December 12,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Németh Szilárd agyára esküszöm

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 713,854 forint, még hiányzik 2,286,146 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az ellenzék az összefogáson dolgozik.

Gőzerővel, istenemre. Majd beleszakadnak. Megy ugye a taku hetek óta, ki kivel igen, ki kivel nem, ki kivel is, esetleg, netán és ha, ki lesz a közvetítő A és C között, ki nem… te visszalépsz, ha ők visszaléptetnek két helyen, amennyiben a harmadik fél belépteti azt, akit emitt kiléptettek – na, mígnem mindezek közben eljött az idő a nagy összeröfire a Sasfészekben, DK-iroda, gyerünk, LMP, MSZP, DK. Bementek a tárgyalóba, bent voltak ötven percet, aztán Gyurcsány tartott egy sújtótájékoztatót odafönt, az LMP meg a ház előtt, odakinn, a fagyban, hogy szemmel is jól látható legyen a teljes összeborulás, gondolom.

Mindenki elmondta, mi miért lehetetlen, az egyik fél a színvonalra panaszkodott, a másik az együttműködés lehetetlenségét domborította ki, mind e mellett, nyilván csak hogy a közönség, azaz az (igen) egyszerű választópolgárok sokasága számára az összhang kromatikáját még kristályosabbra csiszolják, lefelé menet Vágó Gábor a lépcsőházban először azt fejtegette, micsoda erőfeszítéseket kellett tennie az LMP-nek a nagy randevúért, „ki kellett lépni a komfortzónából”, ezt egyébként ő is és a többiek is úgy mantrázgatták minden megszólalásukban, mintha legalábbis a DK irodája marhatrágyával, felfelé fordított rajzszögekkel és legódarabkákkal lett volna felszórva, nekik meg mezítláb és töksötétben kellett volna besétálniuk, miközben hangszórókból harsog az Internacionálé.

De mondott még ennél a komfortzónásnál rémítőbbet is, szinte beleremegett a bajsza vége, ahogy felidézte, hogy még Gyurcsány székébe is beleültették… wazz… uramisten, hát most már tényleg belátom, hogy egy politikusnak tényleg mindent ki kell bírnia… és csak remélni tudom, hogy nem kapott el semmi súlyosat. Vágó ezek után elszórt még pár igazgyöngy-morzsát arról, hogy ha ő vendégségbe hív valakit és részeg, akkor legalább megkínálja a kedves vendéget is. Mire a kamerát tartó ember persze rákérdezett, hogyan is kell érteni ezt a részegséget, amire pedig Vágó kis félmosollyal, épp csak nem kikacsintva annyit mondott, mind fizikailag, mind a szó átvitt értelmében. Nem kell hozzá nyelvészdiploma szerintem, hogy értsük.

Mármost ezek után én kíváncsiságból és egy csipetnyi mazóból végignéztem Gyurcsány sajtótájékoztatóját, hogy lássam, milyen is az, amikor van benne – mondhatom, rendelkezem némi gyakorlattal e tárgykörben, hogy mást ne mondjak, láttam például Horváth Balázs belügyért a ’90-es taxissztrájk idején az ablakban balanszozni, Szekeres Imre honvédelmi minisztert küzdeni a kompati… tibi… bilitással vagy a vásárlásás… ással a Grippen-átadáson, vagy épp Pálffy képviselő urat pajtáskodni a Parlamentben… szóval megnéztem Gyurcsányt is, és elég komoly garanciával mondhatom, nem volt ilyen jellegű gondja, se fizikai se átvitt vagy milyen értelemben, mi több, valahogy még a szokottnál is szolidabb volt. Vágó tehát valószínűleg poénra ment, amivel alaphelyzetben semmi gond, de mondjuk ez itt most kurvára nem alaphelyzet. Gyurcsány azonnal pert helyezett kilátásba, mire Vágó pár nap múlva elég vad és zavaros magyarázatokkal állt elő a részegség természetét, mibenlétét és átvitt értelmeit illetően, egyszersmind nagy elnézést kért még a jövőben kimondandó sértéseiért is, per visszavonva, akkor ugye minden oké.

