Orbán Viktor médiája csak úgy ontja magából a hazugságokat. Nehéz helyzetben lenne az a zsűri, amelyiknek el kellene döntenie, hogy melyik hazugságnak adja az első díjat. Az ellenzéki médiatúlsúlyról szóló biztosan benne lenne az első háromban.
Nem tudom, hogy a maffia bértollnokai és bérkutatói komolyan gondolják-e, hogy ellenzéki médiatúlsúly van, vagy csak cinikusak, de szinte mindegy, ha egyszer ezzel kürtölik tele a sajtót. Bíznak híveik feltételes reflexeiben: ha meglátják a „balliberális médiatúlsúly” kifejezést, akkor minden gondolkodás nélkül beindul a gyűlölködés. A lényeg a „gondolkodás nélkül”. Mert csak az agyatlan olvasó képes bevenni ezt a kifacsart logikát: az bizonyítja az ellenzéki médiatúlsúlyt, hogy több az olvasójuk (hallgatójuk, nézőjük).
Aki gondolkodik, az inkább így fogalmazza meg ezt a valós jelenséget:
– a néhány ellenzéki újságot és internetes oldalt többen olvassák, mint a több száz kormánypártit összesen;
– a két ellenzéki tévécsatorna hírműsorait többen nézik, mint a rengeteg kormánypártit összesen (EchoTV, HírTV, M1, M2, M3, M4, 5, Duna TV, Duna World, TV2);
– az egyetlen ellenzéki rádiót többen hallgatják, mint a rengeteg kormánypártit összesen (Bartók Rádió, Gong Rádió, Info Rádió, KarcFM, Kossuth Rádió, Magyar Katolikus Rádió, Mária Rádió, Petőfi Rádió, Retro Rádió, Szent István Rádió stb.). Ráadásul a rengeteg kormányhű adóból tizenkettő országosan fogható, az egyetlen ellenzéki pedig csak Budapesten és környékén.
Elhiszem, hogy ez fáj a maffiának, de hát ez az ára a hazug kormánypropaganda egyhangú sulykolásának, a minőségi (tehát kritikus) újságírók elüldözésének. Akárcsak az irodalomban, a filmművészetben, a képzőművészetben vagy a tudományban, parancsszóra az újságírásban sem áll haptákba a színvonal, még akkor sem, ha számlálatlanul öntik bele a pénzt.
Ezen a ponton arra kell kérnem az olvasót, hogy tartson ki, mert a következőkben számok is lesznek. Ordas hazugságokat ugyanis nem lehet tetszetős mondatokkal cáfolni, csak adatokkal.
Véleményem szerint nem érdemes az elérhetőség, a példányszám vagy a hallgatottság csócsálásának zsákutcájába belemenni. Inkább abból a szempontból kell megnézni a média helyzetét, hogy ma Magyarországon milyen megélhetést nyújt az újságírás egy kritikai beállítottságú újságírónak és milyet egy kormányhoz lojális újságírónak. És itt nem lehet manipulálni az adatokkal, itt mindennél jobban megmutatkozik a nyomasztó kormánypárti médiatúlsúly.
A legegyszerűbb lenne a fizetéseket összehasonlítani, de ma Magyarországon még a közpénzek törvény által előírt nyilvánosságát is úgy kell kiperelni, ezért erre semmi remény. Sporadikus adatok vannak az ellenzéki médiumok anyagi helyzetéről: csökkenő fizetések, pénzgyűjtés a közönségtől, hónapokat késő fizetések, külső szerzők ingyen munkája. Azt hallani, hogy a kormánypárti médiában legalább kétszeres a fizetés. De pontos adatok híján ezzel nem érdemes foglalkozni. Adatok arról vannak, hogy hány „munkahely” áll elvileg rendelkezésére annak, aki lojális a hatalomhoz, és hány annak, aki kritikusan viszonyul hozzá. De még ezek az adatok is hiányosak, mert a kormánypárt oldalán nem mindegyik médium közli az impresszumban a szerkesztőség névsorát. A nyomasztó kormánypárti túlsúly azonban még ezekből a töredékes adatokból is egyértelműen kiderül. Nézzük hát konkrétan!
„November végén 476 újság, rádió, tévécsatorna és internetes oldal ajándékozta oda magát nemzetstratégiai közérdekből az új fideszes médiaalapítványnak” – írja a 444.hu minden cikke végén. Elhiszem, hogy a Mészáros Lőrinc fantasztikus képességeivel vetekedő Liszkay Gábor 476 médiumnak lett a főnöke, de én csak 244-t tudok felsorolni, ezért – az orbánhívő olvasóknak kedvezve – csak ennyivel számolok. Plusz azokkal, amelyeket ugyan nem Liszkay Gábor igazgat, de azért köztudottan kormánypártiak: Blikk, Demokrata, Pesti Srácok, TV2, hét közszolgálati tévécsatorna, négy közszolgálati rádió és a nagy falat: a híreket konyhakészen tálaló vagy elhallgató MTI.
