December 13,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Vendégírás: Mert egy paranoid, gyűlölettel teli, leszarom ország ez

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 713,854 forint, még hiányzik 2,286,146 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A magyar ember olyan, mint egy weboldal címe. Megosztható. Ha éppen valaki nem akarja őket megosztani, hát megosztják magukat. Forgács Erzsébet cikke kiváló példa erre.

A Kocsis Máté nevével fémjelzett rendeleteken akadtak ki az emberek. Ez a tervezett rendeletsor egy olyan vélemény hullámot indított el, amiben gyakorlatilag mindenkinek igaza van. Azoknak is, akik azt mondják részben/egészben helyes, s azoknak is, akik azt mondják, hogy ez csak arra lesz jó, hogy orrvérzésig büntessenek a közterület felügyelők.

Elolvastam a cikkhez érkezett hozzászólásokat. Volt köztük olyan, aki szerint ő már had’ igyon meg egy sört a játszótéren, a mászókán ücsörögve, vagy akár hintázva. Indok is van. Nem verne szét egy játszóteret. Elhiszem én ezt, hiszen nem vagyunk egyformák, viszont a tapasztalatom más. Laktam lakótelepen, ahol a játszótéri mászókán, a hintában ülve, a rakétán fetrengve söröztek az ifjak és a kevésbé ifjak. Effektív valóban nem tették tönkre a játszóeszközöket, de megszámlálhatatlan mennyiségű csikket, sörös dobozt és egyéb szemetet hagytak hátra, mindezt azért, mert oly kényelmes volt a mászóka, hogy nehéz lett volna öt, esetleg tíz méterrel arrébb menni, hogy a köztéri szemetesbe dobják. Az ilyen látványhoz még játszótér sem kell. Egy felnőttek (nek mondott) által látogatott park is elég.  Szóval, hiába Ő nem olyan. Más olyan, sőt még olyanabb és különben is a „gyevi törvény” csak a fideszes vezetésre vonatkozik.

Ott vannak a mindent félreértő, azonnal kekec üzemmódban nyomulók. Baj van a rendelettel, baj van a kutyásokkal, baj van mindennel. Van egy hely. Nevezzük „parknak”. Ebben a parkban tíz gazdiból kilenc felszedi a kutya által termelt matériát, de egy nem. Naponta száz gazdi, száz kutyát visz a parkba. Kilencven gazdi zacskózza, majd kidobja a cuccot, tíz nem. Ennek eredményeképp estére tíz különböző méretű, állagú kupac, mocsaracska marad ebben a parkban. Ez nem azt jelenti, hogy kilencven gazdit fognak megbüntetni, hanem azt a tízet. Szóval igaza van mindazoknak, akik azt mondják, kellenek ezek a szabályozások.

S milyen igaza van azoknak is, akik „túlszabályozásról” beszélnek. Ők is látják: EZ a Fidesz. Ennek tükrében jogos a haraguk, hiszen a kormány számára ez alapos indok lesz, hogy a közpribékek segítségével, mondvacsinált indokkal büntessenek meg bárkit. Elképzelhető, hogy egy kupac kutyaszar láttán egy kilométeres körön belül minden kutyasétáltatót megbüntetnek s fellebbezésnek helye nincs. Felháborodni lehet, de majd akkor Németh Szilárd úgy is megmondja a tutit. A kommunisták Soros kutyái szarták össze a közterületet, Lázár pedig „bűnbánóan” sajnálkozik egy kört, de nem tud mit tenni. A kormány mégsem állíthat minden kutya segge mellé egy közterest. Egy esélyünk marad. A bizonyítékot rendőr jelenlétében begyűjteni és DNS vizsgálatot követelni, de ezt csak akkor kapjuk meg, ha a kutya keresztbe lenyelte Rasi telefonját, vagy éppen illegális bevándorló. Különben is: a kormánynak nem túl erős oldala a „tisztességes eljárások” lefolytatása. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ez az egész valóban bűzlik, mint a zacskózatlan kutyapiszok.

