A magyar kormány okos döntést hozott, amikor nem engedte a sportot és a politikát összekeverni
– ezt bírta válaszolni Orbán Viktor a tegnapelőtt kezdődött és tegnap véget ért brüsszeli csúcs után tartott sajtótájékoztatóján az egyik felvetett kérdésre. Brüsszel az a hely, ahol kivételesen nem rohan el a kérdések elől, ahogy egyébként szokása neki hazai pályán. Ilyenkor az történik, hogy nem csupán a hátsójából kilógó lakájmédia kérdezheti őfényességét, hanem olyan idegenszívű, esetenként sorosista sajtóorgánumok is, mint a Direkt36, a HVG, az RTL, vagy a 444.
Most kivételesen azzal nem foglalkozom, hogy az édes jó apja megmilliárdosodására/állami közbeszerzéseken való közvetett részvételére vonatkozó kérdésre például mit sikerült kipréselnie magából, mert egymást követő hullámokban távozik a pofámról az összes bőr a csillagos eget rugdosó impertinencia olvastán (akit érdekel, és esetleg lemaradt, ITT talál a mentális egészségére nézve igen káros részleteket), ám azonban nézzük mi volt a kérdés:
Meddig tart a türelme a futballal kapcsolatban, hiszen rengeteg pénzt költött rá az állam, eredmények pedig nincsenek?
A miniszterelnök úr szellemi és mentális teljesítményének csúcsán áll, ezt azért könnyedén beláthatjuk. Meg beláthatja minden olyan nem kormánypárti újságíró is, akinek Brüsszelig és úgy egyáltalán a hanyatló Nyugatig kell utána csámpáznia, hogy egyáltalán esélye legyen kérdéseket feltenni. Amelyekre ugyanúgy nem érkezik értékelhető válasz, mintha történetesen a függöny mögé bújt volna a miniszterelnök úr. Nem kapott napszúrást, hőgutát, agyfélteke-rázkódást, agytekervény-süllyedést, egyszerűen ennyire végtelenül cinikus, nagypályás megélhetési politikus ő:
Az egyes támogatásokat a szakszövetségek határozzák meg, nem akarjuk átvenni a felelősségüket és a tudásukat. Úgyhogy Csányi Sándor úrral értek egyet, akármi is legyen a véleménye.
Úgy értendő, hogy Csányi akármi is legye a véleménye Sándor MLSZ-elnök úr szerint természetesen megéri pénzt tolni a magyar futballba. Az ember persze újra meg újra felteszi a kérdést, hogy ilyenkor mi a cél: a komplett magyar társadalmat baromnak nézni, vagy csak azokat, akik saját tyúkszaros egzisztenciájukat, életük keservesen összekalapált minden vagyonát önként és dalolva ajánlanák fel az istenkirálynak, ha ezt kérné tőlük.
Tényleg nem egyszerű eldönteni, hogy mi lenne, ha a kormány engedte volna összekeverni a sportot a politikával, de isteni szerencse, hogy nem így történt. Különösen azután jó hallgatni a miniszterelnök úr bölcselkedését, hogy alig pár napja derült ki: Mészároslölö univerzális stróman és zseni érdekköréhez került a legsikeresebb, milliárdos költségvetésből gazdálkodó veszprémi kézilabdaklub. Is. Minden más mellett, ami kizárólag az ő kezében van jó helyen ebben az országban. Ezerszer is áldom a kormány eszét, hogy nem követte el azt a hibát, hogy összemossa a sportot (hát még a futballt!) a mocskos politikával.
Továbbá és mindazonáltal semmi sem bizonyítja jobban, hogy a Fidesz-kormány nem követte el azt a böszmeséget, hogy összeeresszen összeereszthetetlen dolgokat, mint hogy szinte képtelenség olyan sportszövetséget/sportklubot találni, amelynek élén ne valamelyik fideszes politikus osztaná a lapokat. Tudom, hogy ebből nem szabad téves következtetéseket levonni, de azért mégis felmerül itt néhány kérdés. Amely kérdések persze már jó ideje aktuálisak, de a miniszterelnök úr aljas böffentése nyomán joggal kérdezhetjük újra meg újra.
Mit keres
Ha a magyar kormány nem engedte összekeverni a sportot és a politikát, hogy a fenébe lehet az, hogy az MTK elnöke Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő, a Mezőkövesd elnöke Tállai András kolbásztöltő NAV-elnök, a Videoton elnöke Garancsi Orbán-kötélcimbora István, NER-oligarcha, a Ferencváros elnöke Kubatov Kopasz Gábor, Fidesz-alelnök, a Puskás Akadémia elnöke Mészároslölö stróman?
A teljesség igénye nélkül, majdnem elfelejtve, hogy az ökölvívóknál a TEK-et vezető Hajdu János az alelnök, mennyire kell dörzsölt, cinikus gazembernek lenni egy ilyen kijelentéshez? Tudva, hogy az Orbán-kormány találta ki azt az egetverő disznóságot is, hogy a tao-ból évente több tízmilliárd forint közpénzt pumpálnak a látványsportokba. És tudva azt is, hogy a sportszövetségeket az Orbán-kormány vonta ki abból a körből, ahol szigorúan el kell számolni a nyilvánosság felé a közpénzek felhasználásával.
Nekik tehát nem kell elszámolni. Hatalmas üzletet csinált ebből Orbán, minden szövetség élén a Fidesz embere garantálja, hogy a tízmilliárdok titokban és átláthatatlanul kerüljenek felhasználásra. Pontosan úgy, ahogy a Fidesz érdekei kívánják. A felvetett kérdés – miszerint mikor fogy el a fényességes telihold türelme, hiszen rengeteg pénzt költ az állam, eredmények pedig nincsenek – innen nézve legalábbis naivitásnak tűnik, a válasz pedig nem mutat túl a megszokott, szemrebbenés nélküli ótvar hazudozáson.
A pénzköltések átláthatatlanná tételének igyekezete elegendő magyarázatot nyújt arra, hogy miért nincsenek sikerek. A Fidesz szakmailag alkalmatlan, harácsolási gépezetet működtető káderei, a politika és a sport tökig összefonódása garancia arra, hogy a sikerek rendre elmaradozzanak. Az, hogy az Orbán-kormány a sport támogatása címszó alatt a Fidesz által megszállt szövetségek és klubok felé irányítja a pénzeket, egyáltalán nem jelenti, hogy ezek a pénzek ott hasznosulnak, ahol kellene. Az elmebeteg stadionépítés továbbra sem váltja ki a tömegsport nemtámogatását, a több és még több stadion pedig pofátlan magyarázat arra, hogy miért vonnak ki forrásokat az egészségügyből, oktatásból, szociális ellátórendszerből. Nem lett több egészséges ember, ellenben évente kisvárosnyi ember hal meg azért, mert lepusztították az egészségügyi rendszert.
Az eszelős pojáca, a számító, cinikus, dörzsölt félisten pedig hazudik, hazudik, hazudik. Hátha ezt is bevesszük. Pedig nem.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.