Andorra vs Magyarország: 1-0
Első felindulás.
Rápillantasz a tévé képernyőjére, és nem tudod mit érezz. Valami motoszkál benned, s te is érzed: valószínűleg kiábrándultság, düh és csalódottság egyszerre.
Este 11-12 óra van, vagy már hajnalodik? Véget ért volna az este (ami nem érhet véget)? Persze mindennek van oka és magyarázkodni is lehet… de ezek után érdemes?
És ki magyarázkodjon a magyar válogatott nevében? A német edző? A válogatott játékos, aki címerrel a mellén nem tud viselkedni a pályán? Magyarázkodjon az OTP bank elnöke, egyben a Szövetség elnöke, aki fizeti ezeket a játékosokat? Vagy magyarázkodjon a miniszterelnök, aki milliárd forintokból stadionokat épít országszerte, aki saját másodosztályú focicsapatának tőszomszédságában húzta fel a kis ékszeresdoboz méretű stadionját? Ezért a fociért?
Inkább ne… csak hadd felejtsem el az egészet.
Ja, és még valami: Mit jelent egy „válogatott” futballista számára a mellén lévő címer?
Nem, nem csak az a probléma, hogy vállalhatatlan volt a tegnapi játék. Nem, ennél sokkal nagyobb probléma volt az, ahogyan méregből utána nyúlt, elütötte, neki ugrott a magyar játékos az andorrainak. Az ANDORRAINAK! Méregből! Na, ez a borzalom. Mert az rendben van, az előfordul, az megengedett, hogy az embernek rossz napja, hete, válogatott szereplése legyen. De hogy tartása ne legyen?
Elfuserált múlt századunkból oly kevés dologra tudunk büszkék lenni, és talán legtöbbször azt hozzuk fel, hogy legalább becsületesen harcoltunk – ha harcolni kellett – és fociban jók voltunk. Nahát…
Ezen a világbajnoki selejtező mérkőzésen ki kellett volna harcolni egy győzelmet egy kevés esélyért, hogy büszkék lehessünk.
A meccs elúszott.
Az esély elúszott.
És a becsület? A becsület is velük ment?
Majoros Péter
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.