NEHAZUGGY

Lehetőleg ne az én nevemben! Kösz

Megígértem tegnap, hogy folytatjuk a ki a magyar, ki a nem magyar kérdést. Onnan, ahonnan Stefka professzor evidentikus kinyilatkoztatása nyomán abbahagytuk. Látszólag nem kapcsolódik szervesen ide, viszont mégis. Az elmúlt hétvégén volt itt egy határokon átívelő nemzetpolitikai próbálkozás. Csúfos vége lett, lássuk be.

Molnár Gyulát és Karácsony Gergelyt nem homlokon csókolta, hanem szájba vágta az erdélyi magyar politikai diplomácia. Az erdélyi magyarok politikai képviseletét ellátó szervezet (RMDSZ) elnöke, Kelemen Hunor nem köntörfalazott, midőn a magyarországi ellenzék képviselői vacsorára invitálták, ahol a határon túli magyarságot érintő potenciális cselekvési irányokról kérdezték:

A vacsorán megkérdezték, hogy szerintünk mit kellene tenniük Erdélyben a választási kampányban. Nagyon őszintén azt mondtam, hogy semmit. Ez teljesen fölösleges időtöltés és energiabefektetés, hiszen én azt gondolom: az erdélyi magyar emberek világosan tudják, hogy kire szavazzanak.

Karácsony, Kelemen, Molnár (Fotó: Facebook/Karácsony Gergely)

Remélhetőleg a vacsora finom volt, mindenkinek egészségére vált, viszont mivel folyamatosan borzolgatja a kedélyeket ez a határon túli magyar kérdés (zárójel: Romániában már 146 540 személy regisztrálta magát az NVI választói névjegyzékében), szerintem tisztázzunk néhány dolgot. Még akkor is ha Tamás Gáspár Miklós két nappal ezelőtti írásában sok fontos aspektust érintett és elmagyarázott. Úgy vélem, sokkal többről van itt szó, mint hallatlan gorombaságról és modortalanságról. Akkor is, ha az orbánista pártmédia kitörő lelkesedéssel adta hírül: mekkora király ez a Kelemen, milyen frappánsan kiadta az útját ezeknek a gyökér hazaárulóknak. Mekkora nagy menőség, hogy az erdélyi magyarok szerint csak a Fidesz.

Úgy vélem, Kelemen Hunor nagyarcú, érthetetlen (vagy nagyon is érthető?) magabiztossága leginkább attól mellbevágó, hogy ez a hajbókoló egyenlő távolság nem tartás nem volt mindig így Erdélyben. Igaz, hogy akkoriban még nem Kelemen Hunornak hívták az RMDSZ elnökét, és igaz, akkoriban nem volt magától értetődő, hogy a klienteláris alapon Erdélybe csorgatott magyar adófizetői pénzek kedvéért térden állva szükséges hajbókolni Budapestnek.

Tudom, hogy a politika nem a gerinc, a következetesség és végképp nem az erkölcs világa, de azért ide kívánkozik egy 2007-es passzus:

2007-ben Romániában EP-választást tartottak, Orbán Viktor, akkor még csak közönséges Fidesz-elnök pedig – az RMDSZ EP-jelöltjei ellenében – Tőkés László püspök úr kampányát támogatta egy hétvégi hakni keretében. Érdekes módon, akkor Kelemen Hunor kikérte magának. Mint ahogy 2012-ben is kikérte magának, amikor Németh Zsolt Tőkés erdélyi zsebpártja (EMNP) oldalán kampányolt, Kövér László pedig a Fidesz másik erdélyi zsepártja (MPP) oldalán hurcolászta Nyirő József hamvait fel-alá. Már csak egy 2013 januárjában készült interjú részletével fárasztom magunkat, aztán összegzem az összegeznivalót:

− A hét elején Kövér László beszólt az RMDSZ-nek, elvtelen politizálással vádolva a szövetséget. Nem válaszoltak a nyilatkozatra, nem is zavarja önöket?

