A menni vagy maradni kérdésében tiszteletben kell tartani mindenki döntését, és nem szabad hamis moralizálással támadni ezt a döntést, ugyanakkor a magyar kormány kötelessége az, hogy ha valaki maradni akar, akkor olyan feltételei legyenek, hogy megérje neki – fogalmazott az emberi erőforrások minisztere.
Olyan képzésekre van szükség, amelyek versenyképes tudást képesek biztosítani – mondta, majd úgy folytatta: ám nemcsak a teljesítmény vezet a boldoguláshoz, hanem az a közösség is, amelyben élünk. Balog Zoltán kiemelte: olyan közösségre van szükség, amelyben lehetőség van arra, hogy egy-egy ügyet közösen lehessen sikerre vinni.
A magyar kormány egységes Kárpát-medencei felsőoktatási terének kialakítása már megkezdődött, de ennek a folyamatnak még koránt sincs vége – magyarázta a miniszter. Annak a lehetőségét kell megteremteni, hogy a diaszpórában és a nagyvárosokban élő kis magyar közösségek is meg tudjanak erősödni – tette hozzá. Ebben az oktatási intézmények fejlesztése tud segíteni, ha ugyanis a magyar nyelvű oktatási intézmények jobb lehetőségeket biztosítanak, mint a többségi nyelven oktatók, akkor akár a vegyes házasságokból származó gyerekeket is magyar nyelvű intézményekbe küldik majd – emelte ki az emberi erőforrások minisztere. (MTI)
Aki most örömében felsikoltott, hogy végre tesz valamit a kormány az oktatás rendbetételéért és a fiatalok elvándorlásának megállításáért, az nyugodtan üljön vissza a székre. Mindez természetesen Szabadkán hangzott el, ahol Balog Zoltán átadta a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- Kulturális Központ új épületét. És nem a magyarországi fiataloknak szól, hanem a külhoniaknak. A műemlékvédelem alatt álló egykori polgári ház, a Donát Mór-bérház képzőközponttá alakítását 400 millió forinttal támogatta a magyar kormány.
Ennek én szívből örülök. De komolyan. Jó tudni, hogy ennyi pénzünk van és még a szerb költségvetést is tudjuk támogatni. Meg a románt. És a szlovákot (bár oda mintha szűkebben jutna a jóból) és persze az ukránt. Az ilyen beruházások ugyanis az adott ország gazdaságát élénkítik, vagy – mint ez esetben – feladatokat vesznek át a kormánytól és megtámogatják a költségvetést. Mármint az ottani költségvetést. Az itteni adófizetők pénzéből.
Mert ugye kinek a feladata egy védelem alatt álló műemlék épület felújítása? Hát persze hogy a magyar adófizetőknek! Minimum. Még szerencse, hogy az Ausztriába szakadt magyarokat eddig nem kezdte el támogatni a kormány a mi pénzünkből, mert arra a gatyánk is rámenne.
Egyszóval nagyon örülök én ennek, hogy ekkora energiákat – és főleg pénzeket – fektet a kormány az oktatásba és a fiatalok szülőföldön való megtartásába. Igaz, hogy az én gyerekeim már külföldön élnek, a szomszédom két gyerekéből egy már elment, az ismerősi körömből minden második-harmadik család interneten keresztül öleli meg a gyerekét, de ez így van jól.
Igaz, hogy egy idős, segítségre szoruló ember akár 2-3 évet is várhat, mire bekerül (ha egyáltalán) egy idősotthonba. Igaz, hogy a kanáltól a pizsamán keresztül a vécépapírig mindent a betegnek kell vinnie, ha kórházba kerül és mindjárt a hozzátartozója is beköltözhet (ha van ilyenje), mert nincs elég nővér, de az is így van jól.
Igaz, hogy rendre lerohadnak a kazánok olyan épületekben – mentőállomás, kórház, iskola -, ahol pedig jó lenne fűteni a hidegben, de így jó, mi így szeretjük. Az is igaz, hogy a magyar kormány rá akarja szorítani az orvosokat, hogy a rákbetegeknek a legolcsóbb gyógyszert írják fel, hogy sok kórházban alapvető eszközök hiányoznak, de mi így szeretjük. Az is igaz, hogy sok rokkant, valóban munkaképtelen ember járadékát vonták meg, nyomorúságos vegetálásra kényszerítve őket, vagy a családjukra téve olyan terhet, melyet azok vagy képesek viselni, vagy sem, de nekünk így a jó.
De más országok gazdaságát támogatni, más országban lévő épületeket felújítani, simán képesek vagyunk. És persze fontos nekünk, hogy otthon maradjanak a fiatalok. Más országban. Szép ez. Nagyon szép.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.