2017, Magyarország
Angol párommal „turistáskodom” Budapesten. Leszállunk a gyermekvasútról, cél a János-hegyi kilátó és a Libegő. Készítek pár fotót a távozó vonatról. Néhány munkás dolgozik a turistaúton, mely a kilátóhoz vezet. Egyikük megszólít. Valaki útbaigazítást kért tőle, hogy melyik vonat merre megy, de nem tudott segíteni, így engem kérdez. Gyakorlatilag mindegy már, a vonat elment az utassal együtt. Párom kérdezi, hogy miről beszélgetünk, lefordítom. A munkás fölkapja a fejét:
– Németek?
– Nem, angol – válaszolom.
– Nincs ott kint valami munka?
– Hol? Németországban? Vagy Angliában?
– Igen. Bárhol…
– Öööö…
– Nem kell valahol házat építeni? Vagy nincs valami építkezés?
– Hát… mi nem az építőiparban dolgozunk… – nyögöm tehetetlenül, félig sokkos állapotban.
– De nem tudnak valakit, ahova kell menni építeni? Hogy lehet kint munkát szerezni?
– Esetleg ügynökségen keresztül, bár a magyar ügynökségekkel óvatosnak kell lenni, sok az átverés, lehúzás, ígéret. Igazából nem árt legalább alapszinten beszélni a nyelvet (itt lemondóan legyint) és kint kell lenni, úgy lehet találni.
Csak a fejét rázza reménytelenül.
Magyarország jobban teljesít.
Szonja
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.