Tudom, az lenne az igazi, ha megmondanám, milyen stratégiát kellene előkapnia a kalapból a Fidesz ellenzékének ahhoz, hogy legalább matematikai esélye legyen megakadályozni az újabb körvonalazódó állampárti kétharmadot, de attól tartok, hogy az évek során elszalasztott módszeres aprómunkát (ne adj’ isten, a megtisztulásra utaló erőfeszítéseket) semmiféle értelmiségi csúcstalálkozón és nagygyűlésen nem lehet pótolni.
És szintén attól tartok, ez akkor sem fog változni, ha – amint az egy mai hír alapján tudni lehet – az MSZP Mesterházy Attilával és Tóbiás Józseffel (anyám!) kiegészülő tárgyalódelegációt küld Gyurcsány színe elé. Nem tudom, miért, talán mert akkor majd a történelmi mélyponton vegetáló szocialista párt hirtelen halottaiból feltámad és közösen megdöntik ők a Fideszt.
Az ellenzéki párbeszéd és a közös nevező sehogy se körvonalazódó vergődései közben viszont az a helyzet (és e látványos vergődések során csak oly kevesen merték kimondani, hogy egyezkedések ide vagy oda, kevés a szavazónk, emberek!), hogy a végeken, a fővárosi fűtött irodákból nem látszó végeken a fideszes feudalizmus teljesen átrajzolta a mindennapokat, az életet. És valószínűleg a halált is.
Elég ehhez szintén egyetlen aktuális történetet ide citálnom, ami úgy hangzik, hogy egy 1900 fős település (Szihalom) fideszes polgármestere, Bóta József Sándor saját éttermeiben ingyen dolgoztat diákokat. Nem akárhogyan: a maximális 7-8 óránál is tovább tartott a munka, de előfordult, hogy a polgármester cégének rendezvényeire irányították őket szakmai gyakorlat címén. A nem ritkán ebédszünet nélküli robot része volt, hogy a diákok napokig szeletelésre, takarításra voltak befogva, máskor az általuk készített ételeket fel is kellett szolgálniuk. A hülyének is megéri, hogy fizetett alkalmazottak fizetés helyett ingyér igát húzó diákokon spóroljon a helyi földesúr.
Mielőtt a fideszes rajongótábor szépkorúinak (ezt a szót senki nem ejti ki olyan gyönyörűen, mint Tállai András benzinárcsökkentő-kolbásztöltő-szalagelvágásért felelős NAV-elnök) egyike-másika kioktatna, hogy bezzeg ez a középkorban is, meg 50 évvel ezelőtt is így volt, ergo semmi probléma nincs ezzel, viszont hálásak lehetnek, amiért egy jó mesternél tanulták a szakmát a robotért cserébe, tisztázzuk: a tanulószerződés után állami normatíva jár (ahogy a beszerzett alapanyagok után is), ehhez képest fizetést nem kaptak, és a szakmai gyakorlaton felül voltak kénytelenek futtatni a helyi kiskirály üzleteit.
A húsz évvel ezelőtt alapítványi formában indított, egyébként színvonalas oktatást nyújtó középiskolában alapítványi hozzájárulás címszó alatt lényegében tandíjat szedett a rafinált vendéglátós-polgármester, amiből saját vendéglátóhelyeit fejlesztette (naná!), azaz igen kifinomult módszerekkel hajtott fel olyan pénzeket, amelyek nem jártak volna neki. De sőt: a pénzügyi visszaélések árnyékában a tanárok fizetései is elmaradtak, 2016-ban majdnem csődbe ment az intézmény, ám az időközben állami fenntartásba került iskolában Bóta kartárs befolyása sokáig töretlen maradt.
És hogy igazán kerek legyen a történet, a fizetésük elmaradása miatt bajba került tanárok hiába fordultak Nyitrai Zsolthoz, a térség fideszes országgyűlési képviselőjéhez, az illető válaszra sem méltatta őket. Egyrészt igen valószínűnek tartom, hogy ez a történet sem lesz vezető hír az TV2-től az Origóig terjedő, a Mészároslölö által felzabált, egyenpropagandában utazó megyei lapokon átívelő tengelyen, és azt sem gondolom, hogy a fideszes parlamenti többség hirtelen felindulásában ítéletet mond a polgármester úrról, valamint azonnal az érintettek kártérítésére szólítja fel a kormányt, ahogy tette azt a Czeglédy-ügyben.
