Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba
Tárgy: Mozi
Ebben a zord időben, amilyen göthös mostanában kend, nem kellene kendnek erőltetnie a hazajövetelt. Megköszöntötte a nagyit időben, ahogy illik, meg még biztonságosan is. Mert itt most olyan járvány van, ami hivatalosan nincs, csak a valóságban van. Ez láztalan kóma. A gazdagoknak száj- és hasmenése van, mi szegények, a legtöbben hányunk ettől. Nem ez az egyetlen kór van mostanában minálunk, ami nincs.
Az időjárás szinte percenként változik. November 7-én reggel például fagyott. Ciki. A nagyi szülinapján! Bezzeg régen! Az átkosban. Senkire nem hozott frászt a hideg. Mikor eljött az ideje begyújtottunk, mert volt hol, volt mibe és volt mivel, és a Föld egy hatodán ünnepelték, hogy megszületett a nagyi. Mesélte a tata. Most meg van a fagy, a többi meg csak volt, és a Kárpát-medence koronaúsztató fürdőmesterének glóriáját kövér eunuchok szidolozzák az advent jegyében.
Nyakunkon a december! Jeles hónap; a Kisjézus született, a Kárpátok Géniusza ólomnehezékkel a bőre alatt a pokolra szállt. Piacgazdaság van; a vétkesek sejtik, fizetniük kell azért, hogy az általuk becsapott, kifosztott magyarok többsége nem érhette meg a nyugdíjkorhatárt. Szegény csicskák; vakablakon keresztül fürkészik a jövőjüket.
A nagyi látja. Szomorú is. Nem csak a majdani ártatlan áldozatokat sajnálja, hanem ezeket a haspókokat is. Mert még kislányként megtudta, hogy a fél világ nem az ő szülinapját ünnepli az ő szülinapján. Azóta alaposan utánanézett mi történt a hogy is történt, amikor történt, amit most a félősek nagyon mondják, hogy nem történt. Csak hát olyan hangosan horkolnak a jóllakottságtól, hogy ettől a sok álmatlan alattvaló egyre ingerültebbé válik és frissülni kezd a memóriája. A nagyi tudja. „A fogantatástól a születésig csak 9 hónap, a születéstől a fogantatásig telik a sok idő” nyugtat a nagyi, amikor az apufélék bedobják a durcit. „Mindig vérben születik az új, ne siettesd” – mondogatja.
A nagyi okos. Nem fecseg. Néz és lát. De tényleg. Még elképzelni is szörnyű; három egyetemet végzett kitűnővel! Kettőt munka és család mellett. És még most is olvas! (Meg is kérdezem egyszer a doki nénit, hogy van-e olyan betegség, hogy betűhiány, mert szerintem a nagyinak tuti ilyenje van, de biztosan nem ragályos, mert én utálok olvasni.) Csalódott, mert azt gondolta, hogy elég, ha a szülei helyett is szerez egy-egy diplomát, arról nem volt szó ’90-ben, hogy az unokáit a tudásra féltékeny hirtelen előbb úrrá, majd keresztény úrrá elfajzó demokraták kiutálják az iskolákból.
Bosszankodik, mert lelassult, mikor neki annyi dolga van. A tata meg balhéból „vigasztalja”: „Húszévesen hazajöttél a munkából, mostál, főztél, vasaltál, most ennyi idő alatt fordulsz meg a konyhában. Látod milyen jó, hogy nincs mit főzni, mosni, vasalni.”
Mindig, változatlan hevességgel él benne a tettvágy. De bölcs. Türelmes. A faluban a templomon kívül már nincs olyan hely, ahol az emberek együtt lehetnének. Ahol gyerek van, onnan a családnak is kötelező a templom, ha nem akarnak bajt a gyereknek. A tata szentségelt a zsarolás miatt, a nagyi meg mosolygott és jött velem a templomba.
„Sokkal jobb a saját szemmel nézni, mint a másokéval”, idézte a nagyi az „eredeti” Luthert (mert akire most hivatkoznak a bérkeresztények az igazából nem volt), de látni is meg kell tanulni. Útközben elmagyarázta, hogy mától kezdve a templomban mozizunk. Egy amatőrszereplős dokumentumfilm sorozatban néző és báb vagyok. Jól nyissam ki a szemem, mert néhány év és élőszerepelő leszek én is. Ő minden szereplőt ismer, például az a néni, aki itt megy előttünk a zsoltáros könyvvel, pontosan ilyen áhítattal vitte 30 éve a pártbélyeges dossziét, ezt a bácsit pedig megverték a szülei, mert úttörő akart lenni és nem engedték. Most meg veri az unokáját, mert az nem akar cserkész lenni. Ezt a nénit mindig elzavarják a templom elől, mert koldulni próbál. Lehet, az erdőszéli putriban már tanítja az unokáját a dalra: „gond és az éhség a börtönőrünk, a sorsunk mostoha, korán feltörte bőrünket a tőke ostora.”
Ez nagyon szomorú, de tényleg nagyon érdekes mozi. Családosan is szerepelünk benne és a nagyi ezt pontosan tudja: „a munkát keresők egyötöde megtermeli, amit a világ társadalmai igényelnek” – olvasta nekünk a globalizációról, meg azt is, hogy „a lecsúszástól való félelem jelent kiszámíthatatlan politikai robbanóanyagot”. (Tetszik emlékezni a Kunó bácsi is megírta időben, hogy ha begerjednek a prolik, akkor írmagjáig kinyírják – ahogy kend mondja – a „zsíros fogúakat”. Csak hát nálunk a Rákosiék nem voltak olyan alaposak, mint a Sztálin.)
Most ott tartunk, hogy a nagyi születésnapját bagatellizálják, letagadják. Még nem zökkenőmentes a sumákolás, de rajta vannak nagyon. A terror-tudós Mariska néni még vizsgálja, hogy az európai uralkodóházakkal rokon, makkegészséges cár atyuska milyen járványba is halt bele családostól, amikor az állati sorban tartott jobbágyai templomi zászlókkal, szentképekkel színe elé járultak egy szelfire.
Mint ahogy az is tisztázatlan egyelőre, hogy egy csóró, bigott keresztény grúz varrónő „kiemelkedően intelligens” tetves kölykét a papneveldében mivel etették, hogy Sztálin lett belőle, aki már rég megüzente az Árpi bácsinak: „Nagy baj, ha már csak mi hisszük el a propagandánkat.”
Nem árt tehát, ha kend egy kicsit tartózkodóbb lesz ezek után. Már egy ideje a kend nevét is propaganda áruvédjegyként használja a hatalom. És nem a köztudott humanizmusa miatt. Az itthoni rokonság lapít. A megélhetés miatt nem mer szólni.
Én is csak kendnek mondom, Mirtill
Bütyökfalva, 2017. november 17.
P.S. Nem tudom, igaz-e, de állítólag a szomszéd úgy hallotta, megint leszólt a nagyságos úr, hogy a szegénységünkre való tekintettel a benzinár csökkentés után, a Porsche Panamera Turbo alapárát próbálja már meg a városi autókereskedő 150 ezer euró alá vinni, ezért ne menjünk az országút felé, mert olyan sok nagycsaládos közmunkás rohan vásárolni, hogy nem férnek a járdán.
Ha kend most indulna, már akkor is elszalasztotta ezt a leárazást! Ne keseregjen, maradjon. A regisztrációs díj változatlan maradt, a biztosítási díj meg nőtt.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.