December 3,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Te döntesz, Viktor

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 126,652 forint, még hiányzik 2,873,348 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép jó estét mindenkinek! Lássuk karácsony előestéjén mik voltak a kiemelt kommentjeink:

Nem trágár, csak leírja azt, amit mindenki gondol,de nem mondja ki.,,Eltartott kisujjal” olvasni meg álszent dolog.Szerintem pedig, egy őszinte írás.(Attila)

Egyetértek!
Én sem hiszek a pártokban, inkább csak a tenni akaró emberekben. És, hogy miért? Mert ha én bizalmat szavazok egy „képviselőnek”, azt várnám cserébe, hogy engem és a rá szavazókat képviselje! És mi történik valójában? Onnan kezdve, hogy ez a képviselő egy párt színeiben ül be a parlamentbe, megszűnik önálló véleménnyel rendelkezni, és „szavazógéppé” válik!
Magyarországon, párton belül csak egységes vélemény lehet, vagy oda a politikai karrier és a mesés fizetés!(László)

Norvégiában már az általános iskolában tanulják a gyerekek, hogy hogyan müködik a demokrácia. A mindennapokban nincs annyira jelen a politika, de az emberek nagy része tisztában van a folyamatokkal, véleményük van az aktuálpolitikáról és ki is nyivánitják azt. (Renáta)

Gyerekek, fogalomzavarban vagytok. Keveritek a forradalmat a polgárháborúval és/vagy a szabadságharccal. 1848-ban is, 1956-ban is vér nélkül győzött a forradalom, csak mindkét esetben szabadságharcba csapott át, mivel az uralkodó réteg nem volt hajlandó beletörődni, hogy vége a tobzódásnak. Ehhez 1848-ban fél év kellett, 1956-ban pár óra. De ettől még a forradalom nem szükségképpen erőszaos. Ha úgy tetszik, már most is forradalom van, ha a forradalmat úgy definiálom, (hogy lehet még definiálni), hogy a fennálló uralkodó rend elleni társadalmi megmozdulás. Más kérdés, hogy garancia most sincs rá – sőt, szinte az ellenkezőjére van – hogy a rezsim ezúttal sem fog érteni a szép szóból, és foggal-körömmel ragaszkodni fog a hatalmához, ezúttal ez annál is biztosabb, minthogy pontosan tudják, hogy ha a hatalom elvész, akkor számonkérés jön…..nem csak a mesés vagyonoknak lehet búcsút inteni meg az ükunokákig biztosított fényűző sajátlábnak, de az egész feudális berendezkedésnek, és hát nem utolsósorban a személyes szabadságoknak is, szépen sorban. Tehát lehet ultimátumokat intézni mindenkihez, de valóban ez az utolsó esély….és ez a rezsim egy idő után, ha már veszélyesnek érzi a helyzetét, nem eltartott kisujjal fog küzdeni a korlátlan hatalmáért.(Attila)

„Az ellenzék ezzel a szereplésével megszűnt, nincs tovább.”
El kell keserítenem eme kolbászzsíros kijelentő mondat szerzőjét: a társadalom többsége számára meg a kormány szűnt meg létezni. Ja, nem is volt. Különben erről értesítették az ellenzéket is? Mégiscsak jobb, ha első kézből tudják meg, hogy tulajdonképpen ők meg a tüntetéseken egyre szaporodó tömeg csak délibáb. Nyilván elromlott a biztosítóberendezésük és nem jelzi nekik, hogy szembe robog velük a Valóság IC a 150-es kelebiai vonalon (meg még sok másik pályán is), a mozdonyvezető meg már kurvára fáradt a 12 órája után ahhoz, vészfékezzen. Nem is akar már fékezni, az a böhöm nagy mozdony megvédi, lepattan róla minden, ami az útját próbálja állni. Ha nem veszik észre, hogy olyan pályán közlekednek amin múlt hét óta vágányzár van érvényben, kurva nagyot fognak csattanni. Akkor aztán lesz osztjónapot…
Sajnálom, hogy nem szalonnázhatok az ünnep alatt, de majd csak lesz valahogy. Legfeljebb falatozok egy kis töpörtyűkrémmel töltött birkafejet, és olvasok hozzá Magyar Időket. Jó pihenést, feltöltődést, és békés Karácsonyt, Szalonna!(Aegean)

Így, karácsony előtt egy nappal engedjék meg, hogy a politikai hírek összefoglalása és elemzése helyett inkább az utóbbi hetek eseményeit foglaljam össze. Ugyanis valami olyan történt december 12-én, amelyre évek, évtizedek óta nem volt példa. Szerintem hozzám hasonlóan a legtöbben gondolni sem mertek arra, hogy napokkal az ünnepek kezdete előtt magyarok tízezrei fognak tömegesen tüntetni országszerte Orbán Viktor és kormánya ellen. Sokszor mondtuk már mi magunk is, hogy egyszer – talán hamarosan – valami olyan fog történni, ami kiváltja a nép haragját. Valami olyan, ami miatt elpattan a húr. Eddig csak találgatni lehetett, azonban vége ennek az időszaknak. December 12-én ugyanis kiderült, a rabszolgatörvény volt az a bizonyos utolsó csepp.

