Egyik példaképem az anyaságban feltétlenül Selmeczi Gabriella. Főleg, mióta nem a nyugdíjunkat védi – azt a pénzt már véglegesen eltapsolta a bűnbanda – hanem inspirálni igyekszik a populációt. Egy valóságos múzsája lett ő a gyermekvállalásnak. Talán valamelyik kommunikációs zseni rájött, hogy sem Kövér László, sem Németh Szilárd nem igazán alkalmas a feladatra. Én például direkt miattuk nem szültem eddig, mert mi van, ha a ded valamelyikükre hasonlít akár külsőleg, akár belsőleg? Na de Selmeczi az más, engem speciel szaporodásra késztet. Mert őszerinte mindent felülíró kötelesség szülni és a politikusoknak – így szeret önmagára gondolni ő – kötelessége meggyőzni a nép eccerű gyermekét, hogy a gyermekvállalás nem anyagi kérdés.
Én meg vagyok győzve! Döntöttem. Szülök. Hiszen ez nem pénz kérdés, mondta a Gabika. Márpedig ha ő mondja, akkor az úgy is van. Csak. Végtére száguld a gazdaság mint a hétszentség, egyre emelkednek a bérek. Már majdnem elérték a nyugati bérek felét és az külön jó hír, hogy az árak viszont már elérték a nyugati árszínvonalat. Tehát félig már utolértük Ausztriát. A munkaerőpiac hasít, lasszóval keresik a munkavállalókat. A kiszámíthatóság jóformán tökéletes, hiszen ki lehet számolni, hogy az átlagbérből se lakhatáshoz nem lehet jutni, se megélni nem lehet normálisan. De nem baj, mert az átlagbért nagyon kevesen vihetik haza, annál jóval kevesebből kell gazdálkodnia a családok többségének. Főleg azokon a településeken, ahol nemhogy munkahely lenne, infrastruktúra is alig van. De nem baj, több helyen van közmunka. Csak jóban kell lenni a polgármesterrel és szeretni kell a Fideszt zajosan, akkor akár évente több hónapra is van megélhetés. Erre már tényleg lehet alapozni, érdemes szülni mint a sorozatvető.
Abban is nagyon igaza van a kormánynak, hogy Magyarországról arányaiban kevesebben vándoroltak ki, mint mondjuk Romániából, vagy több más országból. Arról meg nem érdemes beszélni, hogy az alacsonyabb kivándorlás egyik oka: a többi országból jóval korábban megindult a kivándorlás, nálunk ez 2010 után kezdődött, de legalább azóta is jó ütemben halad. Az sem érdekes, hogy Romániából például az átlagnál alacsonyabb iskolai végzettségűek húztak el, tőlünk pedig a szakemberek és diplomások. Ahány ház, annyi szopás. Nem ügy.
Az már kicsit kínosabb (szerencsére erről nem szokott velünk konzultálni nemzetileg a mi szeretett kormányunk), hogy zömében fiatalok mennek el és néhány kint töltött év után utoléri őket az intelem és gyermeket vállalnak. Kettőt, hármat, van aki többet is. Ez feltétlenül jó, mert a többség Magyarországon is anyakönyvezteti a gyereket, így az ügyesen be tud kerülni a statisztikákba, mint a Fidesz egyik diadala a sok közül. A KSH ugyanis nem szokta zárójelben odaírni a születések száma mellé, hogy ebből x százalék külföldön született, külföldön él. Igaz, minek is. Hiszen a szülők – ha csak hivatalosan be nem jelentették a hivatalos szerveknek a külföldre távozást és van magyarországi lakcímük – szintén remek statisztikai adatot szolgáltatnak, mint itthoni munkavállalók. Biza.
Na de én persze jó hazafi vagyok, tehát nem tántorgok ki a rothadó nyugatra, hogy ott kétszer, háromszor, netán négyszer annyit keressek mint itthon, stabil munkahelyem legyen, kiszámítható jövőm és egyéb ilyen hülyeségek. Francfenét! Én direkt itthon fogok szülni mindjárt. Valamelyik zsákfaluban, mert a természet lágy öle alkalmas a gyermeknevelésre. Vígan megélek a közmunkásbérből, de ha mondjuk hármas ikreket sikerül a világra hoznom, akkor akár főállású anyának is elmehetek havi 28 500 forintért. Erre még jön a kőbe vésett családi pótlék, tehát bátran kijelenthetjük: kitör a jólét. Miután nem szabad, hogy a pénz legyen a szempont, nem is szempont. Hol van az leírva, hogy annak a gyereknek feltétlenül szükséges pelenka, tápszer, megfelelő minőségű élelem, ruha, cipő, játék, külön szoba, ágy, íróasztal, számítógép, könyvek, különórák, magántanár, sportolási lehetőség, múzeumlátogatás, színház? Sehol nincs leírva. Felnő az a gyerek cukros vízen (legalább nem kell a pelus, amit amúgy sem tudok megfizetni), aztán krumplistésztán is. Jó neki mások levetett ruhája, cipője. Legó helyett játszhat a papsajttal az árok parton, az iskolában a tesitanár valamennyire makog angolul, tehát a nyelvtudás is garantált. 16 éves korában már kenyérkeresővé válhat, akkortól ketten kapargatjuk az árokpartot közmunkában.
De még az is lehet, hogy a közeli városban kapunk munkát valamelyik összeszerelőüzemben. Persze csak addig, ameddig valahogy ki nem tántorgunk az Unióból, mert abban a percben ezek a jól megtámogatott külföldi munkaadók úgy elhúznak az országból, mint a szél. De az sem baj, mert akkor végre visszaszerezzük az identitásunkat és a keresztény gyökereinket, tehát szánthatunk faekével és legelhetünk bátran. Persze nem akárhol legelhetünk majd, csak azokon a területeken, amelyek nem Mészáros Lölö nevén vannak. Tehát sehol.
Na, ez már gond. Ezen elgondolkodtam, hiszen ha legelni sem lehet szabadon, akkor hogyan tudok gondoskodni a gyerekemről? Na, ez a baj azzal, ha gondolkodik az ember. Ilyen hülyeségek jutnak az eszébe, pedig semmi mást nem kellene tenni, mint Selmeczi Gabriellára figyelni. Mert ő egy példakép a több falura kiterjedő birtokaival, a húszmilliós béemvéjével, a többmilliós fizetésével (jó, azt én gereblyézem neki össze az árok parton, de megéri), az üzemanyagkártyájával, hétszázezres laptopjával (közpénzből persze) és egyéb ezzel-azzal. Csak az a dilemmám, hogy attól még, hogy a nyugdíjvagyon megvédője jól él, én éhen fogok dögleni a gyerekemmel együtt az árokparton. Igaz, hogy meg leszek védve a büdös migránsoktól, de akkor is.
Hmmm. Meggondoltam magam. Mégsem szülök Selmeczinek gyereket.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.