Október 13,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


A körültekintő óvatosságról

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 557,944 forint, még hiányzik 2,442,056 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Úgy tudom, az általam most idézendő portál nem állampárti (azt nem mondom, hogy baloldali, mert a mi szép országunkban ez a fogalom nem értelmezhető. A cím: „Választási csalás? Csak óvatosan” Az aláírás: egy név és alatta a foglalkozása, politológus.

Bocsánatot kérek mindenkitől, aki úgy véli, előítéletes vagyok, mert ez esetben a gyanú nem alaptalan – nem bírtam végigolvasni a cikket. Két dolog miatt. Egyrészt ha néhány nappal a magyarországi „választás” után egy ilyen címet meglátok, felfordul a gyomrom. Másrészt ha ehhez hozzátevődik egy olyan foglalkozás, amitől legjobb esetben is – amikor virágos jókedvemben vagyok – elmosolyodni tudok, akkor tényleg még az is szép tőlem, ha az illető írásba csak bele-belenézek. Az kétségkívül menthetetlen, ha ilyen felületesség után még véleményt is mondok. Úgyhogy nem teszem. Csak azt szeretném kérni szépen, hogy ezeket a dolgokat ne tessék csinálni. Nem kell az egész család helyett tárgyilagosnak lenni úgy, hogy közben a tárgyat nem tetszik ismerni. Elmondjam még egyszer? Ezt a választási csalást nem úgy csinálták, hogy utána Mari néni legyinthessen, mennyire unja már ezeket a módszereket. A végeredmény adott, az odavezető körülményeket ismerjük. Nem szükséges óvatoskodni, mert vehemensebb olvasóból ezzel csak azt az indulatot tetszik kiváltani, ami egy kérdéssel kezdődik: mennyit fizet a Fidesz egy ilyen cikkért?

Amíg nincs megfejtés, nem kell összevissza dumálni, legkevésbé jót feltételezni egy bagázsról, ami soha a fennállása óta nem tett semmi mást, csak rosszat, csak olyat, amivel iszonyatos károkat lehet okozni. Úgyhogy ha szabad kérnem, ezeket ne, jó?

A másik, aminek most van a szezonja, és amivel a világból lehet engem kizavarni, az az „ellenzék” pátyolgatása. Hogy szegények, legalább most ne bántsuk őket. Miért is? Kártékonyságban mi különbözteti meg őket az állampárttól? A töketlenség? A tehetetlen, tehetségtelen, szájtáti semmittevés? Mármint a jobbfajtákat. Mert azért olyan is van, amelyik mindezek tetejébe még iszonyatosan ostoba, felfuvalkodott és megátalkodott sunyi is, amilyen az elempé, élén a világ legbutább emberével, aki sajnos nőnemű, azaz jobbat várna tőle az ember. Ezekkel most miért is kellene finoman bánni? Amiért hamarosan beülnek az ország házába, legitimálandó a csúti gazember rendszerét? Hatalmas fizetésért plusz mindenféle ingyenélésért? Hogy mi lesz, ha már ez az ellenzék se? Mi lenne? Ezekkel? Akikben annyi tisztesség nincs, hogy eltakarodjanak nyomtalanul olyan messzire, ahol már senki nem látja őket a szerencsétlen magyar országlakosok közül? Szokás olyan distinkcióval élni, hogy a lemondás gyávaság, egyenértékű a felelősség nem vállalásával. Itt ilyesmiről nincs szó. Nem kell vállalniuk semmit, nincs nekik semmi olyanjuk, ami mellett maradniuk kellene. El van játszva minden, az összes kisded játék, és ha azt tetszik mondani, nade a fiatalok, arra csak azt tudom mondani, ők is mindent eljátszottak, fiatalos lendülettel, sokkal gyorsabban, mint az idősebbek, de sikerült. Pitiánerek, hiteltelenek, egyetlen ötletük nem volt, ami más lett volna, mint amit a világban az elmúlt ezerévekben már rengetegszer kipróbáltak más, hozzájuk hasonlóan középszerű, figyelemre nem méltó politikusok. Még egyszer: politikusok. Csak én többször óvtam őket, hogy ezt ne tegyék, nyilván mások is megtették, aztán mire mentünk a féltő szeretetünkkel? Pontosan olyan bornírtak, mint az őket körülvevő felnőtt politikusok, csak még nagyképűsködnek is a meghirdetett, de véghez nem vitt különállásukkal.

Netán türelmetlen vagyok? Amiért például még attól az egyetlen embertől sem átallottam megkérdezni, miért nem mond le, akiről hosszú évekig állítottam, hogy az egyetlen tisztességes, nyilvánvalóan jószándékú ember ebben a magyar politikának nevezett, rothadástól bűzölgő mocsárban? Mások (nagyon sokan) már régen az úgynevezett baloldalon is gyurcsányoznak, én nem tettem. Néhány nappal a választások előtt is írtam ide biztató sorokat róla-neki, most is csak megkértem, magyarázná meg, miért nem mond le. Lehet, tud olyat, amit én nem, amiért még mindig maradnia kell, pedig ő sem tett semmit, aminek értelme volna, a csúti beteg meg már nem retteg tőle jobban, mint bárki mástól, az a nyavalyás már ott tart, hogy egy átfutó egér látványától is sikoltozva ugrik fel a székre, ha nincs az állaton narancssárga mellény.

Egyszóval ne, kérem szépen ne! Csak azért ne, mert annyira gusztustalan. Akkor is, ha a Fidesz pénzt ad érte, akkor is, ha valaki egyszerűen csak buta, mint a főd.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.