NEHAZUGGY

Állatokká lettünk

Lázár Gergő | 2017. Augusztus 16, Szerda | 16:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,575,270 forint, még hiányzik 1,424,730 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Állatok, azonban nem a cuki kiscicára, vagy az aranyos kis vizslára gondolok. Olyan emberekre gondolok, akik állat módjára viselkedve, egy idióta facebook fotó reményében gond nélkül képesek voltak asszisztálni egy védtelen delfin halálához. Azokról lesz szó, akinek a vizeinkben, erdőinkben, folyóinkban élő állatok mit sem számítanak. Akik már elfeledték, ők is ugyanúgy részei a természetnek mint ahogy te, vagy én, a különbség csupán annyi, hogy ők más fajhoz tartoznak. Ameddig az állatok önvédelemből, vagy éhség miatt támadnak, addig az ember heccből, vagy emberi hülyeségből kifolyólag is képes állatok tucatjait legyilkolni. Évtizedről évtizedre egyre kevésbé tiszteljük az állatokat, fajok tucatjait törölve el a föld színéről örökre. Olyanok állatokat, akik akár évmilliókat is leéltek ezen a bolygón, de az ember képes volt elpusztítani pár évtized alatt.

Elfelejtjük, hogy az állatok és növények ugyanúgy a természet részei, az ő lakóhelyük is a föld. Nekik is szükségük van természetes élőhelyre, élelemre, ivóvízre, mint ahogy nekünk is. Mégis képesek vagyunk felháborodni, ha egy természetes élőhelyétől megfosztott állat, félelmében emberre támad. Ilyenkor ritkán merül fel az ember felelőssége, ritkán hibáztatjuk magunkat, pedig elsősorban a mi hibánk.

Múlt pénteken a dél spanyolországi Mojácar régióban egy kis delfin, anyjától elsodródva a tengerparton fürdőzők közé úszott. Az állat legyengülve, zavarodottan érkezett a sekély részre, azonban segítség helyett, villódzó vakukat és facebook fotóért pózoló emberek tömegét kapta. A képek tömegével készültek, miközben a szerencsétlen állat küzdött az életéért. Noha az állatmentők 15 perccel a bejelentést követően már a helyszínen voltak, a kis delfin már halott volt. Az őt fogdosó emberek tömege akkora stresszt okozott az állatnak, hogy leállt a kicsi szíve.

De nem ez volt az egyetlen eset, ahol egy szelfi fontosabb volt, mint egy védtelen állat élete. Naponta hallani szelfi miatt hídról leeső, autó elé kilépő emberekről, azonban ebben az esetben ők maguk lesznek áldozatai a saját hülyeségüknek. Egy olyan világban élnek, ahol ismeretlenektől érkező lájkok száma mindennél fontosabb. Azonban vannak esetek, ahol más látja kárát az emberi hülyeségnek. Három évvel ezelőtt New York állam egyik tengerpartján a fürdőzők közé sodródott egy törpecápa. Szerencsétlen állat ekkor még nem tudta, hogy végzetébe sodorta az aznapi erős áramlat. A fürdőzők ugyanis megörülve az állat érkezésének, meglátták egy jó szelfi lehetőségét.

A szerencsétlen állat, egyik fürdőző kezéből vándorolt a másikba, folyamatos stressznek kitéve az állatot. Családapák és anyák, gyermekeiket bátorítva készítették a szelfiket tucatszámra. Miközben készültek a mosolygós képek facebookra vagy épp instagrammra, az állat percről percre veszített erejéből. Levegőért kapkodva, fuldoklott a büszke, új facebook profilkép tulajdonosok karjaiban. A több tucat fürdőző egy percig sem gondolt bele mit is tesznek, legyünk őszinték, nem is érdekelte őket. Mindössze egy ember kelt az állat védelmére, megpróbálva rábeszélni a fürdőzőket, hogy engedjék vissza az állatot a tengerbe. Azonban mivel még nem készítette el mindenki a fontosnak vélt szelfit az állattal, így semmibe vették a nő kérését. Látták hogy fuldoklik, de nem érdekelte őket, számukra mindössze egy volt fontos, a facebook és instagram lájkok száma.

A nő többszöri kérésére ugyan visszaengedték az állatot a tengerbe, azonban ekkor már késő volt. Az állat kínhalált halt, azért hogy egy tucat idióta azzal büszkélkedhessen a közösségi médiában, hogy a kezében fogott egy állatot. A példák száma pedig végtelen. Nem tudom emlékeztek-e még arra a fecske fiókára, amelyet az utca aszfaltján találtuk meg és fogadtunk be otthonunkba? Egy részletet nem meséltem el akkor a történetből. Abban a pillanatban, hogy a kezembe vettem volna a törékeny csöppséget, egy járókelő lépett mellénk. Arra kért, hogy még ne vegyük fel, az amúgy 40 fokos hőségben felforrósodott aszfaltról, mert ő szeretne csinálni egy képet róla. Azonnal villant is a vaku, a kép elkészült a haldokló állatról. A telefon monitorjáról fejét egy pillanatra fel nem emelő nő, büszkén tovább küldte a fotót, majd megköszönve azonnal tovább is haladt.

Milyen világban élünk, ha nem vagyunk képesek tisztelni a saját környezetünket? Hová lett az emberségünk akkor, amikor egy idióta fotóért képesek vagyunk egy szerencsétlen állat életét feláldozni? Egyre inkább úgy látszik, egy olyan világot hozunk létre, ahol az állatok emberségesebbek, mint mi magunk. Állatokká lettünk.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!