Beszélgessünk az állatvédelemről. Szerencsére sokakat érdekel és fontos is, érdemes időt áldozni rá. Itt egy olvasói hozzászólás a legutóbbi cikk kapcsán:
Azért elgondoltató, 120 ezerért, 80 ezerért, kapok kutyát, és nem piszkálnak… 5 ezerért, bizonyítanom kell, jo helye lesz. azért ezen is el kellene gondolkodni… nincs kutyám, cicáim vannak, de szerettem volna egy golden retrivert…komolyan elámultam, hogy a menhelyi kutyáknak többet kell letenni, mint a pénzért vett kutyáknak, pedigrével. Bocsánat, de valahol ez az igazság… olyan mint a gyerekek örökbe fogadása…bocs a hasomlatért, de örökbefogadásnál többet kell bizonyítani, mint a spontán gyarapodásért
Valóban elgondolkodtató. Pénzért két módon lehet kutyushoz jutni. Vagy tenyésztőtől vásárol az ember, vagy szaporítótól. A tenyésztő törzskönyvet, oltási bizonyítványt is ad a kutyushoz. A jó tenyésztő még a magas vételár ellenére is megnézi, kihez, hová kerül a kölyök. A szaporítót mindez nem érdekli, csak a vételár. De túl nagy macera valóban nincs egyik esetben sem. Jelzem, a legtöbb sintértelepről is minden nehézség nélkül el lehet hozni a kiválasztott kutyát.
Az állatmentő szervezetektől pedig nem lehet. Ott bizony kikötések vannak. Több látogatást írnak elő, mielőtt egyáltalán szóba jöhet az örökbefogadás. Lánc végére, bioriasztónak, státusszimbólumnak, gyerekjátéknak, bokszzsáknak nem adnak kutyát, csak családtagnak.
A menhelyre bekerült kutyák egytől egyig a pokolból jönnek. Összezúzott testű és lelkű állatokról beszélünk, olyanokról, akiket rengeteg munkával, törődéssel, szeretettel pereltek vissza az életbe.
Az állatmentők elkötelezett emberek. Nem pénzért teszik, amit tesznek, ugyanis anyagilag nem térül meg. Ők nem kereskednek az állatokkal. És ezek az elkötelezett emberek nagyon megnézik, kinek, hová adják a védenceiket. Azért, mert már éppen eleget szenvedtek. Azért, mert a testileg-lelkileg összetört állatot ők fürdették ki a mocsokból, ők kezelték a sebeit, ők keltek hozzá éjjel is, ha baj volt, ők izgultak, ha a védencük műtőasztalra került, ők tanították meg arra, hogy az ember nem gonosz. Nem minden ember gonosz. Ők imádkozták ki a sarokban rettegő, halálos rémületben nyüszítő, behúzott farokkal menekülő, asztal alatt rémülten ziháló állatokból a bizalmat. Ők látták az ütések, vágások, szúrások, égések nyomait a testükön és az ő szívük szakadt meg, amikor egy kutyus az ember közeledtére maga alá pisilt félelmében.
A menhelyen lévő állatokért azok az emberek küzdöttek. És megfogadták nekik, hogy soha többé, senki nem bánthatja őket. Ezért igen, többet kell teljesítenie a gazdijelöltnek, mint egy vásárlónak. Ez így van rendben. Én, amikor a második kutyust szerettem volna elhozni ugyanarról a menhelyről, ahonnan már egyet befogadtam évekkel korábban és azóta is rendszeres kapcsolatban vagyok (mondhatjuk talán, hogy majdnem barátságban) a vezetővel, éppen úgy többször meglátogattam a kiszemeltet, mintha vadidegen lennék. Mert máshogy nem kaptam volna meg. Ha a menhely vezetője úgy látta volna, hogy nem működik a dolog a kutyus és köztem, nem hozhattam volna el. A régi ismeretség ellenére sem. Nagyon helyesen.
A menhelyről nem állatot vásárolunk, hanem családtagot választunk. Láttam egy nagyon jó hozzászólást egy régebbi cikk alatt. Valahogy így szólt:
Aki ismeri a magyar nyelvtan szabályait, tisztában van vele, hogy a kutya nem Ő, hanem AZ.
Azt hiszem, ez a megoldás kulcsa. A szaporítótól pénzért vásárolt kutyus AZ. Egy tárgy. Fizetünk érte, tulajdonost cserél és majd eldől, hogy lesz-e belőle Ő. A menhelyen már nincs AZ, csak Ő. És fontos, hogy soha többé ne is lehessen AZ, hanem élete végéig Ő maradjon.
Hosszú az út a megkínzott, sérült rettegő mentettke és az ugribugri, játékos örökbeadható státus között.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.