Április 30,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Boldog karácsonyt, művésznő! Szégyellje magát!

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mindenkinek az egyéni döntése, hogy milyen iskolába járatja a gyerekét.

Felszínes dolog és demagógia úgy ítélkezni, hogy nem ismerjük az egyes élethelyzeteket.

Nem lehet párhuzamot vonni a magyar oktatási rendszer minősége és aközött, hogy egy szülő hol taníttatja a gyerekét.

Novák Katalin úrhölgynek, az embertelen minisztérium család- és ifjúságügyért felelős államtitkárának kikezdhetetlen érvelését olvashatjuk fent. A családok felkent védőszentje így reagált az ATV péntek reggeli műsorában azokra a hírekre, melyek szerint több kormánytag is drága magániskolákban taníttatja gyermekét a magyar állami iskolák helyett. Vagyis nem csupán magánügy, hanem egyéni döntés, valamint a senki által meg nem választottak által megismerhetetlen élethelyzetek kérdése, amelyeknek – mint más esetekben is történni szokott – természetesen semmi köze a NER valóságához.

Arról Novák Katalin nem elmélkedett hajnalok hajnalán, hogy ebből vajon következik-e azonnal és egyenesen az, hogy igenis létezik az az élethelyzet, amikor az abban érintettek pontosan tudják, hogy a méregdrága magániskola bizony hatványozottan jobb oktatást biztosít, mint a szanaszét reformált állami, de nyilván nem ezért kelt ma korán.

Bármennyire is hajlamosak sokan a gumicsont kategóriába hajítani ezt a kérdést, és szánalmasnak nevezni az ezen való rugózást, nem az. A süketek nemzeti szakszervezetének párhuzamos univerzumban nyomatott süketelesével kapcsolatban ugyanis felhívnám a figyelmet a problémára, ami Novák Katalin figyelmét nagy ívben elkerülte. Az embertelen minisztérium másik államtitkára (akinek a mundérját oly elszántan védi) felszínesen demagóg üzemmódban kipakolta a kirakatba azt, amihez ezek szerint semmi közünk. Hogy ő bizony magániskolába járatja a gyerekeit. Tette ezt úgy, hogy nem magyarázta meg az élethelyzetet, aminek alapján mi felszínesen és demagóg üzemmódban meg tudtuk volna állapítani, hogy ez miért történt – ha minden demagóg és felszínes ítélettel ellentétben olyan nagyon világszínvonalon hasít a magyar állami oktatás  -, majd jól megsértődött.

Aztán amikor a jól fizetett politikai elit leszármazottainak luxusiskolába járatása közbeszéd tárgyává lett, akkor jöttek az egyenközlemények Rogántól Szijjártóig, beleértve Novák Katalin és Szabó Tünde főnökét, a Kásler Miklós nevű polihisztort. Magánügy, hogy ők hova járatják iskolába a csemetéiket, kéretik tiszteletben tartani a magánéletüket. Azt a magánéletüket, amit előzőleg önként-dalolva nyomtak a nyilvánosság arcába.

Úgy vélem, így felszínesen elnézve a dolgot, hogy Novák tévedni méltóztat. Ugyanis innentől kezdve mindenki jogosan leszarhatja az egyes élethelyzeteket (a minden menekült terrorista jól bevált embertelen propaganda analógiájára, ugye), az egyéni döntéseket, a Novák Katalin szerint létező, avagy nem létező párhuzamokat. Mert innentől kezdve bizony súlyos közügy, hogy miután a regnáló politikai elit egy irányba hablatyolva, közös erővel mossa az agyakat, ajnározza a saját művét, adja a jótanácsokat, amikor saját magáról van szó, akkor tökéletesen az ellenkezőjét cselekszi annak, amiről másokat győzköd. Ez nem csak hogy nem magánügy, hanem egy hazug, sunyi, ócska, álságos rezsim kórképe is egyben.

És jöhet akárhány Ungár Péter elmagyarázni, hogy abba kellene hagyni a moralizálást, csakhogy attól nagyobb cinizmust nemigen tudok elképzelni, mint amikor a kormány tetszőleges tartópillére arra vetemedik, hogy – ennek az egész sunyulásnak a tetejébe – döntés kérdésének nevezze, ki hova járatja a gyermekét.

Undorító arrogancia kell ahhoz, hogy miközben a magyarok zöme kényszerből, anyagi tehetetlenségből választja (ha lehet ilyet mondani) a tudatosan és módszeresen leépített közoktatási intézmények egyikét-másikát, miután a magyarok zöme számára egyáltalán fel sem merülhet, hogy több milliós éves tandíj ellenében válogasson az oktatási ajánlatok között, egy családügyi államtitkár ilyen impertinens módon gyalogol bele az arcukba.

És nem az volt a vita tárgya, hogy Szabó Tündének vagy Kásler Miklósnak van, avagy nincs joga kifizetni a minőségi oktatás ellenértékét. A vita tárgy az volt, hogy mivel némelyek közülük tudatosan, vagy aljasságból azzal dicsekednek: ők megtehetik, hogy magániskolába menekítik a porontyaikat – ahol nem csöpög a víz a konnektorból, ahol nincs évek óta krónikus tanárhiány, ahol nem csúszik hetekkel a tanévnyitó, mert nincs kész az iskola, ahol nem terhelik halálra őket, ahol az ingyenétkezés nem silány minőségű moslékot jelent, ahol a vallásos áhítat helyett nyelveket tanulnak, ahol a hazafias szólamok beseggelése helyett víziót, jövőképet kapnak -, erkölcsileg hogyan védhető ez az egész?

Még ha nem is lenne igaz, hogy számos olyan település van ma már Magyarországon, ahol még az állami oktatást sem lehet választani, mert az egyetlen állami oktatási intézményt már régen átjátszották az egyház kezére, akkor is minimum arcpirító lenne Novák lekezelő szentenciát olvasni. Mert még egyszer: miközben a kormány a keresztény-hazafias oktatásra, az egyentantervre, a kötelező tankönyvválasztásra, az öncélú múltba révedésre esküszik napi 24 órában, amikor a saját gyerekeikről van szó, akkor inkább nem kérnek belőle. Sőt, Novák hangján keresztül szinte a szemére is hányják a sápadt arccal csodálkozó kisembernek: mi a fenéért nem íratja ő is magániskolába a kölkeit, hát hiszen ez egyedül az ő döntése.

Ha a cinizmus sokadik kimaxolása volt a cél, Novák Katalin bőven túlteljesítette a tervet. Azt hiszem, itt az ideje, hogy demagóg legyek és felszínes: boldog karácsonyt, művésznő! Úgy értem, szégyellje magát! Ha eddig nem volt, most bőven van miért. Oda se neki! Végül is az, hogy valaki hogyan süllyed le az erkölcsi fertő legmélyére, az egyéni döntés kérdése. Egészségére.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.