Ám ezzel nem ér véget azoknak a médiumoknak a sora, ahol a kormányhoz lojális újságíró el tud helyezkedni, mert – Budaörs kivételével – mindegyik 20 ezer főnél nagyobb lakosságszámú városban és az összes budapesti kerületben van önkormányzati újság, összesen 77, és ezek közül az önkormányzatok közül 62 fideszes. (Érdekes ebből a szempontból a budaörsi polgármester, Wittinghoff Tamás véleménye: „Budaörsön szándékaim szerint nem is lesz. Szerintem annál nincs unalmasabb, mint egy öntömjénező önkormányzati lap.”) Amikor csak a 20 ezer főnél nagyobb városokkal számolok, akkor is az orbánhívőknek kedvezek, mert ennél valószínűleg több fideszes település van, ahol szintén van önkormányzati újság.
Még ezzel sem értünk a kormányhoz lojális újságírók lehetőségeinek végére, ugyanis 13 sportegyesületnek internetes újsággal felérő honlapja van. Úgyhogy mindent összevetve 244+91, vagyis dokumentálhatóan 335 helyen kereshet állást az a kormányhű újságíró, akinek valamiért nem tetszik a munkahelye.
Ezzel szemben egy kirúgott kritikus beállítottságú újságíró 19+15 helyen kereshet (a 15 a nem fideszes önkormányzati újságokat jelenti). Hogy a lakájmédia ne kötekedhessen, ide írom, hogy melyik tizenkilenc kormánykritikus médiával számoltam: index.hu, 24.hu, 444.hu, Átlátszó, Direkt36, Népszava, HVG, Magyar Narancs, Élet és Irodalom, 168 óra, ATV, Klubrádió, zoom.hu, napi.hu, mfor.hu, merce.hu, privatbankar.hu, qubit.hu, abcug.hu. Vannak persze e tizenkilencen kívül is ellenzéki portálok, csakhogy ezekbe ingyen írnak a szerzők. Megtehetik, mert vagy nyugdíjasok, vagy valahol nem újságírói állásban vannak.
A nyomtatott napilapok esetében még a kormány kézből etetett kutatóintézete is elismeri a nyomasztó kormánypárti fölényt, mert túl nagyot kellene hazudni. Ugyanis egyetlen kormánykritikus napilappal (Népszava) huszonnégy kormánypárti áll szemben (Lokál, Blikk, Bors, Ripost, Magyar Hírlap, Magyar Idők és 18 megyei napilap).
Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy egy kormánykritikus médiumra 10 kormányhű esik, tehát ebben a tekintetben a médiatúlsúly nem a „ballibeknél” van, hanem a kormánypárti oldalon. És ne feledjük: ez az eredmény úgy jön ki, hogy Liszkaynál nem 476 médiummal számoltam, hanem csak 244-gyel.
Ezzel azonban még nem értünk az elszámolás végére. Ugyanis nem minden „munkahelyen” van azonos számú álláshely. Ezt a médiumok impresszumából lehet megtudni – ha egyáltalán van impresszumuk, és ott közlik is a szerkesztőség névsorát. Külön érdekesség, hogy a 19 kormánykritikus médium mindegyikében megtalálható ez az adat, a kormányhű médiumoknak csak a töredékében.
Végére értünk az adatgyűjtésnek, most számolhatunk.
Nézzük először a kormányhű médiát:
– a Liszkay-féle 244 médiumból 49 ad az impresszumban adatot a szerkesztőségben dolgozókról. Ebből a töredékes információból összesen 704 állásról lehet tudni;
– a nem Liszkay alá tartozó 91 médiumból 11 ad impresszumot, ezekből 154 állásról lehet tudni;
– a 67 városi fideszes önkormányzati újságról nem tudható, hány embernek ad munkát, azért itt a minimummal számolok: egy önkormányzati újsághoz kell minimum egy újságíró és egy fotós. Így számolva 134 állás van ezen a területen. (Persze legyünk tudatában annak, hogy ezzel mélyen alábecsültük mind az újsággal rendelkező önkormányzatok, mind az itt dolgozók számát);
– az MTVA által kötelezően közzétett adatok szerint 2018 harmadik negyedévében az összes közszolgálati médiumban (beleértve az MTI-t is) együttvéve 2062 fő dolgozott.
Tehát a kormánypárti médiánál összesen 3054 álláshelyet számolhatunk össze – úgy, hogy tudjuk, ennél valószínűleg sokkal több van, mert a titkolózás következtében az összes médium mindössze 18 százalékáról van nyilvános adat. (Ha arra gondolok, hogy a kormánypárti médiumok 82 százalékáról nincs adat, akkor elvileg akár ötször annyi álláshelyet, vagyis 15 270-et is írhatnék, de nem írok.)
És most lássuk a kormánykritikust:
– a 19 médium impresszumából 543 állásról lehet tudni;
– a 15 nem fideszes önkormányzatnál 30 állással számolok.
Ez összesen 573 álláshely – úgy, hogy tudjuk, ennél egy darabbal sincs több, mert a kormánykritikus médiumok 100 százalékban adják meg a szerkesztőség névsorát az impresszumban.
Az arány még így is 1 az 5,3-hoz a kormánypárti média javára. Mindezek fényében különös elvetemültség kell ahhoz, hogy valaki ellenzéki médiatúlsúlyról papoljon.
Andor Mihály
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.