Az LMP utána még tárgyalt valami vidéki MOL-kúton Vonáékkal – részemről akkor döntöttem el, hogy a további események követéséről leállok, amikor megláttam az erről a megbeszélésről készült paparazzifotókat, kívülről… ülnek négyen egy asztalnál, az egyik pincér hölgy épp érkezik egy latte macchiatóval (a Pesti Srácok szerkesztőségében, ahol egy kis szellemességért soha nem mennek a szomszédba, például a cikk címe az lett, hogy Egy benzinkúton fújta össze a szél az LMP-Jobbik találkozót… szóval ők kissé átalakították az említett képet, azon Simicska a barista, az asztalnál meg mindenkinek Pikachu-feje van – hagynék egy kis időt, míg kikacagjátok magatokat…), na mindegy is, Szél Bernadett elmondta, a hangulat sokkal jobb volt, mint vasárnap, mit mondjak, örülök neki. Amúgy meg úgy néz ki, mindenki megy szépen a maga útján, történik továbbra is minden úgy, mintha Mészáros Lőrinc heti bontásban utalná mindenkinek a kenyőcsöt – de itt még erre sincsen szükség, megcsinálnak szépen önként mindent, jókedvükből. És ez súlyos gond.

Ebben az úgynevezett országban ugyanis, jó páran elmondták már előttem, de én se mondhatok mást, mindenekelőtt és mindenáron le kell váltani a mostani „kormányt”, kerül, amibe kerül, sorry, slussz. Én készséggel elhiszem, hogy Döbrentey Mimózának, a XXXIV. kerület ígéretes üdvöskéjének nem könnyű megemésztenie, ha hirtelen kiderül, mégsem kell híven képviselnie a népet, pedig milyen szépen alakult – de bocsánat, kedves Mimóza, bocsánat, kedves Párt, vannak magasabb szempontok is. Azaz lennének. Azaz, ha igazán pesszimista akarok lenni: lettek volna. Megmondom úgy, ahogy van: engem baromira nem érdekelnek már ezek a komfortzónás meg bármilyen másfajta picsogások, leszarom az esélylatolgatásokat és a talán meg a hátha kezdetű mondatokat is. Nekem – és azt gyanítom, nem vagyok ezzel az igénnyel teljesen egyedül – az lenne a megfelelő, nem is: az lenne az egyedül elfogadható, ha 8-án egyetlen ellenzéki jelölt szerepelne a szavazólapomon (természetesen leszámítva a Magyar Léggömbárusok Pártja, a Magyar Anyák a Nemzeti Szoptatásért Egyesület, a Fogjunk Össze a Magyarországi Ocelotok Megmentéséért Társaság nagyszerű jelöltjeit: és Németh Szilárd agyára esküszöm, tényleg halvány fogalmam sincs, kik is szabadíthatták röpke 3.5 milliárdos össz-zsoldért a Párt számára rizikós területekre ezeket az… izéket… a demokrácia nagyobb dicsőségére természetesen… hátha lesz még 26 ember, aki összekeveri őket bárkivel… hm… micsoda csalafintaság… hát kikövetkeztethetetlen, kinek jó ez…) a Párt jelöltjével szemben.

Komolyan mondom, nem érdekel, ki az: rászavazok. Gondolkodás és mérlegelés nélkül: a helyzet súlyossága ide juttatott. Bárkire szavazok, aki nem ők. Ha lesz olyan. Mármint közös jelölt. Mostani állás szerint az úgynevezett összefogásra keresztet vethetünk: kábé az van, ami szokott. Lemegy majd egy újabb választás, bukó telibe, utána meg minden másfél százalékos gittegylet elmagyarázza a tévében, miért is győztek igazából ők, az összes érintett szomorú pofát vág abban a három percben, amíg a kamera mutatja, aztán mindenki elkezdi a lelki felkészülést a 3044-es választásokra, a legszerencsésebbek megint üldögélhetnek és paprikajancsizhatnak négy évet a parlamentben, amíg el nem jön az újabb show ideje. A gond csak az, hogy ha minden úgy marad, ahogy most van, már ami egyfelől az úgynevezett országot, másfelől az úgynevezett ellenzéket illeti, a 2022-esen elég kevesen lesztek itt…

Boda András

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.