Egyetlen pillanatkép a narancsba borult Magyarországról 2018 derekán, a fülkék harmadik felrobbanását követő gyűlölettel átitatott pártállami eufóriában. Csak szólok: ezeket a híreket ne keressék a napos oldalon. Orbán Végvári Viktor talpának nyalogatása és az Ankara-Moszkva tengelyen kibontakozó bátor cselekedeteinek megéneklése, a taknyában vergődő Nyugat, valamint Soros Patásördög György ekézése, a feketebőrű migránsokkal való riogatás, a vinnyogó hangon előadott lábszagú kultúrharc és a kétharmados parlamenten átnyomott diktatórikus disznóságok széles tárházának megmagyarázása, védelmezése minden energiáját lefoglalja a közpénzen hízlalt agymosó különítménynek.
Pedig lenne miről beszélni bőven, ha Erdogan és Putyin lelkes, felcsúti rajongójának bandája az oktatást és az egészszégügyet és az összes ilyen fárasztó, ideológiailag körbe nem okádható, hergelésre nem túlságosan alkalmas, a patetikus keresztény-nemzeti pátosszal való agymosás tekintetében haszontalan kérdéseket legalább annyira a mi kutyánk kölykeinek tekintené, mint a horvát focit. Amihez nem mellesleg a világon semmi közünk nincs. De nem, ezekről nem divat beszélni ebben a hófehéren homogén kultúrkörben, mert rögtön ott terem néhány Németh Szilárd szellemi főztjén hülyülő prémium troll/jól fizetett seggnyaló szakmunkás, és az embert rögtön szájba rúgják:
Persze akkor nem ugattál, hazaáruló/hazátlan, magyarggyűlölő büdöslibsi, amikor bezzegGurcsány lövette ki a hazaszeretettől csillogó magyar szemeket, vedd fel Sorostól a pénzedet és kussolj! Arra bezzeg van eszed, hogy a senki által meg nem választott, simicskista (vagy sorosista) média álhíreivel próbálod meg lejáratni az egyetlen olyan nemzeti kormányt, amelyiknek végre a haza az első. Megnézném az ásatag, politikailag korrekt pofádat, amikor a muszlim kedvenceid, akiket most oly előszeretettel simogatsz, kárt tesznek a családi életedben. Demagóg szarházi!
Hát igen, vállalom, hogy én vagyok a demagóg, züllött, gyökértelen gazember, de akkor sem értem. És ameddig nem értem, addig mindig szóvá fogom tenni. Hogy ha ez a gyalázatos, kilencedik éve regnáló Fidesz-kormány a politikai marketingnek csúfolt nemzeti árokásásra fordított idő, energia és közpénzhegyek töredékét szánta volna arra, hogy a pusztítás helyett építsen, hogy a valóság megszállott kozmetikázása helyett fordítson a káros, sehonnan sehová nem vezető folyamatokon, akkor nem fordulhatna elő, hogy hírértéke legyen ennek.
Hogy egy 93 ezer négyzetkilométeres országban összesen 59 darab iskolabusz szállítja a korrupt kényelemtől felfoghatatlan távolságban vegetáló diákokat.
Vagy hogy nem egészen félmillió magyar ember lassan másfél évtizede nem jut hozzá még egy átkozott háziorvosi szolgáltatáshoz sem, és itt baromira nem az életmentő műtétetekről beszélünk.
Vagy hogy a TAO-pénzekkel tökig kitapétázott sikertelen, szánalmas magyar fodball árnyékában az elnéptelenedő, közmunkával zsarolható magyar vidéken lasszóval sem találni pedagógust.
Azt a részét pontosan értem, hogy a trágyalapátoló, elcsökevényesedett gerinccel közlekedő gajdicsbencsikhuthbayerek számára nem opció, hogy ezekről a kérdésekről beszéljenek, hogy két megvédési mantra, és három hajbókolás között akár a sorok között önkritikát gyakorolva szóba hozzák ezeket a magyar társadalmat húsba vágóan érintő kérdéseket. Amelyek nem azok, amiket belehazudnak a nemzet sápadt pofájába.
Ahogy a német emberek sokadrangú problémája a bevándorlás, úgy a bevándorlót soha nem látott kéményen dolgozó, árkot kapirgáló magyar kisember napi nyomorúságát sem érinti sehogyan sem ez a mesterséges hisztéria. De miután évek óta ebben él, és ehhez az elmebajhoz hajlította a saját, kognitívan disszonáns, tyúkszaros valóságát, nincs menekvés. És semennyit nem segít rajta, hogy a sikerpropagandán túl (a kormány mindent megtesz azért, hogy…) a Fidesznek pláne nem érdeke tematizálni ezeket a kérdéseket, az ellenzék meg az állampárttal közösen inkább a saját bérrendezésével van elfoglalva, és magyarázza a szaros bizonyítványát, ahelyett, hogy.
Ha netán érteném is, elfogadni akkor is nehéz, miért érzik úgy emberek százezrei, hogy a falon túl is van még hely, hogy minden jól van így, csak rosszabb ne legyen. Hogyan tűrheti egy szülő, hogy a gyereke esőben, hóban, sárban, 53 fokos kánikulában órákat várjon egy geci buszra, miközben a Mészároslölők nem tudják eldönteni, hogy aznap éppen melyik luxuslimuzinjukba süppesszék a bárgyúságtól kettőig nem látó csilliárdos valagukat. Mi a fasz kell ahhoz, hogy a Fidesz napi agymosó propagandája alatt hálálkodó nemzeti önkívület a visszájára forduljon? Meg kell várni, ameddig már nem 800 hanem az összes óvónő hiányzik a rendszerből, ameddig a 331 körzetből 250-ben nem lesz háziorvos, vagy ameddig a gyerek csak minden második nap megy majd iskolába, mert csak akkor lesz busz? Ha Soros György jobblétre szenderül és már nem szövi ördögi terveit a világ leigázására, akkor kellően biztonságban érzi majd magát ahhoz, hogy a gyerekére gondoljon (ha már saját magával szemben igénytelen), aki nem tehet arról, amibe született?
Ma úgy látom, ez a pillanat soha nem fog eljönni. És akkor se jönne el, ha a Fidesz holnaptól felhagyna a nagyipari hazudozással és szellemi kútmérgezéssel. Ez a mocsár már lehúzta az országot. A Deák téri aluljárótól Somogyszentpálig. Fizikailag, szellemileg, morálisan. A baltát nem találja, nem is keresi, és ha meg is találná, kiesne a kezéből. A mocsár győzött, én meg demagóg, hazaáruló, gyökértelen gazember vagyok.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.