Ebből követezik egy sokkal rosszabb hír: a fideszes érdekvezérelt összefonódások szellemében a saját képviselőjük által is magasról leszart érintettek (hülyének nézett tanárok) gyakorlatilag magukra maradnak a kínjukkal és a keservükkel. Magyarország rengeteg ilyen foglyul ejtett kistelepülésből, faluból és zsákfaluból áll, ahonnan a kétségbeesés, kiszolgáltatottság hangja nem hallatszik el a fűtött budapesti irodákig. A Soros-tervvel és a mindenkori harcokat újabb és újabb harcokkal überelő kormány által zombivá hülyített ország gyakorlatilag egy, a hétköznapok nyomorúságáról tudomást szerezni nem hajlandó alternatív valóságban vegetál, és készül újabb dicsőséges felhatalmazást adni foglyul ejtőinek.
Miközben a napi híradások arról szólnak, hogy miként nem tudnak/akarnak összefogni a Fidesz leváltásában állítólag érdekelt pártok (no, nem mintha nem állna ott már korábban is dugába dőlt, igen hasonló igyekezetek tanulsága), az országban ilyen Bóta József Sándorok törölgetik a csizmájukat kényükre-kedvükre a nekik mindenben maximálisan kiszolgáltatott lakosokba. Mondjuk, az külön gyomorforgató, hogy a gyerekekről is nettó profitszerzési eszközökként gondolkodik a polgármester úr, a kiváló vendéglátós, akinek lehetőleg hálásak is lehetnének azért, hogy szünetekben is foglalkoztatta őket, ha úgy akarta, hogy megzsarolta, és hogy a nagybetűs életre nevelte őket.
Az a probléma, hogy a lentről felfele építkezés helyett a fentről lefele építkezés kényelmébe belesüppedt, most éppen az egész országnak olcsóbb benzinért kampányoló erőfeszítések nevetségessége mellett a vidéki Magyarország – ahol soha nem láttak egy szál migránst se, de már jobban félnek tőlük, mint a tömeggyilkosoktól – ilyen és hasonló jövőképet nyújt a polgárainak. Most konkrétan a felnövekvő generáció néhány tagja tapasztalhatta meg, milyen fényes szép jövő vár rá ebben a sikerektől körbenyaldosott országban.
A fideszes képviselőkkel cimboráló helyi fideszes kiskirályok szimbolikusan naponta ürítenek bele az istenadta szájába úgy, hogy semmi következménye nincs semminek, ellenben megfontolandó, ki hogyan száll szembe a Döbrögikkel, mert aztán megnézheti magát. Ez itt a világhírű magyar szakemberképzés ideáltipikus példája: ingyen van a diákmunka, viheted, a tied, a szart is verd ki belőle, mert ez már a középkorban is bevált. A szolga tanulja meg, hogy neki az a dolga, hogy szolgálja a kegyelmes urat, és ne pofázzon vissza.
Miután sokszor beszélünk arról, hogy az ellenzék miért van olyan nehéz helyzetben, amilyenben, hogy milyen borzasztó, hogy a Fidesz felé lejtő pályán, média, anyagi erőforrások nélkül kell felvenniük a harcot és jajistenem, arról kevesebb szó esik, hogy pillanatnyilag a Fidesz által számtalan módon megzsarolt, leuralt, kizsigerelt településeken kvázi nincs ki érdeket képviseljen. Ehhez nem pénz kellene és talán még média sem, hanem munka. A végeken, esőben, hóban, sárban házról-házra járni, hírverést csinálni a disznóságoknak és elmagyarázni, hogy van más út is, hogy ne féljetek, mert a félelem öl butít és nyomorba dönt.
Lehet ezt leegyszerűsítő naivitásnak nevezni, de ennek az országnak reményt és alternatívát kínálni nem a tárgyalóasztalok mellett, néhány ember által eldöntött miheztartással lehet, hanem azzal, hogy az emberek közé megyünk. Oda, ahova csak a Migráns1 hazugságai és a csakaFidesz típusú fenyegetések jutnak el, ahol már mindenki elhitte, hogy ez a világ rendje. Hogy a kegyelmes urak zsírosodását szolgálva lehet és érdemes életben maradni.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.