December 9,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Ő dőzsöl, mink koplalunk, és ebből kijön az országos átlag

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 417,199 forint, még hiányzik 2,582,801 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: Janicsárok

Mikes Mirtill: E-mailek Rodostóba

Bocsásson meg kend a kitartó marasztalásért. Vénségére kend cefetül makacs tud lenni. Ezért is féltjük kendet. Hittel élő, becsületes ember kend, gyorsan leamortizálódna itt. Minekünk, a ránk zúdított sok magyarosan gellert kapó torz ideológiák miatt már gyárilag immunis a szervezetünk a mindenkori uraink gyors színeváltozásaira. Csak apu keresi néha a kisbaltát, de ez érthető, mert sovány nagyon. A tata szerint kellene egy kis zsírréteg a bőre alá, ami takarná az idegvégződéseit, és tompítaná az urizálók arroganciáját. Most a kiváltságosak öntelt aljassága miatt rögtön, szinte reflexszerűen rámozdul a baltára.

Nem először írom, hogy itt és most a személyes névmások is rendszert váltottak. Például a mi, most azt jelenti, hogy Ő. Kizárólagosan. Tehát amikor azt mondja, hogy mi jobban élünk, akkor azt úgy kell érteni, hogy ő dőzsöl, mink meg koplalunk, és ebből kijön az országos átlag, mert nagyon drága ám nekünk az a tej/vaj amiben a famíliája fürdik hiába csinálták a statisztika miatt a sok szegény magyar embert.  

De ne menjünk bele a hungarikumok taglalásába, mert felokosodva sose akarna hazajönni és mink (tehát nem ő) azt nem szeretnénk, mert mink (vagyis nem ő) reménykedünk még a békés honi családegyesítésbe, csak ugye nem tudható mikor dől ránk a narancskereszt, aminek az árnyékától kímélnénk kendet ugyebár kitartóan.

Meg a korlátain is túl kellene látnia végre. A Fóti gyermekváros kisöprését nem azért titkosították, mert elviszik a gyerekeket a janicsár iskolába. Az muszlim módi. A tata meg is erősítette a kend információit, miszerint a muszlimok idegen népek gyerekeit nevelik a szultánt szolgáló muszlimmá. Idegen ide be nem jöhet. Szó se róla itt is szolgává nevelik a gyerekeket, de mi hazai termés vagyunk. Csak nem imádkoztunk eddig, imádkoztunk csak nem kellő áhítattal, kellő áhítattal imádkoztunk, csak nem az illetékeshez (a megfelelő variáns személyenként változó, illiberálisan pillanatnyilag mindegyik változat helytelen, de nagyon úgy néz ki, hogy hamarosan törvénytelen is lesz, ami a felsőbbség által kibocsájtott bő nyálból és szájhabzásból kikövetkeztethető egy több diktatúrát túlélt alattvaló számára).

Addig is az átnevelő karámokban naponta órákon át gyakoroltatják velünk az alattvalók két fő keresztényi erényét, az engedelmességet és az alázatot.

Hanem. Amiről nem tud kend, az is volt és ki tudja, van-e. Azért titkos. Van, ami kiderül. A keresztény európai tradíciók elárulják. Például Mussolini mintájára a csempeboltosnak létrehozták a kamara nevű hivatásrendeket. A semmiért jó pénzt fial és korlátlan hatalmat. Aztán itt volt ez a Franco nevű nagyember. Uralkodása alatt politikai megrendelésre, szakszerűen kidolgozott forgatókönyv alapján az apácák, papok és hívő orvosok megközelítőleg 300 ezer köztársaságpárti szülő gyermekét lopták el és adták jól bejáratott keresztényeknek átnevelésre. Ez a radikálisabb szülőtlenítés nálunk még a nagyon szegények és ezen belül is jórészt a cigányok kiváltsága és az államegyházak közpénzből a saját keblükben egy életre megtanítják a büdös kis proli fattyúknak, hogy hol lakik a Jóisten. Nekünk – akiket pillanatnyilag még nem szigeteltek el teljesen a családtól – a lájtosabb kivitel egzisztál. Nem terhelik a jó keresztényeket a más gyerekeivel. A saját szüleink etetnek, ruháznak és adnak fedelet. Csak a fennmaradó ébrenlétünkkel rendelkeznek a Franco know-how szerint. De erről szót se többet!

Én csak jeleztem. Majd utána néz kend a neten, mert nekem anyu nem engedi, hogy jobban belemásszak a témába, mert néha egy pirinyót összekeverem a szavakat, meg a helyeket, vagyis olyasmiket mondok olyan helyeken, amiket ott a család, no meg a saját érdekemben nem kellene bármennyire is helytálló, és ebből kalamajka van az iskolába és anyunak lassan már a jövő évi szabadsága terhére is beutalót váltok az igazgatói irodába. Ez alapvetően nem lenne baj, mert az apu szerint – ha másból nem is, legalább ebből- látja a család, hogy törődik velem az iskola, ha okosabb nem is leszek tőle.

Az a gáz, hogy anyu nem bírja a klímát, allergiás, főleg ha valami illatosító cuccot tesznek bele és az ilyen légyottok után napokig könnyezik és folyik az orra (ez ott az irodába okés, mert a diri azt hiszi, az anyu sír a bitang kölyke miatt). De a vörös, csöpögő orr nemcsak ciki, hanem költséges is, mert nem győzi papírzsepivel, a nagy papír törlőkendőbe meg csak nem fújhatja az orrát az utcán. Hát hogy nézne az ki? Mégiscsak fiatalasszony a nagyi szerint, bár a tata elég gyűröttnek látja a füleit a három műszaktól, meg az örökös túlóráktól.

Lényeg a lényeg! Nyugi. Ne féltsen kend. Mi nem vagyunk és nem leszünk janicsárok, mert bennünket kereszténynek csinálnak és megtanítanak az iskolában lőni, hogy megvédjük a keresztény Európát. Két dolog még nem tiszta nekem. Kitől kell megvédeni és kié a védenivaló?

Bütyökfalva, 2019. április 9.

Mirtill

P.S.: Már megbocsásson kend, hogy furtonfurt megy a posta kendnek tőlem, de itt mindig fennforgás van, és én nem tudom, hogy mi a hír kendnek, mi nem. Csak az biztos, hogy ott van kend jó helyen, ahol van. Egészen pontosan, hogy itt nincs!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.