Nekem csak olyan kérdésem van, hogy miért nem lehet egy olyan rendeletet hozni, melyben azzal kezdik, hogy először szóbeli figyelmeztetést kap a renitens, rögzítik az adatait, s a következő alkalommal mehet a büntetés. Tudom. Ez nehéz dolog. Ahhoz technika kellene, de hát az abakusz és a lúdtoll idejét írjuk…

Nehezet kérek. Képzeljünk egy olyan Magyarországot, ahol olyan kormány van hatalmon, akinek a jóvoltából nincs, vagy minimális a szegénység. A kórházak rendben vannak, a közigazgatás szárnyal, az emberek mosolyognak, boldogok. A napi nyolc órás munkaidőért több mint kielégítő bért kap mindenki, aki dolgozik, a nyugdíjasok békésen élvezik napjaikat a parkban, kiskertjükben, unokáik körében. Az utcákon, játszótereken rend és tisztaság az úr. Ebben a békés országban van egy vezető, aki hoz egy rendeletsort, melyben meghatározza, hogy hány éves korig ülhet valaki hintába, kötelezi az embereket, hogy a kutyáikat pórázon sétáltassák, szedjék össze a kutya végbéltermékét. Egy ilyen kellemes országban lenne értelme egy ilyen rendeletnek. Senki sem vonná kétségbe, hogy az ország további épülése, szépülése érdekében hozták ezt a döntést. Ebben a világban, ha valaki még is az ivókútban fürdeti a kutyáját, annak a többiek szólnak, hogy nem kéne és helyeselnék a büntetést. Ebben a világban az lenne a legszebb, hogy a parkokban tiszta, kényelmes sörsátrak állnának, ahol felnőttekre méretezett mászókán, hintán, rakétán lehetne elfogyasztani a sört. Aki még is vágyik egy kis renitens élvezetre, annak a sátor mellett bokornak álcázott mobil WC-k lennének felállítva.

Nem ilyen országban élünk. Egy paranoid, gyűlölettel teli, leszarom ország ez. A nép nem bízik a hatalmon lévő kormánypártban, hisz az már ezerféleképp meglopta, megkárosította. Mondhatnók: hintába ültette és még sört sem adott, ellenben sokak kedvenc sörét támadta. Megkérdőjelezzük Kocsis Máté rendeleteinek jogosságát, hiszen az utcák koszosak, a parkok nagy része szeméttelep és a városban alig van tisztességes kutyafuttató. Előttünk a kérdés: „Miért? Mi végre fogadjam el ezt? Én nem dobom el a szemetet, de száz másik eldobja. Ha szólok, én menjek a francba.”

Forgács Erzsébet megírta a tutit: „Van éppen elég ok a felháborodásra, nem szükséges kreálni álokokat és nem is kell ész nélkül átvenni egymástól, bármennyire jó is a kapcsolat bizonyos médiumok között.”

Ezeknél a rendeleteknél súlyosabb problémák vannak az országban. Sokkal súlyosabb. Ennek van megoldása.

Ha eddig nem szemeteltem, most sem fogok. Ha eddig vittem zacsit a kutyaszarnak, most is viszek. Ha eddig nem fürdettem a kutyát az ivókútban, akkor most sem fogom. S a lényeg: tudomásul veszem, hogy a játszótereken lévő hintákat gyerekeknek készítették.

Azoknak, akik felnőttként is imádják a hintázást: van egy képviselője, meg van a lehetőség, hogy beszéljen vele, hogy felnőtt játszóteret szeretne, vagy egy meglévő játszótér kibővítését. Az nem kifogás, hogy a képviselő fideszes és nem érdekli. Fel kell kelni a tespedtségből és kiharcolni, amit szeretnénk. Ha egy felnőtteknek való játszótér kell, akkor az kell. Tudom, ilyennel senki nem áll a képviselője elé. Mondjuk semmi mással sem, hacsak nem a szomszéddal akar kibabrálni. Inkább hőbörög, hogy megbüntetik, ha beleül a hintába. Kocsis Máté rendeleteiben ott a lehetőség. Meg lehet ragadni és használni. A hintában, a mászókán ülve piáznak, csikkekkel szórják tele a játszóteret? Nem akarunk, nem merünk konfliktusba keveredni? Semmi baj. Ott a közterület felügyelet. Hívni kell őket, ők majd elintézik, hiszen rendelet van az ilyesmi ellen. Persze, lehet hőbörögni, hogy „Hő, mi vagyok én? Milyen házmester tempó ez?”

Ez csak akkor házmester tempó ha összekeverjük a szezont a fazonnal és az élő fába is belekötünk. Egyébként pedig a saját érdekünk.

Persze hőbörögni kényelmesebb.

Frissítés: Egyébiránt úgy hírlik, Kocsis Máté meggondolta magát.

Singing Jungle

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.