NEHAZUGGY

Ki kormányozza ezt az országot kilencedik éve, hogy még mindig a hatalomnak kell védekeznie?

Molnár Bálint | 2018. Augusztus 13, Hétfő | 17:55

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,582,500 forint, még hiányzik 417,500 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jól fizetett liberális kioktatók dühödt haragja,
ál-emberijogi élharcosok,
a hatvannyolcas világkommunizmus után nosztalgiázók,
igazi liberálkommunista hisztériaparti,
retromarxista prekoncepció,
kommunista ideológia,
a PC új gazdateste,
nihilista cselekvés,
leninista álaxióma,
a liberálisként önmeghatározott újmarxisták,
a fordított rendszerváltást erőszakoló nyugati baloldal.

Drága barátaim, én lassan tényleg feladom. Ezt a fenti színes epehányást idéztem. Ez itt Kövér László szombaton előadott, kurultajos mázba csomagolt, paranoiás, hazug, zagyva, gyakorlatilag kétségbeejtő háborús kultúrharcot idéző dumájának védőbeszéde. Amely rendeltetése okán sietett elébemenni mindenféle jogos kritikának, ami esetleg szóvá tehetné (mint ahogy szóvá is tette): akinek a mentális állapota olyan cirádás-cifra agymenéseket produkál, mint őportásságáé, azzal igen komoly, már-már egészségügyi problémák vannak. Amely problémákat kezelni volna indokolt, nem pedig a rivaldafényben mutogatni.

A fenti eposzi jelzőkben és minősítésekben bővelkedő irományt az egyik patinás pártlap oldalára függesztették ki a vadhajnali órákban, és Kultúránk visszavétele címmel fröcsög bele az éterbe a szerzője. Aki lihegve siet megmagyarázni, hogy mit akart mondani a mindig morcos, ökölbe szorult homlokkal és bajusszal közlekedő költő, és hogy a fenti jelzőkkel leírható nép ellenségei miért fognak megbotránkozni az elhangzottakon.

Van ez a perverz szokásom, hogy ma is képes vagyok rácsodálkozni arra a világon szerintem példátlan jelenségre, amikor a (foltokban) sötét múltjával elszámolni máig nem hajlandó, azt minden lehetséges eszközzel évtizedek óta megakadályozó hatalom seggében tenyésző kiszolgálószemélyzet kommunistáz-marxistáz olyanokat, akik még gondolatban sem léteztek akkor, amikor a gazdáik már szorgosan asszisztáltak annak a világnak a kiépüléséhez, amelyet képtelen voltak maguk mögött hagyni. Olyannyira, hogy kilencedik éve munkálkodnak az újjáépítésén.

Van valami émelyítően tragikus abban, amikor mindent és mindennek az ellenkezőjét kiforgatnak, és a rendre bizonyítás nélkül maradó szentenciáikat újabb és újabb hazugságokkal támasztják alá. Azt hányják a fenti veretes jelzőkkel megbélyegzett ellenségeik nyakába, amit ők maguk követnek el. De az udvari ~~bolonddal~~ költővel ellentétben én nem szeretnék tények hiányában vagdalkozni, úgyhogy ragaszkodjunk az elhangzottakhoz.

Kövér László alapvetése szerint

2014 és 2018 között megerősítettük országunk gazdasági önrendelkezését, az előttünk álló időszakban pedig közösen meg fogjuk erősíteni a magyarság kulturális önrendelkezését is.

Hazugság. Olyannyira hazugság, hogy idén közzétett adatok szerint Magyarország változatlanul az EU legszegényebb országai között hasít. Olyannyira, hogy vásárlóerő-paritáson számolva az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP), valamint az egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztás (AIC) alapján egyaránt a 28 tagot számláló közösség listájának utolsó negyedében található. Az uniós átlag a 100 százalék, ehhez képest az euróövezetben az egy főre jutó hazai össztermék 105 százalék, az egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztás pedig 106 százalék volt tavaly. Ehhez képest Magyarországon az egy főre jutó GDP 68 százaléka volt az uniós átlagnak (alattunk csak Görögország, Lettország, Románia, Horvátország, Bulgária).

Olyannyira, hogy aki ma Magyarországon szegénynek születik, annak a leszármazottai is hét generációig szegénységben élnek majd. Vagyis hét generáció munkájával juthat csak el egy magyar család a szegénységből az átlagos életszínvonalig. Ezzel az európai országok közül Magyarország számít a társadalmilag legkevésbé mobil társadalomnak Európában.

