Április 30,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Ki fingja a passzátszelet?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,582,500 forint, még hiányzik 417,500 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ameddig végiggondolom, mit érdemes kiolvasni Botka László úgynevezett baloldali összefogással kapcsolatos ajánlatából, amellyel az úgynvezett demokratikus ellenzéki térfél szereplőit kínálta meg tegnap, és amelyről fontos lesz többet beszélni, mint kevesebbet, igyekszem az agytekervényeimmel feldolgozni, mi a fészkes fenét jelenthet, hogy számos távoli fél- és egész diktatúrához hasonlóan immár Vietnam európai hídfőállása is Orbán Viktor kíván lenni.

Ezen nincs mit végiggondolni. Ez megint egy istentelen, pofátlan nagy lógurással ér fel az ember gyomorszájának magasságában, a mellbevágás alatt kicsivel. És nem azért, mert a meglepetés erejével hat. Az van, hogy az összes többi hajmeresztő baromsága mellett a Dél-Kelet-Ázsiában haknizó miniszterelnök újra eltemette a szövetséget, amelynek Magyarország jelen állás szerint még mindig tagja. Fényességes skizofrén hajlamú vezetőnk szerint a Nyugatnak együtt kell élnie azzal az új világhelyzettel, hogy

a következő évtizedekben nem ő fingja fújja a passzátszelet.

Ez a könyörtelen megállapítás (az ilyenek miatt érdemes jó messzire menni, és abban reménykedni, hogy úgyse hallotta senki) persze nem vonatkozik a közép-európai országokra, amelyek szélesebb kapcsolatokat építettek ki a világ keleti felével, mint jó néhány nagy, meghatározó európai ország, akik viszont nem, úgyhogy jól meg is szívják, fulladnak bele a saját szarukba. Szerencsére a vietnami gazdasági szereplőknek viszont nem kell csüggedniük. A hanyatló Nyugattal ellentétben itt van a

feltörekvő és erősödő Magyarország

ebben a dinamikusan fejlődő gazdasági térségben. Na, ide aztán érdemes jönni. Ide kell építeni a hídfőállást Orbán Viktor tyúkszemére. Akit láthatóan már az sem zavarja egyáltalán, hogy egy gondolati íven belül ötször ellentmond magának. Úgy tűnik, ez még mindig lazán-faszán elegendő egy újabb mandátumra, a vakhittel nem fér össze az összefüggések keresése.

Az is eléggé nyilvánvaló lehetne mindenki számára, aki nyitott, és nem ökölbeszorult aggyal cirkulál a vakvilágban, hogy emberünk szándékosan teszi, amit tesz, egyáltalán nem véletlen, és nem is írható a megtébolyulás számlájára, hogy kizárólag véreskezű, de legalábbis keménykezű (fél)feudális rendszereket működtető diktátorok társaságában érzi jól magát, és egyetlen alkalmat nem szalaszt el, hogy ne kutyázza azokat, akikkel elvileg azonos érdekszférába tartozik.

Azt kár volna tagadni, hogy a helyzet napról napra súlyosabb, és amennyiben nem lesz, aki megálljt parancsoljon ennek az ámokfutásnak, Magyarország tényleg egy sötét lyuk lesz Európa peremén, amit nyugodtan be lehet hinteni sóval. Kacagtató lehetne, ha nem volna végtelenül szomorú, hogy az Európai Unió egyik legszegényebb és folyamatosan leszakadó országa (pontosabban annak kormánya) olcsó kurvaként haknizza végig Ázsiát és stratégiai partnerséget, kereskedelmi kapcsot, hídfőállást kínál mindenkinek, aki szembejön és eléggé mélyen fetreng a kommunista-szocialista-illiberális mocsárban ahhoz, hogy szóbaálljon Orbánnal.

Az nem baj, hogy bármely tetszőleges ország gazdaságilag nyit a szélrózsa bármely irányába. Az baj, hogy Orbán Viktor rezsimje nem csak egy-egy kirándulás erejéig közeledik az Európától távol eső országok felé, hanem hogy politikailag is ugyanezt teszi, és aprópénzre váltja az oly törékeny magyar demokráciát, amely keményen megszenvedett azért, hogy most a sokat köpködött, megvetett, lesajnált hanyatló Nyugathoz tartozzon.

A Puskás mezzel, Puskás focilabdával turnézó, autokrata rezsimek előtt földig hajló politizálás, nem Magyarország érdeke. Minden ázsiai turné alkalmával pocskondiázni Európát, nem Magyarország érdeke. Önkényuralmi jelképek előtt nála alacsonyabb félázsiai diktátorokkal pózolni, és fűt-fát megígérve hazudozni, nem Magyarország érdeke. Az, hogy már csak ilyen típusú és kaliberű politikusokkal találja a közös hangot, aggasztó és nem szolgálja Magyarország érdekét. Minden más magyarázkodás és mellébeszélés.

A nyugat-európai politikusokat kétpofára kommunistázó személyiségzavar, aki kommunistákkal parolázik és csodálja az általuk működtetett rezsimeket, nem az, aminek látszik. Hiába játssza el az erős gazdaságra támaszkodó ország befolyásos európai vezetőjét, aki leereszkedik az egyébként baráti ázsiai félfeudális diktatúrákhoz és jótanácsokkal látja el őket, pusztán egy korrupt, banánköztársaság-mentalitású frusztrált senki, aki éppen elkártyázza Magyarország európai jövőjét.

Az antikommunista lázadó, akinek meggyőződése, hogy ő fingja a passzátszelet. A sárga/vörös csillag árnyékában. Beszarás. Az meg méginkább, hogy senki nem fogja elküldeni a szemétdombra ezt a szerencsétlen passzátszél-fingó humanoidot, ez kizárólag a magyar emberek lehetősége. Még mindig érdemes lenne meggondolni, merre tovább, mert ennek iszonyatos vége lesz.

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.