Hú, vissza kell fognom magamat! Na de a rohadt életbe, ti mocskos, aljas disznók! Visszafogtam.
Részegen, józanul veritek a gyermekeiteket, láncra kötitek, mint egy kutyát. Éheztetitek, mocsokban tartjátok a kisfiatokat, kislányotokat. Meg-erő-sza–kol–já-tok őket!
Tetűlabancok, ti!
A legújabb: egy Angliában élő magyar pár bántalmazta a nő gyermekét. Ketten együtt kaptak több mint hat év börtönt. Kevés, nagyon kevés. A Hull Daily Mail cikke alapján írja az Index: a 26 éves R. Orsolya, és a 34 éves N. Tamás doktorhoz vitte a gyereket, mert lógatta a bal karját. Ekkor derült ki, hogy a három hónapos csecsemőnek eltört a karja a bordája, a bal combja és a sípcsontja. A csecsemő karját kicsavarták, testét összepréselhették. A férfinek már Magyarországon is volt egy hasonló ügye, akkor egy leánygyermeknek okozott törött koponyát, bordát, monoklit és más sérüléseket. A férfit végül három és fél évre, a nőt három évre ítélték.
Hányingerem van. Mindig, ha a gyermekek elleni (szexuális) erőszakról hallok, olvasok. Nem is szívesen teszem. Nem tudom, önök hogy vannak ezzel: én biztosan még kezet sem fognék az ilyenekkel. Az undortól megbénulnék.
Kicsavarták a karját, összepréselték a picike testét… Barom állatok. Ha meggyógyul is (dehogy gyógyul), soha nem lesz belőle normális életet élő felnőtt. Hát ettől hányok. Az újságok és a televízió műsorai ontják a gyerekek ellen elkövetett bűncselekményekről szóló híreket. (Az másik téma lenne, hogyan vájkálnak emberi sorsokban.)
Oszt akkor jön egy szaki, és nagyon komolyan elmondja az okokat.
Hátrányos helyzet, munkanélküliség, pénztelenség, a szülők alacsony iskolai végzettsége, nyomorba zárt sorsok, magukra hagyott megkínzottak. Igyekszem megúszni rosszullét nélkül, ha belegondolok: a szenvedő lányok és fiúk nagy része nem fordulhat senkihez sem. Állják a mocskot, életük részévé válik az állati életmód, amit például édesapának, édesanyának nevezett szörnyek teremtenek meg számukra. Van annyira változatos a magyar nyelv, hogy ezeket nem kellene édesezni.
Kevés ember áll a lelkileg-testileg meggyötörtek mellé, pedig nem kéne dumálni, mert azt vallom: olyant sem gyermek, sem felnőtt, sem nő, sem férfi nem követ el, aminek a büntetése erőszak.
Magyarországunk nem az emberről szól, hanem a hatalomról, annak undorító játékairól, hazugságairól; luxuskormányzásról, korrupcióról, lopásról, csalásról; erőszakos politikai döntésekről. Emberek nemigen élnek ebben az országban. Szegény emberek pedig nincsenek. Ja. Általában a falu széli viskóban nem liberális vagy kereszténydemokrata gondolatoktól megvadulva égetik cigarettacsikkel babájukat, adnak moslékot enni gyereküknek a szülők. Különben jó nagy lótúrót, hogy csak a szegénység jellemzője az erőszak! Tanár, orvos, pap, éppúgy lehet pedofil, agresszív ember. Csak közöttük nagy a sumákolás.
Ha rajtam múlna, ezeket a szörnyeket életük végéig dutyiba zárnám. Ha megérnék. Mert ha az én lányomhoz valaha is hozzányúlt volna egy pedofil állat, kikapartam volna a két szemét, kirángattam volna az összes haját… és… Ez a minimum.
Ha valaki ezt demagógiának tartaná és nyavalyogna – lehet persze -, annak ajánlom, gondoljon bele néhány percig abba, hogy a kislánya, a kisfia, a rokongyerek…, egyáltalán a gyerek…
Hányni is szabad.
Tóth Ilona
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!