Olyannyira, hogy a hét magyarországi régió közül 4 darab az EU azon 21 régiójához sorolható, ahol az EU-s átlagnak kevesebb mint 50 százaléka az egy főre jutó hazai össztermék.

Az Eurostat idén február 28-án közzétett adatai szerint óriási különbségek voltak az európai uniós tagállamok 276 régiója között az egy főre jutó hazai össztermék tekintetében 2016-ban is, a legszegényebb és a leggazdagabb régió között tovább mélyült a szakadék az előző évhez képest (Forrás: Eurostat)

Tehát a gazdasági önrendelkezés kamu, a politikai önrendelkezés és elégtétel betonja ellenben adott, ezért lehet ökörségeket handabandázni a szellemi megszállásról és egyéb szörnyűségekről.

Mutassa meg Kövér László, kik, mikor és hol szállták meg az ő tudatát, vagy az elvtársai tudatát, hogy kik, mikor vették el ettől a szerencsétlen udvari költőtől a kultúráját, hogy azt vissza kell neki szereznie.

Mutassák meg, hogy a tudományosság adófizetők pénzéből működő intézményei konkrétan miben gátolják XXI. századi magyar kulturális önrendelkezést!

Magyarázza el ez a liberálkommunista-fóbiás futóbolond, hogy két propagandacikk megírása között hogy van pofája a szájára venni a jól fizetett liberális kioktatókat, akik vele ellentétben önerőből, és nem kitartott szellemi-erkölcsi kurvákként keresik a kenyerüket?

Meddig lehet a Kövér Lászlók háborús agymenéseit azzal védeni, hogy az ellenséget a saját nemzete jelentéktelenségébe vetett hit mozgatja?

Ki kormányozza ezt a tetves országot kilencedik éve, hogy még mindig a hatalomnak kell védekeznie?

Meddig van pofája kiállni bármelyik közpénzből kitartott tányérnyalónak és orosz trollokat megszégyenítő arroganciával az elnyomott mártír szerepében vinnyogni, hogy még mindig van 5 liberális retromarxista kommunista a hétből, aki nem akar kihalni és miattuk nem terem babér a Fidesz-maffia kulturális önrendelkezésének?

Miután lejáratták, kiüresítették és közönséges politikai terméket gyártottak a kereszténységből, a nemzetből, a jobboldaliságból, miután minden megmozdulásukkal páros lábbal ugrálnak ezeken a valaha még tartalommal bíró értékeken, azért sír a pofájuk, hogy a kihalni nem akaró tudjukkik el akarják venni tőlük a kultúrájukat, de most van itt az ideje, hogy visszavegyék.

Ragacsos hazugságokra hánynak rá agymosó, idelógiai mocsarat, és mindenhol azt ordítják bele a pofánkba, hogy a véresszájú, összeesküvés-elméletekben gyökerező etnicizmus és a bezárkózó, minden irányba fröcsögő, jellegénél fogva kirekesztő nacionalizmus a jövőnk. Meg az ezeréves múltunk, naná.

Minden a kezükben van, mindent megtehetnek és még mindig ilyen ordenáré módon, ilyen undorító jelzők mögé bújva harcolnak, háborúznak, védekeznek, nyilaznak a szélrózsa minden irányába. Mi a büdös franc akadályozza meg őket, hogy felvirágoztassák a lábszagukat, hogy egyszer már vége legyen ennek az állandó siránkozásnak és a kibaszott nemzeti árkok ásása helyett azzal kezdjenek foglalkozni, amivel kilencedik éve kellene? Mi kellene ahhoz, hogy az ilyen gyakorló elmebetegeket megszégyenítő elméletek gyártása, és a fakardokkal hadonászás helyett megnyugodjanak?

A válasz egyértelmű: ez soha nem fog bekövetkezni. Úgyhogy a költőt idézve, valóban nem kell Nostradamusnak lenni ahhoz, hogy világos legyen: az Európa térképén jelenleg a nyomorúság vörös foltjaiként jelen lévő Magyarország ezzel a kultúrharcos lendülettel fog eltűnni a felelőtlenség, ostobaság, rosszindulat és erkölcstelenség fekete lyukában. Onnan lesz szép kimászni és megtalálni a rohadt nyilainkat.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!