Semmi olyasmi nem történik, ami engem cáfolna – ezzel a címmel jelent meg egy interjú tegnap Alföldi Róbert rendezővel, amelyről a nem kormánypárti internetes média apraja és nagyja a Fasisztoid irányba mennek a dolgok az országban, illetve igen hasonló címek alatt számolt be. Igen, ez a mondat az interjú egyik kijelentése volt.
Az interjú apropóját Rainer Werner Fassbinder A félelem megeszi a lelket című művének, az 1974-es német film színpadi adaptációjának magyarországi ősbemutatója képezte. A rendezővel a jelenlegi indulatos közhangulatról, a legmagasabb hőfokon pörgő gyűlöletkampányról, az abból való kitörés lehetőségéről (erről szól a darab), az összefogás hiányáról, a beteg médiaviszonyokról, a fentről ránk erőltetett játékszabályokról, a Nemzeti Színházról, a Jobbikról és egyebekről beszélgetett a portál munkatársa.
Csak órák kérdése volt, hogy az internet népe rászabaduljon a rendezőre, akit a jelenlegi kormánypárt a Jobbikkal vállvetve évek óta a legaljasabb személyeskedésekbe csomagolt, úgynevezett egészséges nemzettudat szellemében köpköd. Nem kicsit megrázó élmény volt újra elsüllyedni a tudatlanság, sötétség és elemi gonoszság mocsarában, de kénytelen voltam.
Mert nagyon nincs rendben az, hogy kezd evidencia lenni: az erkölcs, a moralitás szempontjainak érvényesülése röhejes elvárás a politika és a közélet dimenziójában, hiszen ez kizárólag a balfasz, idióta, eltévelyedett liberálisok gumicsontok iránti megvetendő ragaszkodásának manifesztációja, egyébként semmi szükség rá. Sokkal rosszabb, hogy ebben a kontextusban a társadalom választásokat eldöntő része nem pusztán a szellemi igénytelenségből és tájékozatlanságból táplálkozó elbutulás aggasztó jeleit mutatja, de emberségét is végérvényesen levetkőzni látszik.
Azok, akik sem Fassbinder alkotását nem látták, sem az Alföldi Róberttel készült interjút nem olvasták (a címet leszámítva), sem a fasizmus/fasizálódás történelmi-szociológiai-politológiai jellemzőivel, de még egybites definíciójával sincsenek tisztában, köztünk élnek és mozognak, és szavazani fognak. Agyban, lélekben pedig itt tartanak:
Ami szép, az szép. Van még, folytassuk csak, bármennyire szörnyű és mellbevágó. Vagy pont azért.
Egy szar ember szar gondolatai…..őt már tönkretette…felfalta a rosszindulat…….született korcs….beteg…. (Tamás)
Szerintem neki minden fasisztoid irány ami nem a homokozóba vezet! (László)
Ne károgjál Alföldi még te is szabadon beszélhetsz hazugságokat, és ugye nem megy érted a nagy fekete autó?! (Anikó)
Gepfegyveres kopaszok jarkalnak az utcán es lovik fejbe az embereket ? Ja nem ! Akkor mirol beszel ez az ember ? (Domokos)
Akkor a buzik már nem igen nyilatkoznának a médiában és ő nyilatkozik sőt jól él élni hagyják (Zoltán)
Ha már tényleg választani kell , inkább a rasszizmus , mint az elbuzulás ! (Gyula)
Kár, hogy nincs igazad te buzi ! (Anita)
Sok liberalis szar! Ha fasisztoid rendszer lenne mar reg nem elnetek!! (László)
Jobban félek én a baloldaltól,mint ők tőlünk!Mert jajj a normális fehér embereknek,ha ők hatalomra jutnak! (Kornélia)
Ha fasisztoid lenne önt a farkánál fogva akasztanák fel. (András)
Te meg melegoid vagy, kis csíra (Ivo)
ROPIKA tudod hogy az arabok utálják a ratyikat..?????? (Gábor)
Se neme, se nemzete (Zoltán)
Mert nem mindenki homokos (Nemzeti értékek)
MOCSOK A Hazának szégyene vagy a többi homáral együtt (György)
Nem titok, hogy – szerintem mindannyiunk nevében is nyilatkozhatom – tisztelői vagyunk Alföldi Róbertnek. Művészként, rendezőként, emberként egyaránt nagyra tartjuk. Nem azért, mert libsi cumigizik, liberálgenyók, undorító, ocsmány férgek, más szavakkal ostoba buzi, idióta köcsögök vagyunk (ezeket a jelzőket szintén a nemzeti oldal lelkes táborától idéztem), hanem mert azt gondoljuk, hogy amit színészként, rendezőként letett arra a szimbolikus asztalra – amely körül nem politikai nézetek és meggyőződések szerint osztogatják az elismeréseket, hanem a kultúrafogyasztó emberek visszajelzései és szeretete alapján -, az nem megkerülhető. Azért Alföldi Róbertnek nincs szégyenkeznivalója, hanem ellenkezőleg. Az, hogy a mai politikai kurzus számára Alföldi nem létezik, olyannyira nem, hogy pártpropaganda szócsövei még a rendezéseiről sem tudósíthatnak, az nem Alföldi Róbert szégyene.