− Persze, hogy zavar, és időnként válaszolunk is, bár az életünk nem arról szól, hogy Kövér Lászlónak válaszolgassunk. Én Kövér László és a hozzá hasonló politikusok nyilatkozatait mindig visszautasítom. Akkor beszéljen Kövér László elvtelen politizálásról, amikor a szülőföldön való megmaradáshoz valamivel hozzájárult. Őneki nincsen semmiféle felelőssége, valószínűleg nem is lesz az erdélyi magyar családok jövőjét illetően. Segíteni nem tud, beszélni azt igen. A teljes felelőtlenség az, ami megnyilvánul egyes magyarországi politikusok nyilatkozataiból. Egyelőre Kövér László egyetlen dolgot tudott bebizonyítani ország-világnak és az erdélyi magyaroknak: hogy be tud csempészni Romániába egy urnát Nyirő József hamvaival, és ki tudja csempészni a hamvakat.

− Lát még esélyt normális Fidesz–RMDSZ viszonyra?

− Rajtunk nem múlik.

− A júniusi választások után azt mondta, hogy a Fidesznek nem sikerült „kézrátétellel átadnia a népszerűségét” az EMNP-nek. Hogy látja, letettek róla, hiszen a mostani kampányban nem vettek részt Fidesz-vezetők?

− A kampányban valóban nem vettek részt, pontosabban alig egy-két másod-harmadvonalas politikus jelent meg vagy üzent át Magyarországról, de logisztikát, pénzt, tudást küldtek bőven az EMNP-nek, illetve segítették más módon. Nem látom a jeleit, hogy letettek volna arról, hogy ezt a csődhalmazt fenntartsák sok-sok magyar adóforintból. Nyilván csődöt csődre lehet halmozni, de abból nem lesz kollektív sikerélmény soha.

És valóban. Kelemen Hunoron semmi nem múlt. Azok, akik korábban beléje és az általa képviselt szövetségbe beletörölték a nemzetpolitikailag trágyaleves gumicsizmájukat, és mindent elkövettek azért, hogy ellehetetlenüljenek és lehetőleg elveszítsék a parlamenti képviseletet, nos, ők lettek Kelemen Hunor kebelcimborái. Kelemen Hunor már nem aggódik a sok-sok magyar adóforintért, és végképp nincs abban a helyzetben, hogy bármit visszautasítson, amit Kövér László és a magyar kormány diktál neki Budapestről. Kelemen Hunor már nem tartotta cinikusnak, hogy 2016 decemberében – a romániai parlamenti választási kampányban – Orbán Viktor az RMDSZ mellett agitált. Akkor már semmi probléma nem volt azzal, hogy magyarországi politikusok beleavatkoztak az erdélyi magyarság képviseletének kérdésébe.

Nem kell ahhoz ennél sokkal mélyebben átlátni a kisebbségi politizálás elmúlt évtizedeit, a Fidesz többé-kevésbé sikeres politikai rombolásának határon átívelő állomásait, hogy az ember gyomra forduljon egyet, ahogy így végignéz ezen a csendéleten. Mélyen tragikus, hogy a fenti ábra szerint Kelemen Hunornak soha nem elvi alapon volt problémája a Fidesz határon túli beavatkozási kísérleteivel. Mindössze az háborította fel, hogy a Fidesz az RMDSZ ellenében igyekezett függőségi helyzetbe kényszeríteni az erdélyi magyarságot. Ha nem az RMDSZ ellenében cselekszi ugyanezt, akkor rendben van.

Mélyen lesújtó, hogy egy olyan erdélyi magyar pártelnök – aki pártja programjában tételesen hitet tesz a politikai sokszínűség elvének tiszteletben tartása mellett – páros lábbal rúgja pofán a magyarországi demokratikus ellenzék képviselőit, és már meg sem próbál úgy tenni, mintha fontos lenne számára a politikai pluralizmus, a korrekt megmérettetésen alapuló politikai verseny. Kelemen Hunor Orbán Viktor legócskább illiberális hagyományait követve az erdélyi magyar emberek nevében kinyilatkoztat. Ő tudja, hogy az erdélyi magyar tudja, kire kell szavazni.

