December 3,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


„Micsoda slágfertig fiúcska ez a Szijjártó!”

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 126,652 forint, még hiányzik 2,873,348 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jeles eseményen vehettem részt minap.

A visegrádi csoport (V4) magyar elnökségének első külügyminiszteri találkozója keretében Magyarország üzleti fórumot tartott, azon Szijjártó Péter külügyminiszer úr tartott lelkesítő beszédet. Hol máshol, mint a Grupama Sportarénában. A beléptetéskor az egyik meghívott értetlenkedett is, hogy miért itt kell megrendezni egy ilyen találkozót, ezek színtere sokkal inkább lenne egy belvárosi szálloda konferenciaterme, ami nem esik ilyen távol az üzleti élet csomópontjaitól. De ha nézők nem járnak meccset nézni, akkor legalább üzleti találkozók színteréül legyen kihasználva a stadion. Nem szokatlan, magyar rafinéria, feltaláljuk mi magunkat!

Az egyik legmelegebb júliusi nap volt és kicsit hezitáltam, vajon megjelenhetek-e öltönyben, de nyakkendő nélkül? Aztán lazára vettem, gondoltam biztosan nem én leszek a legjobban öltözött vendég, de nem is vagyok külügyminiszter, meg beszédet sem tartok és Steve Jobs is mindig farmerban járt, igaz az Apple alapító-tulajdonosa sem vagyok.

Gyorsan kiderült: félelmem alaptalan volt, a beléptetéskor egy külföldi diákcsoport előzött meg, akikről először azt hittem stadiontúrára jöttek, de aztán kiderült, hogy nem, ők is az üzleti fórum résztvevői. Velem szemben ők mertek az évszaknak megfelelően öltözni. Aztán feltűnt egy jól öltözött hajléktalan is. Mármint hajléktalannak jól öltözött. Fehér, rövidujjú ing, sötét nadrág, ami hetek óta nem volt mosva, durván ápolatlan figura, de nem könnyű az utcai élet, én sem néznék ki szebben az utcán élve. Micsoda vagány fickó, gondoltam magamban; a szervező Magyar Nemzeti Kereskedőháznak hosszú az email listája, s igaza van, feliratkozott és eljött, reggeli kávé, süti, majd ingyen ebéd, illusztris társaság, kell ennél jobb? A magyar rafinéria!

De ez mégis szürreális, hova keveredtem? Tényleg ez a V4 üzleti fórum, amit a Magyar Nemzeti Kereskedőház szervez? Vagy esetleg valami kabaré, netán abszurd dráma résztvevője lettem?! Ezt valaki komolyan gondolja?

Aztán jön Szijjártó Péter és a V4 külügyminiszterek, komoly delegáció. A konferencia nyelve angol, de külügyminiszter úr magyarul tart frappáns beszédet. Érdekes őt hallgatni, elmondja, hogy mára Közép-Európa az európai kontinens legversenyképesebb és legbiztonságosabb régiójává vált. Az ésszerű gazdaságpolitika nyomán a V4-ek és Közép-Európa gazdasági növekedése meghaladja az európai átlagot, itt van Európa növekedési motorja! S természetesen mindez a kiváló migrációs politikánknak is köszönhető. Sorosozás valószínűleg csak azért nem volt, mert mindössze tízperces beszédet tartott.

Én meg elkerekedett szemmel hallgatom a minden statisztikai mutatónak ellentmondó állításokat. Tényleg pszichológiai tanulmány lehetne az a mimikri, ahogy Péter külügyminiszterünk felvette Viktor miniszterelnökünk gesztusait, hanghordozását és a valóságtól elrugaszkodott, rövid, hatásvadász kijelentéseit.

Szórakozásomat tetézik a közelben ülő, erősen sminkelt nyugdíjas hölgy kommentjei. „Micsoda slágfertig fiúcska ez a Szijjártó!”, meg „most már igazán kiléphetnénk ebből az unióból”. A szomszédja próbál észérveket bevetni, hogy az évszázados hagyományok, meg a német ipar, a Mercedes, az Audi azért elég jelentős gazdasági tényező, nélkülük ugyan hol lenne a magyar ipar… „Nem, nem, vagyunk mi olyan jók, mint a németek!” – hangzik a sommás válasz, s nehéz is ezzel vitatkozni. A beszédet követően a néni erősen tapsol.

A rövid külügyminiszteri megszólalás után a delegáció feláll és gyorsan távozik, kezdődnek a „szakmai” előadások, immár a meghirdetett angol nyelven. Újra meghallgathatom, micsoda remek munkát végeznek a Kereskedőházak a messzi keleten és délen; tudjuk, ezek azok az intézmények, amik rendszeresen milliárdos veszteségeket termelnek. Az erősen sminkelt, nyugdíjas, odaadó rajongója a NER-nek (akiről közben az is kiderült, hogy az előző rendszerben szövetkezeti főtitkár volt és megtanulta, hogyan lehetne kilopni a szövetkezetet, de ő soha semmi ilyesmit nem csinált) nos a hölgy a tolmácsgép gombját tekergeti, s mikor kiderül, hogy angolra nincs tolmácsolás, és hiába is kérne tolmácsot, akkor megadóan veszi tudomásul, mégsincs ingyen ebéd, angolul kell végig hallgatnia az előadásokat, ha részt akar venni a networking ebéden. Míg a fiatalok a Balaton Soundra járnak, a nyugdíjas NER hívők protokoll eseményekre és Szijjártó Pétert hallgatják szórakozásul és egy ingyen ebédért. A magyar rafinéria kimeríthetetlen.

Ekkor felocsúdtam és bár lelkileg már én is felkészítettem magam egy jó kis networking business lunch-ra, először az órámra, majd a hallgatóságra néztem és ráeszméltem, súlyosan veszélyeztetném lelki egészségemet, ha tovább maradnék. A nyugdíjas néni arcán átszellemült boldogság, miközben néhány valódi üzletember kínosan feszeng. Távozom, látom, hogy hirtelen két másik üzletembernek is sürgős programja lett. Magyarország V4 üzleti fórum 2017 júliusában; mikor kiáltja el valaki, hogy a király meztelen?

A szerző budapesti üzletember.adomany-1

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.