Az viszont, hogy az egyszeri, mindenhez is értő, politikai gyűlölettel táplált, fogalmatlan kisember számára Alföldi Róbert a buzi, aki örüljön, hogy még nem lógatták fel a lámpavasra, és nem vitte el a feketa autó, az nem kis mértékben (a vele született szellemi sötétségen túl) annak a kormánynak – nem a szégyene, hanem – a bűne, amelyik a Kerényi Imre-féle figurák hangján keresztül megengedték maguknak, hogy Alföldivel kapcsolatban ne a munkássága (és egy művésznek soha nem lehet dolga a fennálló rezsim kritikátlan kiszolgálása), hanem a szexuális irányultsága alapján lehessen ítélkezni.
A fenti lelki szenny, mocsok és ordas előítéleteken alapuló fetrengés az emberi minőségtelenség legbűzösebb mocsarában, a rengeteg indulat és agresszív őrjöngés nem a kivétel, hanem a szabály. Ez itt pontosan annak a bizonyítéka, hogy semmi olyasmi nem történik, ami Alföldit cáfolná.
És nem az a végtelenül szomorú, hogy a fent látható módon fröcsögő, a másik ember másságát köpködő, a homoszexualitást valamiféle fertőző betegségként megbélyegző, a másik ember egész létét megkérdőjelező, egyenesen a halálát kívánó elborult agyú, raklapnyi (normális, fehér!) magyar hazafi még a klasszikus fasizmus elemi definícióját sem ismeri (de liberálfasisztázik bőszen, mert neki van igaza), a fogalmat sem érti.
Az a baj, hogy ha értené, sem érdekli. Mert ebben az országban – a legalacsonyabb szintektől a legmagasabb szintekig – nem érvek kerülnek szembe érvekkel, nem állítások kerülnek szembe állításokkal, nem cáfolatok születnek az elhangzott véleményekre, hanem az ökölbe szorult agyú, betanult csatakiáltások, a sértegetésben élen járni akaró embertelenség öldökli az agyakat.
Ahogy Németh Szilárd túlkiabálja és túlhörgi az úgynevezett vitapartnereit, vagy leugatja az újságírókat anélkül, hogy érdekelné a mondanivalójuk; az, amit Orbán Viktor hétről hétre előad a parlamentben szemöldökcsipeszekkel, más férfiak szoknyájával, buzizással, csicskázással és személyeskedő fenyegetőzésekkel körítve, az és pontosan ugyanúgy történik a társadalom alján is.
Miközben a magamfajta liberálfasiszta akasztanivaló köcsög soha nem vetemedne arra, hogy bárkinek a magánéleti lírája, szexuális preferenciája, bőre színe, cipőmérete, pocakjának átmérője, kancsalsága, vagy bármely tetszőleges fogyatékossága alapján formáljon véleményt, és miközben a magamfajta liberális szar azt is kikérem magamnak, hogy Orbán Viktort bárki büdöscigányozza, és ne a cselekedetei alapján ítélje meg, ez történik a nemzeti oldalon. Emberi mivoltukból kivetkőzött lények okádják az epét.
Mert ha Alföldi Róbert meleg, akkor takarodjon az országból, vagy ha itt maradt, és nekünk el kell viselnünk, akkor vagy legyen hálás, vagy kussoljon.
Akkor nem igaz, hogy beszántják a médiát, eltapossák a kritikus hangokat.
Akkor nem igaz, hogy a kormányzó párt nyolcadik éve harcban állónak tekinti magát politikai ellenfeleivel szemben, a politikai hatalom teljességének megragadásáért.
Akkor nem igaz, hogy a felülről kinevezett káderekből álló politikai hierarchia tapos az ország nyakán, amelyet egyszemélyi vezető koronáz meg, akinek a személyét szent karizma övezi, aki végső soron a párt és a rezsim minden tevékenységét irányítja.
Akkor nem igaz, hogy a kormányzó párt lassan egyedüli feladatának a nemzet fegyveres védelmét és a tömegek állandó érzelmi mozgósítását, hergelését tartja.
Ez persze mind nem fasizmus, de az irány jó.
Szégyellem magam a fenti emberségükből, józan eszükből kivetkőzött lények miatt. Szégyellem magam (nem először) amiatt, amit Alföldi Róbertnek el kell viselnie. És leginkább azért szégyellem magam, mert ez az ország – nem csupán foltokban és nyomokban – ide jutott.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.