NEHAZUGGY

Talán még nincs minden veszve

Lázár Gergő | 2019. Január 29, Kedd | 9:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,328,223 forint, még hiányzik 1,671,777 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az egyik magyarországi hírportál a minap az ország egyik községének napi gondjairól számolt be, pontosabban azokról a fájdalmas hetekről, hónapokról, amikor fűtetlen lakásaikban várják az emberek, hogy végre megérkezzen a szociális tűzifa. Leírhatatlan, mennyire szomorú, hogy magyarok százezrei élnek így, egyik napról a másikra, az önkormányzatok és a hatalom kegyének kitéve. A Őrhalom lakosaival készített interjúk tökéletesen bemutatják, miért tudott tavaly, immár harmadszorra is hatalomra kerülni az Orbán-kormány. A megfélemlítéssel és a teljes kiszolgáltatottságba taszítás fegyverével legyőzték a vidéket. Emberek milliói – a lakosság nagy része – él a fővároson kívül, mégis a legtöbb esetben megfeledkezik róluk a jelenkori hatalom, de még az ellenzéki pártok nagy többsége is. Senki, még csak el sem gondolkodik azon, hogy a vidék helyreállításával hatalmas változást lehetne elérni ebben az országban. Politikusaink azonban vagy okkal, vagy tudatlanságból nem látnak túl Budapest határain.

Az Orbán-kormány folyamatos megfélemlítő akciói és az emberek kiszolgáltatott helyzetbe hozása négyévente meghozza gyümölcsét. Ezért is gondolhatják úgy, hogy ez a végtelenségig így is lesz. Az emberek ugyanis eljutottak oda, hogy egy köbméter tüzelőnek, egy karton tejnek, vagy épp 10 kg lisztnek is tudnak annyira örülni, hogy ezért hálából a „segítséget” hozzájuk eljuttató párt képviselőjére szavaznak. Nem igaz ez természetesen mindenkire, azonban a nagy többségre sajnos igen. Ugyanis az emberek félnek vidéken. Félnek beszélni és félnek az arcukat megmutatni, mert mi lesz ha a polgármester tudomást szerez róla? Mi lesz akkor a családjával, a gyerekeivel? Ha nem jön a tűzifatámogatás, vagy nem érkezik meg a rezsicsökkentés, mert a polgármester úr megorrolt rá, akkor mit fognak enni a hó végéig?

A félelem egyszerűen beszivárgott a falvakba és községekbe, amely a racionalitástól teljesen eltérő viselkedésre késztette a lakókat. Egyik napról a másikra élnek, vegetálnak, és már nem hisznek a hosszú távú terveknek és ígéreteknek. Hisznek viszont az azonnal elfogyasztható zsák krumplinak és hisznek a hideggel szemben sokszor az életet jelentő szociális tűzifának. Azok nem egy vagy két év múlva érkeznek, hanem most azonnal. Mint ahogy a szavazatokért adott 3-5 ezer forint is azonnal érkezik, amiből lehet kenyeret és tejet venni a családnak, amely talán még egy vasárnapi ebédre is elegendő. Ezen emberek többsége már nem gondol a jövőjére, csak a mai napban és legfeljebb a holnapiban tud gondolkozni, hiszen úgy érzi: ő már amúgy is csak túlél és ezért a túlélésért mindent meg kell tennie.

A Fidesz-KDNP már sokszor bizonyította, mit is jelent a „folytatjuk” szlogenjük, amely egy idő után már egyenlővé vált a kormánypártok programjával. Nincsenek többé gazdasági tervek, az oktatás és egészségügy rendbetételéről szóló programok, sem ígéretek a vidék számára. A kormánypártok rájöttek arra, hogy nincs szükség választási programra és megvalósítható, pragmatikus gazdasági elképzelésekre ahhoz, hogy a választásokat megnyerjék. Elég kilátástalan helyzetbe hozni a magyarok nagy többségét – akiket minden választás előtt lekenyereznek -, egy réteget gazdaggá tenni, akik ezért cserébe nem kérdőjelezik meg a hatalmukat, és máris kész a győzelem. Akik nem esnek bele ezen két csoport egyikébe sem, azok már vagy elhagyták az országot, vagy épp tervezik.

Pedig lehetne ez másként és, de még mennyire. A magyar vidék jelenthetné az ország jövőjét, ugyanis annak megszámlálhatatlan kincse van, ezek mégis kihasználatlanok. A házak kertjeiben nem terem zöldség, az állattartás is kiment a divatból. A korábban sokszor egymást segítő közösségek felett eljárt az idő, a falvak és községek a múltat jelentik, nem egy élhető jövő erőforrásait. Az emberek munka reményében elköltöztek a kisebb településekről valamelyik nagyvárosba, hogy ott a kormány frissen épített összeszerelőüzemének új munkavállalói legyenek. Őket ezért hibáztatni nem érdemes, hisz érthető, hogy nem látva lehetőséget a falusi életben, inkább a közeli városokba költöztek egy esetleges munkalehetőségért. És míg egyfelől ők így is a szerencsések közé tartoznak, másfelől ez a tendencia egyenlő a vidék halálos ítéletével.

A vidéki települések élén olyan, legtöbbször a kormánypárt által kihelyezett kiskirályok állnak, akik megfosztják a település lakóit egy jobb élettől. Ezek a kiskirályok a kormánypártot kiszolgálva élősködnek a helyi lakosokon, akik az elmúlt évek megfélemlítésének hatására elcsöndesedtek. A kocsmákba és a házak falai közé szorították politikai véleményük kinyilvánítását. Szolga módjára fogadják el, hogy a vidéki lakosságot mintegy rabszolgasorban tartja a hatalom és négyévenkénti alamizsnával próbálja őket befolyásolni.

2019 őszén önkormányzati választások lesznek, ahol új polgármestereket és képviselőket választhat minden település. Ez az az idő, amikor mindenki, aki eddig csak a négy fal között, a kocsmában, vagy a fodrásznál merte elmondani valós politikai véleményét, most ugyanezt megtegye az urnáknál is. Aki ezt nem teszi meg, az asszisztál a saját életének megnyomorításához. Aki 2019 őszén nem mer, vagy nem akar politikai véleményt nyilvánítani, az csak saját magát okolhatja azért, ha a következő 5 évben is ki lesz szolgáltatva a hatalom kényének és kedvének.

Egy épeszű, gondolkodni képes, a hely adottságait meglátó és valóban a lakosok érdekében cselekvő polgármester ugyanis a változást jelentheti. A kiutat a nyomorból, egy lehetőséget arra, hogy munkahelyek jöjjenek létre helyben, és ne kelljen 150 km-re menekülni valamelyik nagyváros összeszerelőüzemébe. Mert nincs olyan, hogy életképtelen falu, csak rossz polgármester van. Elég csak Nagypálira vagy Varsányra gondolni – lehetne persze itt több más falut, vagy községet is felsorolni -, ahol a lakók olyan polgármestert választottak meg, aki a település felvirágoztatásán dolgozik, nem pedig a kormánypárt kiszolgálásán és a helyi lakosok szolgává tételén.

A magyar vidékben óriási lehetőség van, azonban annak kiaknázásához épeszű, becsületes vezetőkre és összetartó közösségekre van szükség. 2019 ősze nagyszerű alkalom arra, hogy a megfélemlítésen és a tudatlanságon felülkerekedve megmutassuk a hatalomnak, hogy elegünk van az ország tönkretételéből. Van még idő őszig, az ignorancia pedig nem kifogás. Egy olyan utolsó utáni lehetőség ez, amelybe még talán érdemes kapaszkodni, mert ha nem tesszük ezt meg, akkor nem marad más lehetőség, mint a hatalom nem túl békés elzavarása. Talán még van választási lehetőségünk. Talán.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!