Háború van. Sok kis háború, határokon belül. Nem csak politikai háború, hanem olyan területen is, amire normális ember rémálmában sem gondolna. Az állatvédelem területén. Ennél borzasztóbbat elképzelni sem tudok. Olyan kidobott, megkínzott állatok feje – vagy esetenként teteme – fölött dúl a harc, akik képtelenek védekezni az ember gonoszságával szemben.
Az állatvédelmi törvény rossz, változtatásra szorul. Még ennél is rosszabb, hogy a meglévő törvényeket sem alkalmazza a hatóság, a meglévő szankciókat sem rója ki a bíróság. A legtöbb esetben az állatkínzók megússzák felfüggesztett szabadságvesztéssel, pénzbírsággal. Elenyészően kevés a letöltendő börtönbüntetés, ami talán az állatkínzók eszét nem hozná meg, de a többi, potenciális vadbarmot visszatarthatná a későbbiekben.
Lényegében mindenki azt csinál a saját – és nem saját – állatával, amit akar. A lebukás és a büntetés kockázata minimális.
Állatmentő Sereg:
Másik szervezet, Tetovált Állatmentők.
Van vonatgázolt, simán kidobott, szerető gazdi által rommá vert, éheztetett, elgázolt és sorsára hagyott cica-kutya bőven. És – hogy valami jó is legyen – épül a rehabilitációs központ. Közös erővel, közösségi adományokból.
Vagy az Állat az Emberért Egyesület. Ők többnyire nem osztanak meg megrázó fotókat (a kutyának is van méltósága, jár a tisztelet), pedig lenne miről, azt személyesen garantálom. A legdurvább fotó nagyjából így néz ki náluk:
És hosszasan lehetne még sorolni, hány civil szervezet dolgozik azon, hogy ellensúlyozza – legalább egy kicsit – az emberi gonoszságot, a felelőtlenséget, a rossz törvényeket, az elnéző bírói gyakorlatot.
És ezek a szervezetek egymást ölik. Nem ez a fenti három, hanem más, szintén állatvédő, vagy önmagukat állatvédőként hirdető szervezetek. Ölik egymást egy haldokló állat felett, vagy simán csak gyilkolják a másikat hazugságokkal, rágalmakkal.
Mert vannak olyan szervezetek (a szervezetek emberekből állnak, civil emberekből), amelyek valóban az állatok védelmére és mentésére tették fel az életüket és vannak olyanok, akik megélhetést látnak ebben. Üzletet. És úgy érzik, nagyobb lesz a haszon, ha ellehetlenítik azokat, akik elszívják előlük a pénzt. Azt a pénzt, amelyet szintén civilek adnak össze azért, hogy abból gyógyszer, étel, orvosi kezelés, műtét, oltás, ivartalanítás legyen. Vagy – és itt kezdődik a dráma – néhány, látványosan borzalmas állapotban lévő állat fotójának lobogtatásával – kényelmes megélhetést biztosítson pár embernek.
Nekünk, civileknek pedig rettentően nehéz eldönteni, hogy mely szervezetek azok, akiknek nyugodt szívvel odaadhatjuk a támogatást és melyek azok, amelyeknek nem.
Háború van. Lejáratás, hitelrontás, marakodás. És ennél nagyobb kárt nem lehet okozni, mert aki szeretne és meg is engedhetné magának, hogy adományt nyújtson, elbizonytalanodik. Sok szervezet – ha elveszíti a támogatóit, mert ezt, vagy azt terjesztik róluk – kénytelen lesz bezárni. Ebbe pedig sok, menthető és gazdihoz adható állat fog belepusztulni.
Fontos lenne, hogy a hatóságok rendet tegyenek ezekben a kérdésekben is. Ki kellene vizsgálni, az adott szervezet mennyi támogatást kapott, azt a pénzt mire költötte, hány mentett állattal tud elszámolni. És fontos lenne, hogy a jogalkotó megfelelő törvényekkel védje az állatokat, és az állatmentő szervezeteket is. A megélhetési, kamu állatmentőket el kell takarítani, mert tönkreteszik a többit.
És nagyon fontos lenne, hogy a potenciális adományozó ne néhány szívfacsaró fotó és jól megírt történet, vagy éppen hallomás alapján döntsön, hanem ellenőrizze, hová, kihez kerül a pénze, azt milyen célra, hogyan használják fel. Fontos lenne, mert máshogyan össze fog omlani a jelenlegi – civilek, önkéntesek áldozatvállalásával működő – rendszer és senki nem lesz, aki segítsen az emberi gonoszság áldozatain.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.