Az emberek felháborodtak Egertől egészen Nyíregyházáig, Rejkjaviktól Párizsig. Többé már nem tüntikéztek, nem zenére vonultak az Oktogonon és nem partiztak a Nagykörúton sem. Többé már nem. Egy ország ébredt fel végre, amelyhez szükséges volt az ellenzéki pártok tökössége, arra, hogy végre ne a kormány cinkosaiként vegyék fel havi fizetésüket, hanem képviseljék azt a sok millió magyart, akik nem kérnek Orbán Viktor és családja meggazdagodásából. Az ellenzéki képviselők – noha hónapok óta nem használtuk ezeket a szavakat, hisz azt nem érdemelték ki – megmutatták, igenis tehetnek valamit, ha megvan hozzá az akarat.

És igen, az még kérdéses, hogy az ellenzéki pártok és politikusok tucatjai vajon meddig tartanak ki és meddig fogják valóban képviselni az ellenzéki szavazókat. Fel lehet ezeket a kérdéseket tenni, de én azt gondolom, hogy kételkedés helyett inkább koncentráljunk arra, ami most történik. Arra, hogy végre a társadalom különböző szegleteiből érkezők együtt, egy közös cél érdekében álltak egy oldalra. A Jobbiktól kezdve a Momentumon keresztül egészen a DK-ig mindenki egy oldalon van. A választások előtt tapasztalt eltartott kisujjas, fintorgások közepette meghozott alkuk időszaka immár a múlté. Úgy tűnik végre felfogták, hogy jelen pillanatban mindannyiunk számára a legnagyobb probléma egyetlen ember és annak hatalma: Orbán Viktor. Ez, a hatalmával visszaélő, az országot maffiamódszerekkel kormányzó hazaáruló nem érdemli meg azt, hogy őt bárki is miniszterelnökének szólítsa.

A nép végre felébredt hosszú, fájdalmas rémálmából és végre szembesül a valósággal. Azzal, hogy egy magát demokratának valló fiatal, Orbán Viktor évtizedek alatt átvedlett egy keleti diktátorrá, aki a saját népe megnyomorításából meríti örömét. Tiborcz István, Mészáros Lőrinc és Rogán Antal a valóság. Egy rabló, tolvaj, maffiamódszerekkel operáló kormány az, amely immár nyolcadik éve érzi magát felhatalmazva arra, hogy emberek millióinak életét nyomorítsa meg. Úgy tűnik, egészen december közepéig tűrt a nép. Nyolc évnyi elnyomás kellett ahhoz, hogy magunkhoz térjünk és visszaszerezzük azt, ami egyébként is minket illet meg, a hatalmat.

Hogy az új év mit tartogat, azt egyelőre csak találgatni lehet. Egy biztos, Orbán Viktornak és kormányának kezében van a döntés, miszerint önként, egyetlen csepp vér nélkül adja vissza a hatalmat, vagy pedig ahhoz ragaszkodva, véres harcok eredményeként lesz kénytelen a nép visszavenni azt, ami az övé. Ez már régen nem rajtunk múlik Viktor, régen nem. Te magad is megmondtad 1988-ban:

Az a politikai rendszer, ami nem hajlandó tárgyalni, nem hajlandó a társadalom megszerveződő erőivel tárgyalni, az csak önmagának tehet szemrehányást később, amikor rálőnek. Csak magának!

Lássuk mai cikkeinket:

Hamarosan meglátjuk,most búcsúzzunk

Egyenes beszéd

Egy rajzfilmről

Tessék szépen megnyugodni drága pénzügyminiszter úr, ez csak rosszabb lesz

Minket, magyarokat, bárhol is éljünk a világon, egy teher lapít. Ennek az egy magyarra eső tehernek a betűjele az 1G

Nagyon-nagyon szabad versike a Fideszhez

Ünnepi figyelmeztetés

A nap kommentje pedig Siriusé:

Hogyan lehet a Parlamentet megszégyeníteni? Az egy épület. Szeretnék egy képet arról, ahogy az Országház hamut szór a fejére és a Kossuth tér sarkában térdepel szégyenében. Jó pihenést és boldog ünnepet kívánok nektek (a boldogkarácsonyozást most kihagynám, mert kissé összerándulok tőle néhány hónapja :D)!

Boldog és békés ünnepeket kívánunk a teljes Szalonna nevében minden kedves olvasónknak!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.