Tudom, hogy a politikának semmi köze a gerinchez, a következetességhez és az erkölcsi alapvetésekhez, de azért mégis szomorú látni, hogyan válik az elvtelenség okán napról napra kiszolgáltatottabbá a határon túli (a magyarországihoz hasonlóan rommá hülyített) magyar közösség. A látszat ellenére ezen a kiszolgáltatottságon a magyar adófizetői milliárdok mit sem segítenek. Amikor Kelemen Hunor mérhetetlen prosztósággal elutasítja a formális párbeszédet is Orbán Viktor és a Fidesz politikai ellenfeleivel ellenségeivel, akkor – sok évvel ezelőtti állásfoglalásai fényében – ez azt jelentheti, hogy szerinte csak annak van joga Erdélyben időt eltöltetni és energiát befektetni, aki ehhez anyagi támogatást is mellékel. Ha nekünk adja a pénzt, akkor az a (nemzet)politika jó, amit a pénz gazdája képvisel. Akkor nem ránk tartozik a Budapestről évek óta dübörögtetett – Erdélybe is beszivárgott migránsozó – gyűlöletpolitika, a felelőtlen nemzetállami hőbörgések, az Európa-ellenes, etno-nacionalista, populista szólamok. Egyszóval mindaz, ami ellen Romániában egy magyar politikai szervezetnek, azaz Kelemen Hunornak és pártjának állítólag naponta fel kell vennie a harcot.

Sajnos Kelemen Hunornak már nincs más választása, mindent meg kell tennie azért, hogy kellő számú erdélyi szavazattal honorálja Orbán Viktor nemzetpolitikai nagylelkűségét. Ha nem hozza a számokat, bukik az apanázs (Tőkés László zsebpártja is tudna erről mesélni, ugye). Ennél sokkal súlyosabb, hogy a Fidesz hatalmi érdekeinek kiszolgálása mellett, két kelletlen vacsora között nem hajlandó tudomásul venni: a magyarországi magyarok 70 százaléka nem ért egyet a határon túliak szavazati jogával, 40 százalékuk elvenné tőlük, egynegyedük pedig a magyar állampolgárságtól is megfosztaná őket. Vagyis Magyarország nem egyenértékű a Fidesszel, nem egyenértékű Orbán Viktorral és annak illiberális, teljhatalmú kormányával.

Molnár Gyulán és Karácsony Gergelyen bunkóság számonkérni, hogy Gyurcsány Ferenc miért lovagolja meg akkora erőkkel ezt a társadalmi realitást. Következésképpen amikor Kelemen Hunor a fentihez hasonló nyilatkozatokat tesz, akkor tovább uszítja a magyarországi közvéleményt a határon túli magyarok ellen. Ez van annyira súlyos, mint fátylat borítva a múltra, szembemenni korábbi álláspontjával.

Tudom, hogy van az a pénz, amiért el lehet nézni Kövér korábbi ocsmány vádjait és Orbán kismillió árokásó ténykedését, de ha már muszáj szétkenni Erdélyben is a budapesti illiberális bűnszervezet nyálát, nagy kérés lenne, hogy az én nevemben többé egyetlen elfideszesesdett határon túli fiókszervezet/nyúlvány se nyilatkozzon? Már csak azért is, mert én 2013-ban is pontosan ugyanazt gondoltam a Fideszről, mint amit ma gondolok, és pontosan ugyanannyi magyar adófizetői pénz ütötte a markomat 2013-ban, mint 2007-ben vagy most: semennyi. Úgyhogy ha már muszáj lemenni kutyába, és mindent szembeköpve Orbán örök hatalmáért küzdeni, lehetőleg ne az én nevemben. Kösz.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább