immár az oktatás is a kormány által előkészített vágóhídra került, ahol hamarosan – a sajtószabadságot és a bírói függetlenséget követően – bedaralásra kerül. Az oktatási rendszer szétrombolása persze már évekkel ezelőtt megkezdődött, azonban akkor még „csak” az egyetemek és az ott tanuló diákok ellehetetlenítése volt a cél, de ma már egészen az óvodák szintjéig kívánnak lemenni, hogy gyökerestül pusztítsák el mindazt, ami egy ország jövőjét jelentheti.

Mi is beszámoltunk már korábban a kormánynak azon tervéről, mely szerint csak és kizárólag állami tankönyvekből lehet majd oktatni a hazai iskolákban. Nos ez a terv kezd valósággá válni. Az állami tankönyvekkel az oktatóknak, a szülőknek, de még a diákoknak is problémáik voltak, ugyanis a színvonal egyszerűen sokszor nem haladta meg azt, amit egy tankönyv megkíván. Ez azonban egy percig sem érdekelte az állami döntéshozókat, a tankönyveket márpedig bevezetik, ha akarják az emberek, ha nem. Választási lehetőség többet nem lesz, a magánkiadók könyvei gyakorlatilag tiltólistára kerülnek, hogy ezzel is helyzetbe hozzák az ugyan sokkal rosszabb minőségű, de „ingyenes” állami könyveket.

Persze semmi sincs ingyen, mint azt oly sokan tudjuk. Ezeket a könyveket lényegében kölcsön kapják a diákok, év végén pedig kötelesek visszaadni, hogy abból a következő diák tanulhasson. Jegyzetelni ezekbe nem lehet, ám minden sérülésért megfizet annak használója. Persze nem is lenne szinte semmi gond, ha ez volna a legnagyobb probléma és nem az, hogy bődületes nagy baromságokkal vannak teli az állami tankönyvek. Azonban az igazság az, hogy példának okáért az állam által felvásárolt Apáczai Könyvkiadó tankönyvei sokszor konkrétan nem alkalmasak arra, hogy a rendeltetésüket betöltsék: tanítani sem lehet belőlük. Arról már nem is beszélve, hogy a kiadó az egykori ügyvezetőjének szellemi állapota is igencsak megkérdőjelezhető:

Szeretném, ha kifejtené és elmondaná valósághűen a történetet. Bizonyára sok tízezer pedagógust, több százezer szülőt és érdeklő magyar állampolgárt is foglalkoztat ez a kérdés.

EJ: Ott kezdődött, hogy részt vettünk feleségemmel a Thália Színház Veled Uram! című díszbemutatóján. A drámai végkifejletben ott áll Szent István a színpadon fizikálisan, mentálisan, pszichésen, naturálisan mezítelen felsőtesttel kiszolgáltatottan, kezében a Szent Koronával. Miután a gaz Orseolo Péter megvakította Vászolyt, Szent Királyunknak nem volt kire hagyományoznia a Koronát, ezért felajánlotta a nemzetnek, Szűz Máriának… Ebben a tragikusan megrázó pillanatban nagyon halkan súgtam feleségemnek, hogy (már bocsánat, az érdemtelen hasonlatért!) nekünk nincs koronánk, de mi is felajánljuk az Apáczai Kiadót ennek a Nemzetnek, ennek a Hazának, „a homloknyi Magyarországnak”. Ezt a szándékunkat bejelentettem Államtitkárunknak, aki jó szívvel támogatott minket.

A tankönyvpiac államosítása a strasbourgi bíróság ítélete szerint is tisztességtelen volt, idehaza mégsem történt az égvilágon semmi. A hatóságokat abszolút nem is érdekelte az, hogy silány, egyentankönyvekből lesznek kénytelenek tanulni hazai diákok százezrei. Az államosítás már a médiapiacon is tökéletesen bevált, azzal probléma nincsen. Mármint úgy értem, hogy a magyar hatóságok szerint nincsen, mindenki más szerint viszont annál inkább. De a kormányt nem érdekli sem a diákok, sem a tanárok, de még a szülők véleménye sem. Egyszerűen az van, amit állambácsi mond. Hogy mégis miért? Mert nincs szükség választékra, ugyanis másodfokú egyenletből és kovalens kötésből is csak egyféle van, akkor miért pont tankönyvből lenne többféle?

A Nemzeti Alaptantervben rögzített kompetencia és tudáskör az viszont egy sztenderd, tehát nincs kétféle másodfokú egyenlet, meg nincs kétféle kovalens kötés. Csak, hogy világos konkrét dolgokról beszéljünk. Vannak tények, amelyek minden tankönyvben ugyanolyan tartalommal kell, hogy szerepeljenek. (Pósán László fideszes országgyűlési képviselő)

Hogy mégis mi lehet a következménye a tankönyvpiac államosításának? Talán elég ha annyit mondok: Németh Szilárd és Kósa Lajos.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!